– Mi bajuk a mángolddal!?
– Az égvilágon semmi – adta az ártatlant Rideg zászlós. – Legalábbis azonkívül, hogy ezen a vidéken nem őshonos.
– Na és! – vonta meg a vállát Kalotás. – Mi köze ennek ahhoz, hogy ellopták a furgonomat?!
– A furgona most mellékes – tenyerelt rá az asztal hűs acéllapjára Gyökös őrmester. – Maradjunk a témánál: miért éppen a mángoldot kapálta, jóember?
– Mert azt vetettem! – tápászkodott föl a sarokból Kalotás. – Ha ananászültetvényem lenne, azt kapálgatnám veszettül! De nem arra kaptam EU-s támogatást, hanem erre a kurva mángoldra!
A két egyenruhás összenézett. Régi motorosok voltak ebben a szakmában, rögtön megfogták a szagot, ha az belebújt az orrukba. És itt most pontosan ez történt: valami nem stimmelt ezzel az üggyel. Itt volt egy ürge, aki mángoldot kapált, miközben a rendes magyar emberek mind egy szálig répát, retket, búzát vagy köpölyét termesztettek. Az EU-s támogatás lehetett a titok nyitja: akármibe mertek volna fogadni, hogy ez az ürge elsíbolt egy csomó brüsszeli lóvét, sőt, lehet, hogy az a mángoldmező nem is az, aminek látszik, hanem egy nagy, büdös korrupciós fészek. Már a neve is problémás, benne van az, hogy „gold”. Ez angolul aranyat jelent!
– Na és mire jó ez az izé… mángold? – birizgálta a laptop gombjait Gyökös őrmester, úgy téve, mintha jegyzetelne.
– Mit tudom én? De nem is érdekel! – ingerkedett Kalpotás. – Nekem csak az vele a dolgom, hogy fölszedjem és átadjam a termékbeszedőnek. Hálózatban dolgozunk: jön a német termékbeszedő, és elviszi a búsba. Felőlem akár a Dunába is beleboríthatja azután, hogy megkaptam tőle az átvételi elismervényt.
– Amit aztán továbbít valakinek, nemde bár? – mondta az őrmester olyan hanghordozással, amelyről a rutinos tévénézők azonnal fölismerték volna Columbo hadnagy modorát.
– Még szép!! – tárta szét a karját az őstermelő. – Azonnal továbbadom a körzeti képviseletnek, hogy iktassák, mert csak eztán várhatom a lóvét. És mindezt azon az átkozott furgonon, amit most elloptak! Ebbe helyeztem be a méltóságos fenekem, hogy elvigyem azt a vacak papirost a vacak átvevőnek, hogy megkapjam érte a vacak pénzemet!!
– Fegyelmezze magát az úr, mert a végén még bajba kerül! – adta a szigorút Rideg zászlós. – Ott tartottunk, hogy a mángold…
– Szálljanak már le rólam ezzel a mángolddal!!! – hajította félre az 51-es körzeti technológián alapuló vallatószéket Kalotás, hogy az a falon csattant. – A kocsimmal foglalkozzanak, merthogy ellopták, értik?! El-lop-ták! Az orrom elől! Mi ez, ha nem bűntény?!
– Azt majd mi mondjuk meg, hogy mi a bűntény – igazította meg a derékszíját Rideg zászlós, egy laza oldalpillantással konstatálva, hogy az összevissza görbült vallatószék lassan négy lábra áll, a helyükre igazítja csáléra álló alkatrészeit, majd kényelmesen visszasétál az eredeti helyére.
– És most haljuk: magán kívül tud még valaki erről a dologról? – vette át a szót Gyökös őrmester.
– Én vagyok magamon kívül! – kiabált Kalotás, és megint falhoz csapta a széket, és mert az ismét lábra állt, odarohanva ugrálni kezdett rajta. – Majd meglátjuk, hogy kinek lesz igaz, meg hogy ki az erősebb!
A szék mindezt méla közönnyel vette tudomásul. Hagyta, hogy az őstermelő kitombolja magát, aztán szépen, lassan, de angyali nyugalommal újra fölvette az eredeti alakját. Kalotás a földhöz csapta Yale University föliratú baseball sapkáját, letépte magáról az inget, aztán levette mind a két poros bocskorát és az egyiket Gyökös őrmester, a másikat Rideg zászlós irányába hajította.
Ha kevéssel is, de elvétette a célt. A két lábbeli hangos puffanással csapódott a törhetetlen tükörhöz, majd alázatos önmegadással lecsusszant a fal tövébe.
– Ugye, te is azt mondod, hogy ez már hatóság elleni erőszak? – fordult ekkor Rideg zászlós Gyökös őrmesterhez.
– Abszolúte – bólintott az őrmester, és lecsatolta övéről a szintén EU-s támogatásból szerzett mágneses sokkolót. – Te tudod, hogy kell ezt az izét használni?
– Azt a kék gombot kell megnyomni.
– Nem a pirosat?
– A kéket! Fönt van a YouTube-on.
– De talán mégis a pirosat…
– Add már ide! – ragadta ki a zászlós az őrmester kezéből a futurisztikus eszközt, és megnyomta rajta a kék gombot.
A következő pillanatban az ultramodern, alien-technológiás vallatószék darabjaira hullott.
– Talán mégis a pirosat kellett volna? – vakarózott a zászlós, aztán a régi, jól bevált módszer szerint megbilincselte az üres tekintettel maga elé bámuló Kalotást, és a kollégája segítségével áttámogatta a jóval egyszerűbb, parasztosabb berendezésű vizsgálati zárkába.
