Kevesen tudják, hogy az etológia a könyvekre ugyanúgy érvényes, mint például a kőrisbogarakra. Azzal az apró, nüánszbeli kitétellel, hogy a kőrisbogarat nem lehet megszelídíteni, a könyvet viszont igen, de a kőrisbogár is rendelkezik bizonyos viselkedéskultúrával, ami a könyvre szintúgy jellemző.
Mindenki tudja és ha már tudja, akkor hangoztatja is azt a kőbe vésett igazságot, hogy a könyv hatással van ránk, olvasókra. Néha legszívesebben megcsókolnánk, megszeretgetnénk, közösülnénk vele, máskor pedig darabokra tépnénk és föletetnénk a malacokkal. Ez teljesen normális. Széles körökben ismert annak a fokvárosi szatócsnak a története, aki az apartheid megszüntetése után hivatalosan is feleségül vette kedvenc bédekkerét. Mifelénk ez a módi még nem gyűrűzött be a köztudatba, ám egyre többen jönnek rá arra, hogy a könyv valójában egy vadállat. A maga natúr valóságában, ősi, kiismerhetetlen ösztönök szerint él, és csak akkor civilizálódik, ha megszelídítjük.
Erre számos metódus létezik, a legáltalánosabb és talán a legkevésbé hatékony az olvasás. A könyvet cirkuszi idomár módjára sarokba szorítjuk, és nemes egyszerűséggel kiolvassuk. Sámánista elvek szerint ezzel pont kerül a dolog végére, magyarán: a könyv kezes báránnyá változik. A hiedelem azon az atavisztikus beidegződésen alapszik, hogy amit ismerünk, azt a tudatunk szelídnek ítéli meg. Van is ebben valami, mert ha például megismerjük az oroszlán természetét – kiolvassuk, ahogy egy könyvet szokás –, nem fogunk belebonyolódni vele olyan egyoldalú viszonyba, amelyet a tudatlan kíváncsiskodás ingoványába taszíthat bennünket.
A szelídített könyv arról is megismerszik, hogy rojtosak, foltosak a lapjai, közéjük imitt-amott hajszálak, kenyérmorzsák préselődnek, élénken mutatva azt a munkamennyiséget és törődést, ami ezt a különleges státust lehetővé teszi. Innentől fogva az is bizonyos, hogy könyve mindenkinek lehet, de szelíd könyve csak keveseknek, akik kitartóak és kellően fanatikusok a maguk módján és műfajában.
Arról pedig még nem is beszéltünk, hogy mindez csak akkor válik kézzel fogható valósággá, ha elhisszük a könyv szelíddé válásának kétségtelen csodáját, ám ez már olyan tág és szerteágazó téma, hogy szétfeszíthetné e jegyzet szűkös kereteit. Márpedig ha ez bekövetkezik, akkor a szilárd érvelésből könnyed ábrándozás lesz, ami akár a sivatagi számum, kifújja a homokot elmélkedésünk képzeletbeli állványzata alól. A saját teóriájának romjai alatt pedig vajon melyik jegyzetíró kívánna szörnyhalált halni?
Az ikonra kattintva egy 500 talentumos jutalomkávét ad a szerzőnek, amivel növeli az ön esélyeit a Bányai Tamás-díj megnyerésére.
Ehhez az íráshoz még nem érkezett adományozás.