Tizedik fejezet

Amelyben megtudjuk, hogy a Krecsovics-fivérek milyen rafinált módon érték el, hogy Bécsből autókonvoj induljon el Budapestre, a Keleti Pályaudvarnál dekkoló migránsokért. Tudomást szerzünk arról is, hogy a Magyar Nyilvános Szolgálat és a Lipótmezei Ideg- és Elmeintézet Titkos Laboratóriuma milyen speciális eljárásokkal próbálja felderíteni eme sötét ügylet részleteit.
A Magyar Nyilvános Szolgálat Bem téri épületében, az EU-s pénzekből belül pazarul felújított, ám kívülről megtévesztési szándékkal ramaty állapotban hagyott volt MDF-székház szuperkényelmes vallatószobájában két úriember terpeszkedett hanyag lazasággal az EU-s pénzekből közbeszerzett finn jávorszarvasbőr ülőgarnitúrán. Az egyik a Práter utcai alvilági körökben Kisfing néven ismert kétes egzisztencia, a másik pedig a Nagyfing néven jegyzett még kétesebb egzisztencia volt, akikkel szemközt, az EU-s vallatási trendeknek megfelelve egy spanyol inkvizíciót idéző módon kényelmetlen, lebetonozott vashokedlin bizonyos Tikvanek hadnagy feszengett. Őt egy nappal korábban helyezték a Nyilvános Szolgálathoz, tehát új munkakörében ez volt az első ügye és rögtön a dolgok sűrűjében találta magát.

Az áthelyezése után másfél perccel kapta kézhez azt a dossziét, amelyben a Vadliba fedőnevű akció ügyiratai helyezkedtek el katonás összevisszaságban. Az anyagok tetemes része arra vonatkozott, hogy Ausztriából autókonvoj kelt útra a Keleti Pályaudvarnál Kis Mekka néven éppen autonóm városállamot alapítani készülő migránsok elhappolása ügyében. A rendelkezésére bocsátott anyagból Tikvanek csupán azt állapította meg, hogy ez az osztrák kezdeményezés szöges ellentétben áll a jelenlegi magyar kormány elképzeléseivel, mert a migránsok nélkül elesett volna attól a tetemes szaúdi támogatástól, amely mintegy ezer új mecset építését fedezte az imaszőnyegektől a tornyok csúcsán lévő szélforgó félholdakig. Habár a mecsetprogram a kis mekkai polgárok komfortérzetének elfogadható szintre emelését célozta, a magyar kormány tudta, hogy ez a dolgot úgy is lehet papírozni, hogy néhány tucat NB 3-as stadionra is fussa belőle. Ha másként nem, hát úgy, hogy a stadionok négy sarkára egy-egy dzsámitornyot emelnek.

Ez a nagyra törő elképzelés a sógorok aknamunkája miatt most veszni látszott, ezért az új EU-s törekvések szellemében megalakított Magyar Nyilvános Szolgálatnak – ez váltotta volna föl az elavult és antidemokratikus titkos szolgálatokat – ki kellett derítenie, mi van a dolog hátterében, és ezt az infót azonnal át kellett adnia a sajtónak, további használatra. Mindez természetesen csak részben állt a kormányzat szándékában. Habár a busás EU-s támogatásból létrehozták a Nyilvános Szolgálatot, csupa olyan információt küldtek ki tőle a sajtónak, amellyel az nem tudott mit kezdeni. Valljuk be hát – ha már így kifecsegtük –, hogy a Magyar Nyilvános Szolgálat csupán a nevében volt az, ami. Miközben a bürokráciát az EU által megkövetelt szinten és módon görgette, valójában a régi, bevált diktatórikus módon, titkos szolgálati reflexek szerint működött.

A kissé lámpalázas Tikvanek hadnagy már emiatt a kettősség miatt, de legfőképpen mert az ülepét módfelett törte a vashokedli ülőkéje – ez is EU-s hóbort volt: ne legyen jobb a vallatónak, mint a vallatottnak – , vérkomoly ábrázattal feszengett. Ezt a két alakot azután hozták a Bem téri épületbe, hogy a Nyilvános Szolgálat nem éppen a nevéhez méltó módon elcsípett egy telefonbeszélgetést, amely a bécsi alvilág és az osztrák politika kapcsolódási pontjaként ismert Djoko Djokovics (csak névrokona a híres teniszezőnek) és két nemrég szabadult magyarországi szerb elítélt között zajlott. Mi pontosan tudjuk, hogy utóbbi esetben a Krecsovics testvérekről volt szó, akiket Djoko bácsi felvilágosított, hogy ha menekültszállító autókonvojt szeretnének, azt magyar szervezetek osztrák testvérszervezetei által, tehát politikai vonalon érhetik el a legkönnyebben. Rögtön két tippet is adott nekik: egy magyar szélsőjobbos és egy liberális társaság nevét és elérhetőségét.

– Ott tartottunk, hogy éppen egy társasággal szórakoztak a Thököly út túloldalán, a Bethlen Gábor utcai Burger Kingben. Mi ez a Vidróczki Serege Kulturális Közhasznú Egyesület? – lapozgatta a jegyzeteit a hadnagy.

