Miért nincs a Földön élet?

Jelentés a Marsi Nagytanács részére

Szigorúan bizalmas

Szeretve Tisztelt Nagytanács!

Sokadik alkalommal küldtünk expedíciót a Föld* nevű bolygóra, hogy kiderítsük, van-e azon a helyen akár csak primitív fokú élet. Minden próbálkozásunk egy újabb lépés volt a megismerés útján, de hiába tettünk meg mindent, fáradozásainkat nem kísérte siker. Eleinte annak is örültünk, hogy megállapíthattuk, ezt a bolygót tetemes mennyiségű víz, és különös borítás fedi. Utóbbinak tudósaink a „növények” elnevezést adták, mert ez a kifejezés nem jelent semmit, így nem tévesztheti meg a kutatókat.

A földi növényeket legnagyobb szaktekintélyeink behatóan is tanulmányozták, de ahogy azt várni lehetett, az életnek nyomát sem találták bennük. Ugyanilyen vad vágyakozással és reménykedéssel vetettük rá magunkat a Föld másik jellegzetességére, amely furcsa alakzatok szövétnekéből tevődik össze, és amelyet szakértőink „városok és utak hálózata” jelöléssel katalogizált. Kérdésünkre, hogy miért kellett ennyire bonyolult nevet adni a nagy semminek, azt válaszolták, a „városok és utak hálózata”, egy ősrégi marsi mitológiából származtatott metaforikus kifejezés, és mint ilyen híven tükrözi az önmagáért létező céltalanságot.

Számos expedíciónk kutatta ezt a kiterjedt és szinte mindenütt jelen lévő céltalanságot, de a legnagyobb odafigyeléssel sem találtuk meg benne az élet ismertetőjeleit. Ez tudományos körökben heves polémiára adott okot, mert egyesek azt a hipotézist támogatták, hogy az élet nem feltétlenül alapulhat a rendezetlenségen, bizonyos körülmények hatására akár még a rend is teremthet magának értelmet, bár ez a tudomány mai állása szerint csupán fantazmagória.

Tudósaink egy csoportja végül odáig jutott, hogy a Földön talált helyváltoztatásra is képes szerves anyagokban kellene kutatnunk az élet csíráját, különös tekintettel azokra a széles körökben elterjedt anyaghalmokra, amelyeket gondolkodóink „embereknek” neveztek el. Fontos megjegyezni, hogy ez a kifejezés csupán egy mozaikszó, és attól a technikustól származik, aki azt a fölfedezésünket, hogy dacára az alapos kutatásnak, a Földön mégsem találtunk életre utaló jeleket, egy jól hangzó márkanévvel próbálta eladni a médiának.

Tény viszont, hogy a rendelkezésünkre álló nem kevés adatból most már közel száz százalékos pontossággal megállapítható: a Földön nincs és soha nem is volt élet. Nagyon szomorú ez számunkra, mert az idők kezdete óta abban reménykedtünk, hogy a Naprendszer többi bolygójához hasonlatosan ez az égitest is értelmes, gondolkodó lényeknek ad otthont, és mi, marsbéliek fölvehetjük velük a diplomáciai kapcsolatot. Példaként elég a Vénusszal kialakult igen baráti és gyümölcsöző kapcsolatainkat említeni, mert ott valósággal hemzseg az élet és az értelem, és ez a Merkúrról is elmondható, nem beszélve a külső, méretesebb bolygókról. A Jupiteren létező mennyországban ugyan túlzás lett volna a Földön is reménykedni, de az mindenkit meglepett, hogy ez a bolygó ennyire reménytelen státuszban van. Szomorúan, ám a ráció követelményeit híven betartva le kell tennünk arról, hogy a Földön valaha is életet fogunk találni, nem beszélve az értelemről, és bár egy korábbi expedíciónk során nem kevés izgalmat okozó jeladást vettünk, később kiderült, hogy ezt egy ember okozta.

Tudósaink a rendelkezésükre álló adatokat szorgos munkával próbálták a megtisztítani a szerves hulladéktól, és közben ezt az „embert” kódszámmal és névvel katalogizálták. A projekt rejtjelezett neve a „Nikola Tesla magas frekvenciás kísérletei” nevet kapta, amit a kívülállók nem értelmezhettek, ezért „Wow!”-ra egyszerűsítettek. A tudományos analitika szerint a „magas frekvenciás” kifejezés azt az elméleti szintet jelzi, amelynél jobban az élet már nem aprózható fel, mert különben megszűnik és átalakul szerves anyaggá. Tudósaink szerint a földön több ízben is tapasztalt Nikola Tesla típusú magas frekvenciás kitörések csupán véletlenül köthetők az egyébként tök érdektelen emberek jelenlétéhez. A hivatalos álláspont szerint ezek az impulzusok az élet létrejöttének szülési görcsei voltak, de a környékre jellemző túlzott rendezettség miatt hamar és nyom nélkül elenyésztek. Azt a tudománytörténeti tényt, hogy miért kellett ezt az anomáliát Nikola Tesla kódnévvel ellátni, a projektben részt vevő gondolkodók nem árulták el. Nem hivatalos kiszivárogtatás szerint ez is csak egy halandzsa, és arról árulkodik, hogy a tudománynak még a legszigorúbb, legkomolyabb területeken is szüksége van egy csipetnyi játékosságra.

________________

*A bolygónevek természetesen csupán véletlenül egymás mellé pakolt jelekből képződött mozaikszavak.

A kávéscsésze ikonra kattintva egy 500 talentumos jutalomkávét ad a szerzőnek, amivel őt és a szerkesztőségünket egyaránt támogatja.

Ehhez az íráshoz még nem érkezett adományozás.

Kattints a Donate gombra, és egy tetszőleges összeggel segítsd a munkánkat! Köszönjük!