Már csak idő kérdése, és napvilágot lát az új könyvkiadási törvény, amely szerint mostantól csak azok az írók kapnak állami támogatást a könyvük megjelentetésére, akik biztosítanak hozzá olvasókat is.
A jogszabály több kérdést is felvet, egyebek mellett azt, hogy az olvasók toborozása nem sérti-e meg a GDPR-t, vagy a tiltott támogatás témakörét. Szakmai berkekben a 3T-nek nevezett törvénytervezet (Tiltott Támogatások Terepe) miatt írókörökben már most óriási a pánik, olyannyira, hogy több független írószervezet is kocsmai ülősztrájkot és tömeges kubikos demonstrációt helyezett kiáltásba arra az esetre, ha a törvényt a Parlament megszavazza.
A legközkedveltebb magyar bértollnokok közül a mai napig több ezren írták alá azt a petíciót, amely szerint ez a gazemberség Strasbourgért kiált, hiszen a kormány elveszi az íróktól a könyvük elolvasásának alanyi jogon támadó bizonytalanságát, ami a demokratikus eszmék sárba tiprása. Az egyes példányokhoz kapcsolt olvasók ugyanis súlyosan veszélyeztetik ennek az amúgy is kihalás szélén álló fajnak cselekvési, mozgási és szaporodási szabadságát. Mint köztudott, a magyar olvasó egyedeit meggyűrűzve, mini helymeghatározó készülékekkel figyelteti a tudomány, hogy ha valamelyikük bennragad egy pállott levegőjű könyvtárban, azonnal expedíciót küldhessenek a kimentésére.
Az írótársadalom pragmatikusabb része viszont megpróbál alkalmazkodni a helyzethez, olyannyira, hogy törekvéseit az olvasóközpontúság irányába próbálja terelni. Szavahihető pletykák szerint már meg is valósult az első olvasó bemutató, amely a régi, elavult könyvbemutatókat hivatott száműzni a közgondolkodásból. A rendezvény a következő módon zajlott: a szerző kiült a pulpitusra, majd miután kényelmesen elhelyezkedett, ölébe vette az olvasóját, és úgy pörgette, fogatta, ahogy régebben a friss, nyomdaillatú kötetet volt szokás. Az olvasó ebben az esetben egy erős hetvenes bácsi volt, aki a csak Lajos bá’, nem kér egy felest? –felszólításra adott ki magából életjelet, viszont remekül feküdt a kézbe, ami ebben a praktikumra hajazó, modern világban nem egy utolsó szempont. Kiderült róla az is, hogy szereti a rántottát, amelyhez kézműves barna sört szokott fogyasztani, és szívesen mesél a gyerekkoráról, amikor még nem is álmodott arról, hogy egy neves író térdén fog lovagolni.
A nagyszámú érdeklődő az est végén azzal a bizsergető érzéssel távozott, hogy gazdagabb lett egy élménnyel, ami nem mindennapi. Az élelmesebbek dedikációt is kértek, egyenesen az olvasóra, de mert csak egyetlen példány állt belőle rendelkezésre, nem vihették magukkal, hogy otthon eldicsekedhessenek vele. Kárpótlásul az olvasó megígérte, hogy sorra fogja látogatni az érintetteket, és a gatyáját letolva, mindenkinek a saját lakásában fogja prezentálni a hátsóját díszítő kézjegyet, hogy úgy szelfizhessenek vele, ahogy azt az úri kedvük megkívánja.
Nem tartozik szorosan ide, de olyan hírek is szárnyra kaptak, hogy a bútoripar máris reagált a fejleményekre, mert a webáruházakban megjelentek az első olvasótároló polcok, bár egyelőre csak fapados kivitelben. A luxusra még várni kell.
A kávéscsésze ikonra kattintva egy 500 talentumos jutalomkávét ad a szerzőnek, amivel őt és a szerkesztőségünket egyaránt támogatja.
Ehhez az íráshoz még nem érkezett adományozás.
Kattints a Donate gombra, és egy tetszőleges összeggel segítsd a munkánkat! Köszönjük!