Kolumbusz macskája

2024-03-08
133 olvasó

Az indulás előtti estén, amikor Kolumbusz még egyszer, utoljára ellenőrizni kívánta, hogy a kikötőben horgonyzó három vitorlásával minden rendben van-e, a Santa Mariára vezető deszkapalló megbillent alatta és ő belezuhant a kikötő mocskos vizébe. Az admirális elmerült, mint egy kő. Máig nem tudni, mi okozta ezt, de tény: Kolumbusz ott és akkor belefulladt a palosi kikötő vizébe.

Ha Kolumbusz megfulladt, ki vezette az expedíciót, és ki hamisította meg a történelmet úgy, mintha ez a baleset meg sem történt volna? – kérdezik most önök meglepetten, és bizony joggal, mert a történetben innentől van egy komoly ellentmondás, de mindent meg fogunk magyarázni.

Kanyarodjunk vissza 1492. augusztus 2-hoz, azon belül pedig ahhoz a jelenethez, amikor Vincente Pinzon és Martin Pinzon – a Nina és a Pinta két kapitánya – néhány pillanatig kővé dermedten nézte a Kolumbuszt elnyelő vizet, aztán rájöttek, hogy nagy a baj. De a bénultságot hamar lerázva megtettek mindent, ami ilyen esetben kötelező: hosszú botokkal csáklyáztatták át a vizet, és a matrózokat utasították, hogy vessék magukat Kolumbusz után, de hiába volt minden igyekezet, az admirális nem került elő.

Másnap reggel viszont fel kellett szedni a horgonyt, mert az útitervet királyi szerződés rögzítette. Amikor a kapitányok belátták, hogy ami történt, megtörtént és azon már nem lehet változtatni,  válságtanácsot tartottak. Hosszas tanakodás után arra jutottak, hogy ezt a fejleményt titokban kell tartani, és úgy tenni, mintha minden a legnagyobb rendben lenne. Szerencséjükre a vízbe esést alig egy tucat ember látta, őket pedig könnyedén megfenyegethették az inkvizícióval, ha nem tartják a szájukat.

Igen ám, de ki legyen vezér mindezek után? Ha kettőjük közül választanak valakit, azonnal kiderül, hogy Kolumbusz nem tagja az expedíciónak, ami azt az üzenetet közvetítené, hogy nem hisz a sikerben, ezért kereket oldott. A Pinzon fivérek ezt nem vállalhatták be, és mert közben eszükbe jutott Kolumbusz tojása, amivel a szerencsétlenül járt főnökük elkápráztatta a benne kételkedőket, azt találták ki, hogy dublőrrel helyettesítik.

Ám az idő rövidsége miatt képtelenség volt Kolumbusz hasonmást keresni, ezért merész ötlettel megfogtak egy kikötői macskát, és a legénységnek azt mondták, ő a főnök kedvence, s mint ilyen, a továbbiakban teljes jogkörrel fogja őt helyettesíteni.

A matrózoknak eszükbe sem jutott nevetgélni, mert volt már ilyen a történelemben, Kolumbuszból pedig abszolút kinézték ezt a hóbortot, ami egyébként nem is volt annyira durva, mint az urak egyéb különcködései.

A macskát a Pinzon fivérek díszes nyakörvvel látták el, a fejére pedig kicsiny háromszögletű kalapot erősítettek, hogy nagyobb legyen a tekintélye. Hamar kiderült, hogy a macska született vezető: pusztán a jelenlétével, és a belőle sugárzó végtelen nyugalommal is képes volt meggyőzni a kételkedőket, és jobb belátásra bírni a rebellis, vagy lusta hajlamú matrózokat. Az út azon szakaszában pedig, amikor a legénységnek már mindenből elege lett, amiatt, hogy egy macskával mégsem lehet vitatkozni, a zsörtölődő hangok mind lecsöndesültek. A macska esőben, szélben, viharban egyformán nyugodt maradt és ez a mentalitás a csapat egészére átsugárzott. A két Pinzon egymás közt be is vallotta, hogy sokkal jobban jártak vele, mint a nyakas és maximalista Kolumbusszal.

Aztán, amikor a hajók végre elérték a Bahama szigetek láncolatát, és az elcsigázott spanyolok határtalan örömmel szárazföldre tehették a lábukat, az őslakosok azonnal lemészárolták volna őket, ha nem pillantják meg nálunk azt a furcsa állatot. Rögtön azt tételezték róla, hogy egy istenség, így azonnal behódoltak az idegeneknek, és ellátták őket minden földi jóval.

Később, amikor a hajók elhagyták a szigetet, a fölfedezők már tudatosan cipelték magukkal a macskát és mutatták meg az elébük sereglő, ellenséges szándékot tanúsító indiánoknak. Az eredmény mindenütt ugyanaz lett: a bennszülöttek sorra elaléltak a csodálattól és a cukiság eme tobzódásától. Mi sem természetesebb, mint hogy aranyat, ezüstöt, és persze egzotikus fűszereket hordtak garmadával az érkezők elé, a macskának pedig fehér egereket, amikor megtudták, hogy ezeket kedveli.

Így történt Amerika igaz meghódítása egy kikötői macskának és egy véletlen balesetnek köszönve. Aki nem hiszi járjon utána.

Az ikonra kattintva egy 500 talentumos jutalomkávét ad a szerzőnek, amivel növeli az ön esélyeit a Bányai Tamás-díj megnyerésére.

Award
Regénytár Minőség

Kipcsák Jakab

(1976., Budapest) Színi kritikusként debütáló, de több műfajban is magabiztosan mozgolódó újságíró, aki az utóbbi időben novellákkal veteti észre magát. Írásai társhonlapunkon, az Irodalmi Élet virtuális hasábjain is fellelhetők. Jelenleg Pitu Guli ösztöndíjjal a Szkopljei Egyetem vendéghallgatójaként a perzsa-ószláv nyelvemlékek irodalmi vetületeit kutatja, és első novelláskötetének anyagán dolgozik, amelynek címe: Dojráni lakodalom.

1 Comment

  1. Ha egy macsekkal ilyen csodát lehet tenni, bele se merek gondolni, mit veszítek azzal, hogy a 7 cicámat csak úgy dísznek tartogatom. 😀

Vélemény, hozzászólás?

Your email address will not be published.

FelFEL