A férfi, akit Kalotás Pálnak hívtak, izzadva gyűrögette Yale University feliratú baseballsapkáját a lakóhelye szerinti illetékes rendőrkapitányság szupermodern vallatószobájában, amelyet kb. két hónappal az események előtt adtak át nagy médiafelhajtás közepette. Az utóbbira az egykorvolt hatósági tyúkól – a rendőrség takarékossági okokból itt helyezte el a legénység élelmezését tojással ellátó szárnyasokat – átalakítására és felújítására kapott busás EU-s támogatás adott okot. Legalább ekkora szerepet játszott az is, hogy a Brüsszelből kapott lóvét a kormány – a Magyar Embereknek Magyar Vallatót program keretében – még egy csinos összeggel is megfejelte. A rendőrség épületéhez csatlakozó rozzant tákolmányból így lett osztályon felüli vallatóintézmény, amely magán viselte a 21-ik századi európai vallatási trend minden hívságát.
A szocialista időkben rendszeresített ilyen jellegű, mord betonhodályokkal ellentétben ez már egy higiénikus, egészen a mennyezetig kicsempézett létesítmény volt, amelyben a régi krimikből megszokott kellékek – a rozoga asztal, a delikvens arcába fordítható lámpa, az ócska kikérdezőszék, a vallomás rögzítésére alkalmas írógép és a csikkekkel púpozásig megpakolt hamutartó – teljesen hiányoztak. Helyettük az ízléses minimalizmus jegyében megalkotott, a padlóba kitéphetetlenül becsavarozott, rozsdamentes acélasztal, kényelmes párnázott kérdező szék, energiatakarékos és szembarát LED-izzóval világító asztali lámpa, no meg szélessávú internetkapcsolattal rendelkező, kávé- és testnedvbarát laptop állt a vallatótiszt rendelkezésére.
Rideg zászlós és Gyökös őrmester ide zsuppolták be a kapitányságra gépkocsilopást bejelenteni érkezett Kalotás Pált. Részint azért, mert igencsak birizgálták a feneküket a giliszták, hogy jó lenne már végre kipróbálni ezt az izét, ha már van, részint, mert a főnökük ukázba adta, hogy ebben a kiismerhetetlen migránshelyzetben mindenki gyanús, aki valamilyen bagatell ügyben belép a kapitányság épületébe.
A műveletet pontosan úgy kezdték, ahogy a hollywoodi filmekben látták: bezárták Kalotást a vallatóba, majd átvonultak a törhetetlen és hangszigetelt tükör mögötti kényelmes, légkondicionált megfigyelő állásba. Mivel éppen annak volt az ideje, meguzsonnáztak, megkávéztak, majd az EU-s pénzekből biztosított puha, magastámlás bőrfotőjökben szundítottak egy kicsit. Már esteledett, amikor föleszméltek, hogy tán az őrizetessel is kéne valamit kezdeni.
Kalotás ekkor már órák óta őrjöngött a tehetetlenséggel vegyített magányában. Bár nem igazán értette, mi ez a procedúra, egy darabig türelmesen várakozott, de ahogy múltak a percek, úgy vált egyre nyugtalanabbá. Amikor pedig észrevette, hogy a rozsdamentes acéllal borított nehéz vasajtót valaki rázárta, szinte pánikba esett. Hiába dörömbölt, kiáltozott, nem ért semmit. Úgy másfél óra múlva, állapotában törvényszerűen bekövetkezett az a letargia, amelyből a pszichológusok könyvtárnyi irodalmat hordtak össze. Arról is számtalan értekezés létezik, hogy ez a stádiumot hamar fölváltja az elementáris erővel kitörő dühroham. Ez alól Kalotás Pál sem volt kivétel: fölkapta a széket és hozzávágta a tükörhöz, de az még csak meg se rezzent. Ráadásul a szék is törhetetlennek bizonyult, mert bár Kalotás őrjöngő tombolásában szinte csomót kötött a lábaiból, azok olyan gyorsan kirúgták magukat és visszanyerték eredeti alakjukat, mintha gumiból lettek volna. Kalotás nem tudhatta, hogy az EU egyik titkos projektjének tesztanyagával van dolga, a vallatószoba berendezéseit ugyanis a roswelli ufólátogatás furcsán rugalmas anyagaiból nyert technológiai alapmintából fejlesztették. Még nem használták fel sehol, itt a magyar Alföld eldugott csücskében rendszeresítették először, arra építve, hogy az errefelé gyakori rongálások miatt ennek a spéci anyagnak keresve sem találhatnának jobb tesztelési terepet.
Kalotás Pál csaknem másfél órán keresztül birkózott ezzel a szerb suskavác esőkabáthoz hasonlóan ruganyos anyaggal, aminek következtében idegileg és fizikailag is kikészült. Amikor Rideg zászlós és Gyökös őrmester végre beméltóztatott hozzá látogatni, lila fejjel, mélán maga elé bámulva ücsörgött az egyik sarokban.
– Szóval azt állítja, ellopták az autóját, miközben a mángoldot kapálta… – böngészgette Rideg zászlós a magával hozott papírlapot.
– Igen, ezt állítom – bólogatott Kalotás egy óramű mechanikusságával.
– A dolog teljesen egyértelmű: néhány csordától elszabadult migráns lecsapott az őrizetlenül hagyott gépjárműre és magáévá tette – szólt közbe Gyökös őrmester kissé tudálékosan. Rideg zászlós rosszallóan nézett a kollégájára.
– A tényállás ennél valamivel bonyolultabb – jelentette ki. – Vegyük, például ezt a mángold dolgot…
