Nyolcadik fejezet

Amelyben a Dzsúliót és Leandrót konokul üldöző Krecsovicsok rájönnek, hogy eljárt felettük az idő, és emiatt módosítani kényszerülnek eredeti elképzelésüket a fiúk laposra veréséről. Arra jutnak, hogy unokaöccsüknek, a kis Borivojénak apa kell, aki nem lehet más, mind Dzsúlió, ám ő a migránsok között rejtőzködik. A Krecsovicsok emiatt osztrák kapcsolataik révén menekültszállító autókonvojt szerveznek, hogy hősünket elrabolhassák.
A megfélemlített Krecsovics fivérek hallgatagon zötykölődtek Budapest felé a Dzsúliótól megörökölt rozoga furgonban. Érthető okok miatt nem volt kedvük beszélni. Dragoljub, a műszaki zseni Leandró laptopját babrálta, és rövid időn belül sikerült is behatolnia Bodzai barátunk virtuális birodalmába. A gép telis-tele volt olyan üzleti tervekkel és ötletekkel, amelyeket Leandró a legapróbb részletekig kidolgozott, pedig elég volt egyetlen kósza pillantást vetni rájuk, hogy bebizonyosodjon: nehezebben érdemelhetik ki a rentábilis jelzőt, mint útszélen grasszáló rosszlány a szégyenlős titulust.

A fájlrengetegben csupán Leandró vagy kétszáz Annának írt levele volt érdekes. Régimódiasan, az oldal tetején megcímezett dokumentumok voltak, így a Krecsovicsok gond nélkül kiderítették az asszony berlini lakcímét. Dragoljub elképedve silabizálgatta azt az érzelmi tobzódást, ami ezekből az irományokból előbukkant. A legkorábban jegyzett darabokban Leandró sokat foglalkozott azzal, hogy a lehető legsötétebb képet hozzon össze a nejéről, aki őt – állítása szerint – galádul faképnél hagyta. Ezt a nyugodtan mondhatjuk, archaikus korszakot a Jane Austen regényeiből ismert kimért, ám lüktető érzelmeket sejtető hanghordozás követte. Mivel a börtönévek alatt Krecsovics Dragoljub Jane Austen művein is átrágta magát – különös tekintettel a Büszkeség és Balítéletre –, minden kétséget kizáróan megállapította, hogy ebben a nehéz korszakában Leandró Mr. Darcy szerepébe képzelte magát.

Mindez egyszerre volt megmosolyogtató és szánalmas. Az a bizonyos Anna, akinek valódi jellemére ezekből az önvallomásszerű dolgozatokból nem derült fény, föltételezhetően mély undorral hajította volna el valamennyit, ha Leandró veszi a bátorságot és postára adja ezt a furcsa, sokfejezetes önvallomást. Valóságos megkönnyebbülés volt Dragoljubnak, amikor hősünk úgy a nyolcvanadik levél után hangot váltott. Félretette ezt a célzásokkal és utalásokkal teletűzdelt stílust, és arról kezdett értekezni, hogy ha kapna Annától még egy utolsó utáni esélyt, ők ketten lehetnének a legboldogabb pár a világon. Csak úgy buzog benne a tenni akarás, meg a gyerekcsinálási kedv, mert most már érti, miért szeretett volna Anna annyira gyereket. Az evolúciós vonalon sorakozó többi levélben Leandró már csak ezt a témát fejtegette és boncolgatta, borzalmasan közhelyes és tenyérbe mászóan csöpögős modorban.

Krecsovics Dragoljub ebből két következtetésre jutott: 1) hajdani büntetőügyük koronatanújából sosem lesz prózaíró, 2)  még mindig szereti a nejét és most ahhoz gyűjtögeti a bátorságot, hogy kimenjen hozzá Berlinbe bocsánatot kérni.

Mindezt Lajosmizse közelében, az út szélén ismertette a testvérével, miután Dzsúlió furgonja egy hangos durranást követően végleg megadta magát. Az út szélén hagyott, füstölgő roncsból kivették a laptopot, mert bár a levelek kivételével csak néhány száz gyönge minőségű, tán mobillal készített portré volt még benne arról a bizonyos Annáról, úgy vélték, ha olyan helyzetbe kerülnek, hogy meg kell zsarolniuk Leandrót, ez a cucc egyszer még hasznukra lehet. Aztán megindultak a mintegy hét kilométerre lévő Tanyacsárda felé.

A sétát filozofikus eszmecserével tették elviselhetőbbé.

– Az rendben van, hogy addig kergetjük ezt a Tóth kölyköt, amíg ki nem verhetjük belőle a szuflát, de vajon mi hasznunk származhat ebből? – elmélkedett Dragoljub.
Természetesen szerbül beszéltek, ráadásul újbelgrádi szlengben, de mi az Olvasó kedvét keresvén az előző fejezetben alkalmazottak szerint magyarul közvetítünk.

Previous Story

Hetedik fejezet

Next Story

Kilencedik fejezet

Latest from Bolha

Ötödik intermezzo

Amely nem jelentéktelenebb formátumú helyre, mint a Parlament férfi vizeldéjébe kalauzolja az olvasót. Ez a különleges

Huszonhatodik fejezet

Amelyben végre fény derül mindenre, beleértve a menekültválság néven támadt világméretű krízis kiváltó okait és azt

Huszonötödik fejezet

Amelyben fény derül egy titkos kormányközi megállapodásra, ami egyúttal lerántja a leplet arról a titokról is,

Huszonnegyedik fejezet

Amelyben sok mindent megtudunk azokból a rejtélyes összefüggésekből, amelyek eddig csupán tudat alatt nyugtalanítottak bennünket, sőt,

Huszonharmadik fejezet

Amelyben a berlini Alexanderplatzon sorsdöntő történelmi eseményeknek leszünk szemtanúi, ám ezek gyorsan átalakulnak magán – vagy