Nőnapi meglepetés Tombstone-ban

Az akkor már súlyosan alkoholista Doc Holliday egy szép tavaszi napon szemlátomást feldúltan állított be jó barátjához, az éppen borotválkozó Wyatt Earphez.

– Az éjjel furcsa álmot láttam – mondta Doc, és töltött magának egy pohárkával Wyatt kölnijéből. – Azt vizionáltam, hogy ma, március 8-án van a Nők Napja.

– Nagyon érdekes – jegyezte meg Wyatt közömbösen, majd egy odakészített törülközővel eltávolította a habmaradványokat az immár szőrmentes ábrázatáról.

– Szerintem is az – folytatta Doc, és közben aprókat kortyolt a kölnivízből. – Főként annak tükrében, hogy a Nők Napját ma még nem is ünnepeljük.

– Akkor mire véled ezt az egészet? – fordult a barátja felé Wyatt, aztán fölcsatolta a derekára a Coltot.

– Nem kétséges, hogy ez üzenet volt a jövőből – mondta Doc, és a kiürült pohárba belelöttyintett egy kevés poloskairtót. – Emlékezz csak, mit mondtam a múlt héten, amikor a Claytonok ellen készülődtünk.

– Azt, hogy megálmodtad: nem fogják átadni a fegyvereiket.

– És úgy is lett – bólogatott Doc, miközben a jóféle szert szürcsölte.

– Mit akarsz ezzel mondani?

– Azt, édes kiskomám, hogy ma valamilyen módon mégiscsak nőnap van.

Wyatt Earp fölvette a kabátját és elgondolkodott. Mi tagadás, Doc máskor is bepillantott már a jövőbe, ha tehát azt mondja, március 8. egyszer majd nőnap lesz, akkor ezt el kell fogadni.

– Mit tegyünk hát? – kérdezte és rágyújtott egy szivarra.

– Tudod pajtás – mondta Doc és kezét kinyújtotta a sarokban tárolt rozsdaoldó után –, én arra gondoltam, hogy ha már így kibontakozott előttünk a jövő, nem árt elébe menni.

– Ezt nem egészen értem – mondta Wyatt. – Elfogadom, hogy valamikor a jövőben, amikor az emberek már a Holdon nyargalásznak, a nőknek is lesz ünnepük, de most még itt vagyunk Tombstone-ban, ahol a nők főznek, mosnak ránk, mi meg őrizzük a rendet. Így tökéletes a világ.

– Megértelek, pajtás – mondta Doc, és beleszagolt a rozsdaloldóba, de inkább letette.

– Megértelek – ismételte önmagát, majd a nyitott ajtón keresztül a távolba révedt. Tombstone egyetlen utcáján már hemzsegett a nép. Mindenki igyekezett a dolgára, vagy a dolga elől. Ezt Doc mintha nem is látta volna, mert elhomályosult tekintettel azt mondta: –, de mi lenne, ha most az egyszer kivételt tennénk?

Wyatt Earp közben fejére tette a névjegyévé vált széles karimájú kalapját, és menni készült, de most megtorpant.

– Jó lenne, ha ezt bővebben is kifejtenéd – mondta meglepetten, ami teljesen idegen volt a természetétől, bár a barátja álmaival sohasem tudott mit kezdeni. Tudta, hogy Doc fél lábbal már a sírban tartózkodik, tehát könnyedén ráláthat olyan titkokra is, amire a hétköznapok porából nincs lehetőség. És ekkor Doc végre kibökte a szándékát:

– Mi lenne, ha a jövőre való tekintettel ma gesztust tennénk az asszonyoknak?

Wyatt Earp kővé dermedt.

– Úgy érted, maradjunk itthon és mosogassunk, miközben ők a Szalonban pókereznek, meg véresre verik a Clayton fivéreket?!

– Az irány nem rossz, de én inkább arra gondoltam, vehetnénk nekik virágot.

– Virágot? Itt, ahol a lószaron kívül semmi meg nem terem?! Te megőrültél!

– A kínai vegyesboltjában talán akad pár hervadt bokréta…

– Kizárt. Miért nem adhatunk nekik valami mást?

– Vajon mit? Mi van Tombstone-ban, aminek az asszonyok örülhetnek?

Wyatt megpödörte a bajuszát.

– Semmi – mondta némi tűnődés után.

– Na látod. Muszáj lesz virágot szereznünk, mégpedig sürgősen!

– Csak azért, mert ezt álmodtad?! – csipkelődött Wyatt.

Már az utcán álltak. Körülöttük kavargott a por, alig látták egymást.

– Gondolj a múltkori esetre a Clayton fiúkkal, meg a korábbira a Mc Laury klánnal. Ha nem álmodom meg mire készülnek, most mind a ketten alulról szagolnánk az ibolyát.

– Ibolyát, itt? Jó vicc!

– Csak van ebben a porfészekben egy eldugott virágüzlet… – forgolódott Doc.

– Nézzünk be a kuplerájba egy gyors numerára. A madám biztosan tud segíteni – javasolta Wyatt, de azonnal rájött, hogy ha kitudódna, miért van szükségük virágra, Tombstone teljes nőlakossága követelni kezdi a jussát, és akkor nekik befellegzett.

Ekkor már Doc is belátta, hogy itt akkor sem talál virágot, ha egy egész hétig nem iszik a kortyot sem. Megtorpant, és jobb mutatóujját magasba tartva erősen koncentrált. Wyatt tudta, hogy a barátját ilyenkor nem szabad megzavarni, és igaza lett, mert Doc elő is rukkolt a megoldással:

– Alaposabban megvizsgáltam az álmomat és úgy látom, sehol sincs megírva, hogy ilyenkor a virág kötelező. Ez csak egyféle figyelmesség, de mint tudjuk, ennek rengeteg módozata van!

– Na végre! – könnyebbült meg Wyatt. – Mit tegyünk hát?

– Azt, amit máskülönben: lőjünk le néhány banditát, mert az ugyebár nemes cselekedtet, vagyis, mint áldozat felajánlható az asszonyaink iránt érzett tiszteletünk és megbecsülésünk oltárán.

– Hogy te mennyire okos vagy! – csapta hátba a barátját Wyatt olyan erővel, hogy az majdnem kiköpte a tüdejét. – Akkor ezt a témát lezárhatjuk?

– Le – köhögött Doc, miután levegőhöz jutott.

– És lövünk?

– Lövünk – suttogta Doc rekedt hangon, és csőre töltött.

Az ezt követő esemény, mint a Nagy Nőnapi Lövöldözés került be Tombstone íratlan történetébe.

A kávéscsésze ikonra kattintva egy 500 talentumos jutalomkávét ad a szerzőnek, amivel őt és a szerkesztőségünket egyaránt támogatja.

Ehhez az íráshoz még nem érkezett adományozás.