Meglátogattuk a Nancy nevű felesége mellett tevékenykedő Julien Nostradamust, a világhírű jós másod-unokatestvérének egyenes ágú leszármazottját és rávettük, hogy a nagy elődtől örökölt képességét meglobogtatva jövendölje meg, mint hoz majd nekünk a 2018-as esztendő.
– Leszögezem – mondta Nostradamus, és egy kalapáccsal leszögezte az asztalra a jóféle brétagne-i szél által csapkodott viaszosvászon abroszt –, hogy az ősnagybácsimmal ellentétben én csak világos és egyértelmű jóslatokat mondok. Mire kíváncsi az úr?
– Természetesen a nagy horderejű politikai kérdések érdekelnek – mondta kiküldött tudósítónk, Szatymázi Gyomáz brétange-i nyelvjárásban, nehogy a jós félreértse.
– Fájdalom – mondta a jós ivadék, miután megtapogatta csúz által hasogatott derekát –, politikával nem szolgálhatok. Az én szakterületem az, amivel senki más nem foglalkozik. Ilyesmiről kérdezzen, aztán távozzon Isten hírével.
Tudósítónk belenézett a szemfájdítóan kies brétange-i tájba, majd megitta az illendőségből felkínált 1996-os évjáratú Chateau Moulin de Noaillac Cru Bourgeois-t, és egy valóban frappáns kérdést intézett vendéglátóhoz:
– A magyar irodalom perspektívájáról szeretnék megtudni egyet és mást.
– A magyar irodalom… a magyar irodalom… – morzsolgatta szakállát a jós. – Nos, kérem, a magyar irodalom tekintetében egészen tisztán látok.
Tudósítónk lélegzet és csuklásvisszafojtva figyelt.
– Az Úr 2018-ik esztendejében föltűnik a magyar égen egy ifjú titán, aki fényes páncélban, telivér arabs paripán vonul be a magyar irodalomba…
– Pardon és bocsánat, mintha azt mondta volna, hogy mellőzi a politikát – vetette közbe tudósítónk.
– Mellőzöm is, ahogy csak lehet.
– De az előbb kiejtette a száján azt a szót, hogy arab. Tán csak nem azt akarja ezzel sugalmazni, hogy az illető egy bevándorló ivadék, aki jobbról balra írva hoz revolúciót a magyar irodalomba?
– Ilyet én nem mondtam, csupán azt, hogy arabs paripán jövel.
– Na látja! Máris ellentmondásba került önnön magával: nem száll le az arab témáról! Még ha bangladeshit mondott volna, vagy afgánt, végső esetben pedig szuahélit, az elmenne, de ez az arab dolog manapság nagyon kényes. Nem lehetne kihagyni a jóslásból?
– Szó se lehet róla! Ragaszkodom az arabshoz!
– Ha ragaszkodik, ragaszkodjon, pöcsöm szálába kapaszkodjon! Ez megbélyegző, tendenciózus magatartás! Az esélyegyenlőség jegyében nem lenne magának tök mindegy, hogy arabs helyett, mondjuk, lipicai paripán jön az nyamvadt író?
– Arra pórbál rávenni, hogy hamisítsam meg a jövendőt?! Hogy legyek egy csaló, korrupt szélhámos, aki telefonon keresztül osztja az észt, mint a politikusok?! Nem kérem, az arabshoz tűzön, vízen át ragaszkodom!
– Nem vegye zokon az uraság, de ha ennyire köti az ebet a karóhoz, vagy beszéljünk nyíltan: ha ennyire nevén nevezi a dolgokat, akkor maga gyűlöletbeszédet fejt ki! A politikai korrektség jegyében ugyanis elvárható, hogy az arabsokat nem szabad hovatartozásuk alapján kategorizálni vagy más pejoratív névvel megilletni!
– De ha egyszer arabs az a paripa!!! Ne feledkezzen meg arról a tisztelt kérdező úr, hogy Európa szerte mekkora kultusza és böcsülete van az arabságnak: Brüsszelben ott vannak az arab utcanévtáblák, most pedig a német rendőrség arab nyelven kívánt búéket a népnek. Ehhez képest egy sivatagból szalasztott gebe igazán kófic!
– Na tessék! Nem elég, hogy rásüti a sivataglakó bélyegét, most még le is fitymálja! Ez már túlmegy minden határon, ez a politikai korrektség sárba tiprása, a lehető legsötétebb fasizmus! Tudja mit? Dugja föl magának a jövendöléseit!
– Dugja föl maga! Vérliberális suttyó! Savanyodjon meg a belében az imént ivott marokkói lőre!
Tudósítónk pulykavörös ábrázatán kicsiny ablakokká tágultak a csodálkozástól elkerekedett szemei:
– A palackon az áll, hogy Chateau Moulin de Noaillac Cru Bourgeois!
– Más dolog az, ami áll és más az, ami ül! Manapság a bortól a paripáig minden behozatali. Ideszállítjuk, átcímkézzük és már mehet is a boltokba. Ezt nevezik beilleszkedésnek. A többi már színtiszta politika. Vagy maga a megjósolhatatlan valóság.
A kávéscsésze ikonra kattintva egy 500 talentumos jutalomkávét ad a szerzőnek, amivel őt és a szerkesztőségünket egyaránt támogatja.
Ehhez az íráshoz még nem érkezett adományozás.
Kattints a Donate gombra, és egy tetszőleges összeggel segítsd a munkánkat! Köszönjük!
Hát ez marha jó!
Csak nehogy bejöjjön a jóslat! buék! 😀