– Megfigyeltem, hogy az alatt a párkány alatt darazsak járnak ki-be – felelte köszönés helyett a Szentatya.
– Örömét leli excellenciád megfigyelésükben? – kérdezte Juan Augustin.
– Tulajdonképpen igen.
– Nem csoda, hiszen a darázs is Isten teremtménye.
– Valóban, fiam.
– Jól látom, hogy éppen Toscanelli bíboros ablaka fölött járnak?
– Jól, barátom.
– Akkor bizonyára Toscanelli bíboros is örömét leli a megfigyelésükben.
– Úgy véli?
– Arra gondolok, excellenciás uram…
– Tudja, kedves barátom, hogy irtózom a formaságoktól.
– Nos, Ferenc atya…
– Így már mindjárt jobb.
– Tehát arra bátorkodtam utalni, Ferenc atya, hogy a darázs egészen hasonlatos a méhhez. Ama apró és szorgos rovarhoz, amely a keresztény ember számára oly kedves, nem csak fegyelme, szorgalmatossága és alázatossága miatt, hanem azért is, mert munkájának gyümölcse, a méz ételünket ízesíti, a viasz pedig a gyertyát adja, amely Krisztus világosságának legfőbb jelképe liturgiánkban. Ha tehát a méh csodálatra méltó, hogy ne volna az rokona, a darázs is.
– Mindez kétségkívül igaz – felelte a Szentatya –, a darázs ugyanakkor, ha elszaporodik, rettentő nagyot tud csípni az ember seggébe, fiam. És én nem szeretném, ha Toscanelli bíborost emiatt kellene kórházba szállítanunk. Legyen szíves, holnapra kerítsem nekem egy méhraj befogót. De valami profit, nehogy elbaltázzák itt nekem az egészet.
– Úgy lesz, atya.
– És most, kérem, ossza meg velem gyorsan, amiért keresett. A reggeli előtt szeretnék még lenyomni néhány fekvőtámaszt. Be vagyok rozsdásodva.
– A soron következő sajtóbeszédek miatt keresem.
– Hallgatom.
– Egész jók voltak az elmúlt időszak beszédei.
– Ezért keresett fel? Nagyrészt maga írta őket.
– Nos, igen-igen. De a bökkenő az, hogy úgy érzem, van, amire nem reagáltunk még elég határozottan.
– A fogamzásgátlásra gondol? Folyton azzal nyaggatnak.
– Nem, atya.
– Remélem, nem az abortuszra.
– Szó sincs róla. A bevándorlásra gondolok.
– Kényes kérdés ez, fiam. Mi otthon, Argentínában gyakorlatilag mind bevándorlók vagyunk. Amerika már csak ilyen, és Argentína főleg. De itt Európában minden másképp van.
– Talán mégsem, atya. Hiszen ki mondhatja magát őslakosnak Európában? Népvándorlással jött ide mindenki.
– A baszkok állítólag nem.
– Csekély kivétel.
– Kifejtené, barátom, pontosan miről beszélgetünk?
– Természetesen. Legyen szabad megjegyeznem, hogy a mai Európa egészében, hogy úgy mondjam, Róma köpönyegéből bújt ki.
– Ez kétségtelen. De mit ér ez?
– Nagyon is sokat. A szavunk döntő.
– És mit mondhatunk mi dél-olaszországi testvéreinknek, akik naponta ezrével szedik ki a Földközi-tengeren át érkezőket? Mit mondhatunk a spanyoloknak, vagy a kelet-európaiaknak?
– Amit Szent Ferenc mondana. Vagy éppen Krisztus.
– Fogóval kell mindent kihúzni magából?
– Hát jó: Máté 25, 35.
Ferenc pápa a mennyezetre emelte a tekintetét, elgondolkodott, majd rávágta a megfejtést:
– „Mert éheztem, és ennem adtatok; szomjúhoztam, és innom adtatok; jövevény voltam, és befogadtatok engem”. Ez az!
– Bátorkodtam bízni abban, hogy kedvére való lesz ez a szöveghely.
– És igaza van barátom! Nem lehetünk közömbösek. Nem fordíthatjuk el az orcánkat. Nem tehetünk úgy, mintha mi sem történt volna. Segítenünk kell a rászorulókon. Be kell fogadnunk a jövevényeket.
– Legyen szabad megjegyeznem, hogy idegen vallásúakról van szó.
– Mit számít az! Sőt! Éppen így tud megmutatkozni a keresztény könyörület.
– Bizonyos kelet-európaiak, elsősorban is a magyarok, nagyon szeretnek arra hivatkozni, hogy Európát egyszer már meg kellett védeni a muszlim betöréstől.
– Ugyan! Akkor hadseregek jöttek. Most pedig menekültek.
– A kételkedők szerint a legnagyobb gond, hogy terroristák is lehetnek köztük.
– És vesszen el annyi jó, csak hogy távol tartsunk egy rosszat? Micsoda utilitarista nézet volna ez?
– Nincs több érvem, excellenciás uram.
– Nem érv kell ide, barátom, hanem egy jó gondolat. Valami szlogenféle, amit a sajtó azonnal felkap. De olyan legyen ami tiszta, világos, pontosan kifejezi a célt.
– Ha megbocsát, én javasolnék valamit. Persze, ha van jobb ötlet, én félre állok…
– Hagyjuk most ezt. Halljam, mit talált ki!
– De csak ha tényleg nem sértek vele senkit…
– Mondja már, vagy egyházi átokkal sújtom.
– Egyszóval bátorkodom javasolni, hogy minden európai plébánia fogadjon be egy menekült muszlim családot.
Ferenc pápa mindig barátságos arca most kővé meredt. A kikerekedett szem, az eltátott száj azt jelezte, hogy valami nagyon komoly film pereg a pápa homlokának belső felén. Talán egy perc is eltelt, mire nagyot fújva, rettentően elégedetten azt mondta:
– Ez az!
