Érdekes hír látott nemrég napvilágot a sajtóban: az angolok a pandémiás időkben ismét fölfedezték a hagyományos könyveket. A statisztikák ugyanis azt mutatják, hogy az elmúlt egy, másfél évben sokkal több nyomdai terméket vásároltak, mint a járvány előtt. Mindez azt jelenti, hogy a könyvet mégsem szabad leírni? Mi más lehet ennek a sokunk számára kedves jelenségnek a magyarázata, amely – reményeink szerint – nemcsak Angliában keltett feltűnést?
Tóth Zsófia on-line riportjában erről is faggatta Majoros Sándor József Attila-díjas írót, a Regénytár irodalmi portál szerkesztőjét, de a beszélgetés gerincét az író új könyve, a Rejtőzködő határok című novelláskötet bemutatása képezte. Ahogy a mű címe is mutatja, Majoros ebben a munkájában több létező és virtuális határt próbál átlépni, részint a Balkán és Európa határmezsgyéjének tekintett közép-bácskai országhatárt, amelynek déli oldalán számunkra időnként furcsa, ugyanakkor mégis vonzó kultúra bontakozott ki, részint a valóság és a képzelet nehezen kirajzolható határát, és nem utolsó sorban a prózai műfajok sokféleségét jelző stílusbeli határokat.
