Mindig csak a baj

2023-06-14
529 olvasó

Mélységes aggodalommal tölt el bennünket, hogy közösségünk bizonyos tagjai letértek őseink jól kitaposott útjáról, és olyan terepet járnak, ami a pusztulás felé vezet bennünket. Miről is van szó? Nem másról kedves barátaim, mint a mesterséges intelligenciáról, mert ezek a rebellisek így nevezik azt a technikát, amit alkalmaznak. Mi, akik továbbra is a természetes intelligencia hívei vagyunk mély döbbenettel látjuk, mire képes ez találmány. Vegyük például a gyűjtögetést. Ez ugyebár a következő módon zajlik: az emberszabású kimegy a barlangjából, szétnéz, és ahol fogyasztásra alkalmas bogyókat vagy elejthető vadat – szükség esetén a ragadozók által ott felejtett dögöt – vél felfedezni, arrafelé veszi az irányt és reménykedik a jó szerencsében. Így tettek őseink, és azoknak az ősei, ám ez forrófejű társaság a maga mesterséges intelligenciájával nem átall algoritmusokat bevetni a nagyobb siker érdekében.

Azt mondják, az algoritmus – rövidebb nevén kutya – megkönnyíti a beszerzést, mert leveszi az emberszabásúak vállálról a rutin nyűgeit. Miközben mi szigorúan a két kezünkre hagyatkozunk, ők gond nélkül odaszólítják maguk mellé ezt az algoritmust – mesterséges intelligenciát, kutyát, nevezzük bárminek –, és az mint a villám nekilendül, hogy szimatolva, nyomkeresve pillanatok alatt megtalálja a vadat, bogyót és dögöt. A begyűjtés innentől már szórakozás, bár azért fennáll a veszélye annak is, hogy a technika olyasmire is rávezeti a használóját, amit az nem szeretett volna. A kutya ugyanis még nem eléggé szofisztikált, vagyis nem a mi, emberszabású illatvilágunkat kedveli. Mondhatnánk ezt úgy is, hogy a mesterséges intelligencia (kutya) találataiban még sok a szar, de a fejlesztők szerint ez hamarosan változni fog. Olyan képet is jövendölnek, hogy a kutyát nemsokára a kőbalta fogja követni (béta verziója már létezik is, ez a szakóca, vagy marokkő), ami úgyszintén egyfajta mesterséges intelligencia, gondoljunk csak a kő és a nyél transzcendens összefonódására, ami józan ésszel felfoghatatlan. Teljesen más anyagvilágú a fa és más a kő, az meg végképp érthetetlen, hogyan kapcsolódhatnak össze? Az a néhány szál fáról lehántott kéreg teszi, amivel a két hardvert egyesítik? Nekünk egyszerű emberszabásúaknak, akik a barlangon kívül csupa titoknak tartjuk a világot mindez megfoghatatlan és érthetetlen. Hovatovább az is bekövetkezhet, hogy valaki feltalálja a mobiltelefont.

De azt inkább meghagyjuk a homo sapienseknek.

Az ikonra kattintva egy 500 talentumos jutalomkávét ad a szerzőnek, amivel növeli az ön esélyeit a Bányai Tamás-díj megnyerésére.

Ehhez az íráshoz még nem érkezett adományozás.

Majoros Sándor

A Regénytár alapító- főszerkesztője, aki célul tűzte ki maga elé az igényes (nívós) szórakoztató és a komoly, elhivatott irodalom közötti „északnyugati átjáró” megtalálását. Ez a honlap ennek az útkeresésnek a gyakorlatozó terepe, néha komoly, máskor komolytalan, de mindig egyedien különleges és szórakoztató. Majoros jelenleg Budapesten él, néha dolgozik, máskor csak lóbálja a lábát. Mentségére legyen mondva a régi igazság, amely szerint az író akkor is ír, ha ez olyan nagyon nem is látszik: belsőleg alkot.

Vélemény, hozzászólás?

FelFEL