Milyen lesz a jövő focija?

2016-06-21
644 olvasó

Kopernikusz keserveset tévedett: a Föld nem a Nap körül, hanem a foci körül keringőzik. Ezekben a napokban mindenki meccset elemez, eredményt mérlegel, esélyeket latolgat, és közben régi, porosodó foci-emlékekkel példálózik. Nem is árt felidézni, milyen volt a foci azokban a hősi időkben, amikor még csöcse volt a lasztinak, és a futballisták mind gentlemanek voltak. Nincs olyan drukker, akinek ne lennének saját anekdotái a rég- vagy közelmúltból, de arra senki sem vállalkozik, hogy megjósolja, milyen focinak nézünk elébe a távoli vagy a nem túl távoli jövőben.

Az már most is nyilvánvaló, hogy visszajött divatba a catenacciónak nevezett olasz találmány, amelyben a betonvédekezésen van a fő hangsúly. Úgy látszik, a kiscsapatok is megtanulták, hogyan kell optimálisan elosztani a védőket, hogy csatáronként kettő, vagy három jusson belőlük, amivel elérhető, hogy kapott gól nélkül lehozhassák a meccset. De ez nem a jövő, hanem a jelen. A jövőt megszimatolni és kinyomozni időkopók kellenének vagy legalább egy közepesen leamortizálódott időgép.

Tegyük fel, hogy nekünk van ilyenünk, és ha lúd, legyen kövér alapon nem a soron következő meccs lefújásáig megyünk vele előre, hanem, mondjuk, száz évig. Ott, ahová ezzel a módszerrel megérkezünk, már egészen más szelek fújnak: a külvilág egy ronda, sivatagos, élhetetlen puszta, de az üvegburák alá költöztetett, légkondicionált stadionokban semmi akadálya nincs a labdakergetésnek. Ugyanúgy, ahogy most is, 2×11 játékos kergeti a GPS helyzetmeghatározóval ellátott lasztit, ami ennek a csúcstechnikának köszönve fölöslegessé teszi mind a taccs-, mint a gólbírót. Mivel nagyon sokan csak azért járnak meccsre, hogy a bírót szidhassák, a vonal- és gólbírók helyett ebben a távoli korban meg fogják háromszorozni a pályán lévő ítészek számát. Ezek – ugyanúgy, ahogy a jelenkori kézilabdában vagy kosárlabdában – külön fogják figyelni a védekező és külön a támadó csapatot. Az egymásnak szándékosan ellentmondó ítéleteik jótékonyan befolyásolják majd a nézőtéri indulatok szinten tartását, mert maga a foci ebben a jövőbeli formájában eléggé érdektelen lesz.

Gyakorlatilag az történik, hogy a csapatok letáboroznak a saját kapujuk előtt, és azon igyekeznek, hogy testükkel minél inkább elfedjék a labda gólba juttatásának útját. A focisták emiatt átlagban kétszáz kilós hájpacnik lesznek, akik nemhogy a futást, de a kocogást is csak módjával fogják bírni. Így gyakorlatilag klasszikus támadásvezetés már nem is lesz, mert miután az akció, vagyis a labda gólba juttatásának próbája az egyik kapunál kudarcba fullad, a bíró golfautón átviszi a pöttyöst másik kapuhoz, ahol a csapatok fele fordított felállásban – aki eddig védekezett az támad – próbál eredményre jutni.

A mai szemmel nézve drasztikus változtatásokra a földön kívüli kolóniák révén kialakított Világűr Kupa miatt lesz szükség, mert ha a focit hagyományos módon, rohangálva végeznék, azok, akik erősebb gravitációjú égitestről mennének vendégszerepelni gyengébb gravitációjúra – például a Marsra – hatalmas előnyben lennének azokhoz képest, akiknek a saját bolygólyuk igényeihez mérten satnyábbak az izmaik. Ezzel a statikussá tett, javarészt a kapu nyílásának betöltésére irányuló foci megadja azt az egyenlőséget a játéknak, amelyre a szurkolók csillagközi szinten vágynak.

Emiatt lehet majd a mostani BL-hez hasonló Naprendszer Bajnokságot rendezni, amelyben a földi, holdbéli, marsbéli és titánbéli kolóniák ugyanolyan eséllyel indulhatnak, mint az aszteroida övben működő telepek kolóniái által alapított, és a bányák bevételéből jókora összegből gazdálkodó fiatal klubok.

Ha valaki csak a fejét csóválja erre, fogadja el tanácsként azt, amit Marty McFly mondott a döbbenettől mozdulatlanná dermedt közönségének, miután lenyomta azt a bizonyos Johnny B. Goode-szólót a Tengermélyi Varázs bálban: „Tudom, hogy még erre nem vagytok felkészülve, de majd később megszeretitek”.

Az ikonra kattintva egy 500 talentumos jutalomkávét ad a szerzőnek, amivel növeli az ön esélyeit a Bányai Tamás-díj megnyerésére.

Kurblisch Ágost

(1983, Budapest) Fiatal, ambiciózus prózaíró és kengyelmester, több internetes portál és blog vendégszerzője, kispéldányszámú, ISBN szám nélküli antológiák tucatjának szereplője. Bevett szokása, hogy mindenütt más és más néven ír, ez, amit a honlapunkon használ, kizárólag a Regénytár részére tartja fent.

Vélemény, hozzászólás?

Your email address will not be published.

FelFEL