Olvasom, hogy a szlovákiai választásba újszerű módon avatkozott be a mesterséges intelligencia: az egyik pártvezérről az AI segítségével olyan valósághű kamuvideót gyártottak, hogy emberi szemmel és füllel lehetetlen volt megállapítani a hamisítást.
Először fordult elő ilyen a történelemben, de szinte biztos, hogy nem utoljára. A médiaszabályozó hatóságok ugyan mindenütt esküdöznek, hogy majd jól megregulázzák ezt az izét, komoly ember mégsem bízhat abban, hogy sikerrel járhatnak. Törvényekkel, rendeletekkel csak annyit tehetünk az AI-t ellen, hogy száműzzük a „fehér”, azaz nyomon követhető webről, mire ő szépen átvonul a szürkére meg a feketére, és ott éli a világát. Csak egy nüánsznyi informatikusi jártasság szükséges, és a deepfake videók forrása láthatatlanná válik.
A kérdés innentől rossz lányként adja magát: meddig működhet még így, ebben a formában a Szent Grálként tisztelt parlamentáris demokrácia, ami ugyebár a kampányolásra, pontosabban a szavazók meggyőzésére épül? Képzeljük el azt a helyzetet, amikor a közösségi médiában megjelenik egy videó a legesélyesebb párt vezéréről, aki a maga vizuális és vokális valóságában bejelenti, hogy ha megnyeri a választást, első dolga lesz adót emelni. Ha nem azok közé a megszállottak közé tartozunk, akik idejük nagy részét a politikai helyzet tanulmányozásával töltik, azonnal kinyílik a zsebünkben a bicska. Magyarán: a deepfake videók elterjedése után a politikához felületes módon közeledők azoknak a szája íze szerint fognak voksolni, akik ügyesen bánnak a mesterséges intelligenciával. Mondhatjuk úgy is, hogy a tömegek manipulálása szintet lépett, mert eddig legalább a szemünknek és a fülünknek elhihettük a felénk közvetített valóságot, bár a mesterséges intelligencia előtt sem számított már perdöntőnek egy video- vagy hangfelvétel.
De nagyon más az, ha ezek a virtuális, ugyanakkor valóságosnak gondolt figurák a közösségi médiában lendülnek támadásba, mert nincs erősebb meggyőző érv annál, amikor valamit azért tartunk hihetőnek, mert láttuk vagy olvastuk az interneten. És ha én meg vagyok győződve arról, hogy abban a videóban, ami az érdeklődési körömbe került, valóban az a személy szerepel, akinek látszik, akkor semmilyen cáfolat nem fogja megváltoztatni a róla kialakult véleményemet.
Mit ér hát mindezek fényében az oly nagyra tartott demokrácia, kérdezzük költőien, mert előre tudjuk a választ. Van még hitele, komolysága és súlya, vagy már most is csak az idealisták hisznek benne? Úgy vagyunk vele, mint egy régi, akadozó szívógázmotorral, amit csak azért használunk, mert nem futja megbízhatóbbra. Azt viszont, hogy a politikában mi a megbízhatóbb, talán csak a mesterséges intelligencia tudná megválaszolni.
A kávéscsésze ikonra kattintva egy 500 talentumos jutalomkávét ad a szerzőnek, amivel őt és a szerkesztőségünket egyaránt támogatja.
Ehhez az íráshoz még nem érkezett adományozás.