Kolumbusz macskája

Az indulás előtti estén, amikor Kolumbusz még egyszer, utoljára ellenőrizni kívánta, hogy a kikötőben horgonyzó három vitorlásával minden rendben van-e, a Santa Mariára vezető deszkapalló megbillent alatta és ő belezuhant a kikötő mocskos vizébe. Az admirális elmerült, mint egy kő. Máig nem tudni, mi okozta ezt, de tény: Kolumbusz ott és akkor belefulladt a palosi kikötő vizébe.

Ha Kolumbusz megfulladt, ki vezette az expedíciót, és ki hamisította meg a történelmet úgy, mintha ez a baleset meg sem történt volna? – kérdezik most önök meglepetten, és bizony joggal, mert a történetben innentől van egy komoly ellentmondás, de mindent meg fogunk magyarázni.

Kanyarodjunk vissza 1492. augusztus 2-hoz, azon belül pedig ahhoz a jelenethez, amikor Vincente Pinzon és Martin Pinzon – a Nina és a Pinta két kapitánya – néhány pillanatig kővé dermedten nézte a Kolumbuszt elnyelő vizet, aztán rájöttek, hogy nagy a baj. De a bénultságot hamar lerázva megtettek mindent, ami ilyen esetben kötelező: hosszú botokkal csáklyáztatták át a vizet, és a matrózokat utasították, hogy vessék magukat Kolumbusz után, de hiába volt minden igyekezet, az admirális nem került elő.

Másnap reggel viszont fel kellett szedni a horgonyt, mert az útitervet királyi szerződés rögzítette. Amikor a kapitányok belátták, hogy ami történt, megtörtént és azon már nem lehet változtatni,  válságtanácsot tartottak. Hosszas tanakodás után arra jutottak, hogy ezt a fejleményt titokban kell tartani, és úgy tenni, mintha minden a legnagyobb rendben lenne. Szerencséjükre a vízbe esést alig egy tucat ember látta, őket pedig könnyedén megfenyegethették az inkvizícióval, ha nem tartják a szájukat.

Igen ám, de ki legyen vezér mindezek után? Ha kettőjük közül választanak valakit, azonnal kiderül, hogy Kolumbusz nem tagja az expedíciónak, ami azt az üzenetet közvetítené, hogy nem hisz a sikerben, ezért kereket oldott. A Pinzon fivérek ezt nem vállalhatták be, és mert közben eszükbe jutott Kolumbusz tojása, amivel a szerencsétlenül járt főnökük elkápráztatta a benne kételkedőket, azt találták ki, hogy dublőrrel helyettesítik.

Ám az idő rövidsége miatt képtelenség volt Kolumbusz hasonmást keresni, ezért merész ötlettel megfogtak egy kikötői macskát, és a legénységnek azt mondták, ő a főnök kedvence, s mint ilyen, a továbbiakban teljes jogkörrel fogja őt helyettesíteni.

A matrózoknak eszükbe sem jutott nevetgélni, mert volt már ilyen a történelemben, Kolumbuszból pedig abszolút kinézték ezt a hóbortot, ami egyébként nem is volt annyira durva, mint az urak egyéb különcködései.

A macskát a Pinzon fivérek díszes nyakörvvel látták el, a fejére pedig kicsiny háromszögletű kalapot erősítettek, hogy nagyobb legyen a tekintélye. Hamar kiderült, hogy a macska született vezető: pusztán a jelenlétével, és a belőle sugárzó végtelen nyugalommal is képes volt meggyőzni a kételkedőket, és jobb belátásra bírni a rebellis, vagy lusta hajlamú matrózokat. Az út azon szakaszában pedig, amikor a legénységnek már mindenből elege lett, amiatt, hogy egy macskával mégsem lehet vitatkozni, a zsörtölődő hangok mind lecsöndesültek. A macska esőben, szélben, viharban egyformán nyugodt maradt és ez a mentalitás a csapat egészére átsugárzott. A két Pinzon egymás közt be is vallotta, hogy sokkal jobban jártak vele, mint a nyakas és maximalista Kolumbusszal.

Aztán, amikor a hajók végre elérték a Bahama szigetek láncolatát, és az elcsigázott spanyolok határtalan örömmel szárazföldre tehették a lábukat, az őslakosok azonnal lemészárolták volna őket, ha nem pillantják meg nálunk azt a furcsa állatot. Rögtön azt tételezték róla, hogy egy istenség, így azonnal behódoltak az idegeneknek, és ellátták őket minden földi jóval.

Később, amikor a hajók elhagyták a szigetet, a fölfedezők már tudatosan cipelték magukkal a macskát és mutatták meg az elébük sereglő, ellenséges szándékot tanúsító indiánoknak. Az eredmény mindenütt ugyanaz lett: a bennszülöttek sorra elaléltak a csodálattól és a cukiság eme tobzódásától. Mi sem természetesebb, mint hogy aranyat, ezüstöt, és persze egzotikus fűszereket hordtak garmadával az érkezők elé, a macskának pedig fehér egereket, amikor megtudták, hogy ezeket kedveli.

Így történt Amerika igaz meghódítása egy kikötői macskának és egy véletlen balesetnek köszönve. Aki nem hiszi járjon utána.

A kávéscsésze ikonra kattintva egy 500 talentumos jutalomkávét ad a szerzőnek, amivel őt és a szerkesztőségünket egyaránt támogatja.

Ehhez az íráshoz még nem érkezett adományozás.

Kattints a Donate gombra, és egy tetszőleges összeggel segítsd a munkánkat! Köszönjük!

Regénytár Minőség