Jöjjenek a magánünnepek!

2023-04-11
197 olvasó

Nem értem, miért nincsenek magánünnepek. Van ugye, a születésnap, meg a névnap, de mindkettőt úgy kapjuk a sorstól, hogy semmilyen befolyásunk sincs rá. Úgy értem ezt, hogy ha valaki egy adott napon megszületett, ám egy másik, számára kedvesebb napon szeretné ezt megünnepelni, bolondnak fogják nézni. Külön pech, ha a születése szökőnapra esett, mert akkor csak négyévente számíthat a tortára.

A névnap még ennél is tragikusabb, mivel a személynév egy dömpingárú, vagyis százával, ezrével, sőt tízezrével élnek olyanok, akikre a szüleik ugyanazt nevet aggatták, ami mi viselünk. Emiatt kénytelenek vagyunk beérni egy nagy, tömeges manifesztációval. Ha arról ábrándozunk, hogy ezt az alkalmat diszkréten, csöndben, a sajtó és a külső nyilvánosság jelenléte nélkül ünnepeljük meg, szemernyi sanszunk sem mutatkozik erre, ha nem rendelkezünk olyan egzotikus névvel, amelynek hallatán az anyakönyvvezető még évekkel annak beiktatása után is harsány röhögésben tör ki.

Remélem, értik, hogy a számunkra kijelölt, félig vagy teljesen közösségi megemlékezésektől – mint amilyen a név- és a születésnap – teljesen eltérő, speciálisan személyre szabott ünnepre vágyom. Olyas valamire, mint a titkos varázsszavunk volt gyerekkorunkban. Kincsként őriztünk, és semmi pénzért nem árultunk el senkinek, mert akkor elveszítette a mágikus hatását. A titkos varázsszót csak belül mondhattuk ki, nehogy az ördög meghallja és ellopja tőlünk.

A magánünneppel természetesen nem lennék ennyire szigorú. Tudhatná ország-világ például azt, hogy az én privát ünnepem szeptember 8-án van, azazhogy lenne. Ez számomra részint munkaszüneti nap, részint hatalmas szvecsár, így aki aznap meglátogat, és kifejezi a létezésem miatt érzett felhőtlen örömét, megihat velem egy, vagy több kupica italt, feltéve, hogy hoz magával. Ha rajtam állna, az alkotmányba is bevenném, hogy minden nagykorú, cselekvőképes ember kijelölhet egy ilyen ünnepnapot, amit a születési dátuma mellett a személyi okmányában is feltüntetnének. Évente tehát egy alkalommal arra hivatkozva, hogy ez az ő napja, nem kéne dolgoznia és ezért fizetett szabadságot is kapna.

Végezetül pedig essen néhány szó arról, miért éppen a szeptember 8-át választottam személyes ünnepnapomként. A magyarázat végtelenül egyszerű: megkértem a mesterséges intelligenciát, hogy jelölje ki azt a napot, amelyen a történelem során a legkevesebb esemény történt, és ő szó szerint ezt mondta: „ha csak az általam ismert eseményeket tekintjük, akkor az egyik lehetséges válasz az lenne, hogy a Schwerin hercegnő és a Liechtenstein herceg Albert von Thurn und Taxis esküvője, amely 2012. szeptember 8-án történt, és amelyről nem tudok más jelentős eseményeket ezen a napon.”

Leszámítva tehát azokat, akik szeptember 8-án születtek vagy ekkor ünneplik a névnapjukat, nem kell osztoznom semmilyen évfordulóval, jubileummal vagy más, jegyzett eseménnyel, és nekem ez elég. Az igazán szép az volna, ha meg is vehetném ezt a napot, vagyis egy bizonyos összegért kiseprűznének onnét minden születésnapot és névnapot, hogy csak én dorbézolhassak. Feltételezem, hogy egy irdatlan nagy összeggel ez is megoldható lenne, mert az anyagi kárpótlás bizonyos esetekben varázsszóval ér fel. Talán Schwerin hercegnő és Taxis vőlegénye (lásd az illusztrációt) is ezzel a módszerrel érte el, hogy 2012. szeptember 8-án csak ők forgolódtak a világesemények hatalmas porondján. Már ha hinni lehet a mesterséges intelligenciának.

A Regénytárnak szüksége van az ön segítségére, ezért arra kérjük, a lentebb elhelyezett kerek Facebook ikonra kattintva ossza meg ezt az írást, hogy mások is megtalálhassák. A honlapunkra regisztrált olvasóknak minden egyes megosztásért 500 talentum (regénytáras virtuális pénzt) jutalmat adunk. Év végén a legtöbb megosztást magánénak tudó olvasó a talentum megtakarítása egy részét átválthatja forintra.

Britvanek Hugó

(1993., Budapest) Kiváló témaérzékenységgel és fantáziával megáldott prózaíró, társhonlapunk az Irodalmi Élet külsős munkatársa, a Feltörekvő Nemzedék írócsoportosulás tagja. Ritkán publikál, és akkor is főleg a neten. Hitvallása szerint az irodalom – azon belül pedig a próza – továbbfejlődésének egyik lehetséges útvonala a Google fordító használatával függ össze: az író megírja a saját anyanyelvén a szövegét, azt „megfürdeti” a fordítóban egy tetszőleges idegen nyelvet választva, majd a kapott eredményt ismét visszafordítja a Google-al az anyanyelvére. Több ilyen jellegű kísérlete is kering a neten.

Vélemény, hozzászólás?

Your email address will not be published.

FelFEL