– Honismereti és hagyományápolási törekvéseket követő bandérium – mondta Nagyfing szinte sóhajtva. – De ha lehet, ezt a tagság előtt ne verjük nagydobra.

– Vajon miért? – emelte föl a pillantását a hadnagy. – Ezek tiszteletreméltó szándékok, nincs bennük semmi kivetnivaló.

– Valóban, ám a tagság úgy tudja, fő célkitűzésünk, idézem a statútumunkat: „a migráns köcsögök szünet nélküli molesztálása” – mondta Kisfing szemlesütve. – Ha lebuknánk előttük, nekünk annyi lenne.

– Mi ugyanis azért hoztuk létre ezt a társaságot, hogy anyagot gyűjthessünk a doktori disszertációnkhoz – mondta Nagyfing. – Az én témám a Kocsmai durvulás szemiotikai és lingvisztikai kihívásai a 21. században.

– Az enyém pedig Újszerű paradigmák a kötekedés társas aspektusaiban. Mindketten doktoranduszok vagyunk.

– Értem – jegyzetelgetett a hadnagy. – Maguk tehát Nagy- és Kisfing, pontosabban a dokumentumaik szerint Kurta Frigyes Kenéz és Fáin Szabolcs.

– Az őrnagy úr is beláthatja, hogy ilyen nevekkel nem léphettünk be abba a közegbe – mondta Nagyfing, azaz Kurta Frigyes Kenéz.

– Magyarítottunk – bólogatott Kisfing, azaz Fáin Szabolcs.

– A vallomásuk szerint azon a bizonyos napon, azaz ma reggel éppen egyesületi megbeszélést tartottak, amikor odalépett az asztalukhoz egy kigyúrt, első és második ránézésre is börtönviselt alak, aki a migránskérdés empatikus megközelítéséről kezdett povedálni.

– Lenyomott egy hót nagy liberális dumát – mondta Keni. – Már bocsánat, hogy az egyesületi szlenget használom.

– A fiúk éppen az uborkás szendvics strukturális analízisével voltak elfoglalva, konkrét élelmiszerballisztikai elemekkel színesítve a disputát, így ez a belépő tök váratlanul ért mindenkit.

– Az idegen arról tolta az éliennyálat, már bocsánat, hogy még mindig argót használok, de nagyon erős sokkhatás ért. Szóval miután hosszan ecsetelte a migránsok sanyarú helyzetét, megkérdezte, hogy nekünk, mint szervezetnek vannak-e osztrák testvéregyesületeink.

– Takony, vagyis Taksonyi Botond barátunk, aki szintén doktorandusz, ijedtében rávágta, hogy hát persze, a Haynau Fényes Ösvénye Társaság, amellyel meleg baráti viszonyt táplálunk.

– No, akkor elő a mobillal fiúk, hívjátok fel Haynaut, mondta a fószer, és mi, akár a hipnotizáltak, elővettük a mobilunkat, és fölhívtuk Hans Braunschweint, az egyesület vezetőjét.

–A bőrnyakú tag ekkor tollba, azaz szájba mondta, mit továbbítsunk neki: hintsék szét a médiába, hogy a magyarok szervezetten kényszerítik vér- és csontvelőadásra a migránsokat, ezért sürgősen szervezzenek autókonvojt Bécsből, hogy kimenekíthessék őket ebből az elfajzott környezetből. Utólag már látom, akkora liberális szöveg volt, mint a pöcsöm.

A hadnagy elgondolkodva jegyzetelgetett.

– És ez a Braunschwein intézkedett – mondta nagysokára.

– Megbízható, jó barátunk, összehasonlító irodalmat hallgat a bécsi egyetemen. Sosem csalódtunk benne, ha lingvisztikai vagy szemiotikai kérdésekről volt szó – tette hozzá Nagyfing, és talán a Kingben elfogyasztott uborkás szendvics, talán a Bem téri Nyilvános Szolgálat EU-kompatibilis, azaz kizárólag rostban gazdag, sószegény árut forgalmazó büféjében korábban behörpintett cikória kávé hatására egy öblöset szellentett.

Previous Story

Második intermezzo

Next Story

Tizenegyedik fejezet

Latest from Bolha

Ötödik intermezzo

Amely nem jelentéktelenebb formátumú helyre, mint a Parlament férfi vizeldéjébe kalauzolja az olvasót. Ez a különleges

Huszonhatodik fejezet

Amelyben végre fény derül mindenre, beleértve a menekültválság néven támadt világméretű krízis kiváltó okait és azt

Huszonötödik fejezet

Amelyben fény derül egy titkos kormányközi megállapodásra, ami egyúttal lerántja a leplet arról a titokról is,

Huszonnegyedik fejezet

Amelyben sok mindent megtudunk azokból a rejtélyes összefüggésekből, amelyek eddig csupán tudat alatt nyugtalanítottak bennünket, sőt,

Huszonharmadik fejezet

Amelyben a berlini Alexanderplatzon sorsdöntő történelmi eseményeknek leszünk szemtanúi, ám ezek gyorsan átalakulnak magán – vagy