Tizennegyedik fejezet

– Ugye, van okostelefonjuk? – kérdezte a hadnagy váratlanul.

– Még szép! – húzta elő Rideg zászlós az övét. – Tavaly vettük tíz százalékos fakabát-kedvezménnyel.

– Remek! Akkor mostantól a közösségi médiában tartjuk a kapcsolatot. Gyártottam egy Facebook klubot, Szórakoztató Füzetek néven keressenek rá. Ide föltettem Tóth és Bodzai pofáját profilképnek. Ha valakit gyanúsnak találnak, tegyenek úgy, mintha szelfiznének, és vessék össze az ipsét ezzel a profillal. Menni fog?

– Ha lesz elég térerő.

– A migránsok csak olyan vonalon közlekednek, ahol csúcs a térerő, úgyhogy ne aggódjanak. És most nyomás, kapják el annak a két semmirekellőnek a grabancát! – rendelkezett Tikvanek hadnagy, aztán magára hagyta a meglepetéstől és a tömény húgyszagtól egyaránt kábult rendőröket.

 

A két zsernyák röviddel ezután a Keleti pályaudvart egy lázálom díszletévé változtató migránstábor közepén találta magát. Úgy ácsorogtak ott a 3XL-es Angela Merkel-nyomatú pólójukban, mint két Michelin gumifigura. De azt azért meg kell jegyezni, hogy Tikvaneknek igaza volt: ez az öltözék teljes immunitást biztosított, mert bár körülöttünk mindenki óbégatott és lüktetett, őket senki nem vette észre.

– És most hová, merre? – vakargatta az állát Gyökös őrmester. Bármerre fordult, mindenütt hozzá hasonló Merkel-pólós alakokat, vagy tarka fejkendős, sátorszoknyás asszonyokat látott, akik körül, vadul kergetőztek a portól szürke hajú gyerekek.

– Próbáljunk meg áttörni azon a csoporton, akiknek a krisnások kását osztogatnak, és az imádkozókat megkerülve eljutni a vízcsapig. Szomjas vagyok – mondta a zászlós.

– Ne menjenek sehová! – rivallt tárjuk egy érdes hang.

Riadtan fordultak hátra. Egy burkás afgán öregasszonyt láttak maguk előtt, aki tepsi méretű csomagot szorongatott a hóna alatt.

– Mi lenni szír menekültek, nem tudni mádzsáru – hebegett az őrmester, mire az öregasszony határozottan bokán spiccelte.

– Ne játszd az eszedet fiam, én vagyok az Róza néni! – sziszegte.

– Róza néni?! De hiszen maga… maga meghalt! – nyögte az őrmester, és gyorsan keresztet vetett.

– Ha meghaltam volna, hogy lehetnék itt, ráadásul fényes nappal?! A kísértetek éjfél után közlekednek, az első hajnali kakasszóig, te mamlasz!

– Na jó, tegyük fel, hogy nem halt meg – kapcsolódott a beszélgetésbe a fölvilágosultabb Rideg zászlós. – De akkor mire volt jó az a cirkusz a temetéssel, meg a halotti menettel?

– Nincs időm erről fecsegni – mondta Róza néni mérgesen. – Meg foglak bízni benneteket egy feladattal: el kell vinnetek egy csomagot Berlinbe.

– Csakhogy mi nem megyünk Berlinbe! Szolgálatban vagyunk! – replikázott az őrmester.

– Ugyan már fiam! Tudom, hogy az unokaöcsém meg a barátja után szaglásztok, és ők Berlinbe tartanak, úgyhogy nektek is arrafelé mutat a szekeretek rúdja. Ezt a csomagot eredetileg rájuk szerettem volna bízni, de a helyzet másként alakult. Élet-halál kérdése, hogy a küldemény eljusson Berlinbe.

– Mi van abban a csomagban, Róza néni?

– Egy oldal szalonna.

– Maga viccel? Csak nem képzeli, hogy egy oldal szalonnát végigcipelünk egész Közép-Európán?!

– Mondtam: ez élet-halál kérdése.

– Miért lenne az?

– Mert ez speciális mangalica-szalonna. A józan gondolkodású német ellenzék mintadarabként fogja használni azokhoz a reformtörekvésekhez, amelyekkel elvehetik a migránsok kedvét Európától. A hagyományos szalonnától eltérően ebben nincs rossz koleszterin, így sem az EU-nak, sem a németeknek nem lesz ellenérvük a fogyasztásához. Nem kell hozzá sok idő, és nem lesz kapható olyan élelmiszer a szupermarketekben, amely ne tartalmazna mangalicazsírt vagy mangalicaszalonnát. Mindez pedig azt vonja maga után, hogy a migránsok számára az öreg kontinens tisztátalan, gyűlölt hely lesz, és nem kívánkoznak ide.

– Maga egy javíthatatlan álmodozó, Róza néni. Már akkor is az volt, amikor azt a rengeteg följelentést írta, megalapozva ezzel évtizedeken át tartó munkakapcsolatunkat – nevette el magát Rideg zászlós. – Őszintén szólva, én nem hiszem, hogy egy oldal szalonnától megváltozhat a történelem folyása, de ha ez magának szívügye, üsse kavics, hajlandó vagyok elvinni ezt a pakkot egészen Berlinig.

– Tudtam, hogy nem hagytok cserben, bár, ha már így kiforogta a szó, azokkal a följelentésekkel azért nem foglalkoztatok elég lelkiismeretesen, de most már bánja a kánya! Sokkal fontosabb dolgaink is vannak manapság. A csomagot kedden délben kell átadni az Alexanderplatzon, és ne bontsátok föl, ha kedves az életetek! – mondta Róza néni, aztán, mint a csík befúrta magát a migránsok közé, és eltűnt a szemük elől.

– De kinek adjuk át, Róza néni? – kiáltott utána a zászlós, ám belátta, hogy ezzel már elkésett. Ott maradtak a tömegben egy nagy tábla gondosan becsomagolt mangalicaszalonnával.

– Most még ez is – forgatta a pakkot a zászlós. – Ráadásul nem is tűnik szalonnának. Túl kemény és szabályos. Mint egy doboz.

– Azért én kibontanám. Kicsit habókos az öregasszony, még az is kitelik tőle, hogy pokolgépet ábdáljon össze.

– Ne essünk túlzásokba! Valóban szalajt egy kicsit, de ártalmatlan. Évtizedekig abban a hitben élt, hogy valaki fölgyújtotta az udvarában a kazlat, és gyártogatta a följelentéseket.

– Mi pedig mindegyiket kidobtuk, mert átláttunk a szitán.

– Utólag is azt mondom, helyesen cselekedtünk, de ezt a szalonnás játékot nem csinálom végig. Bontsuk ki!

A figyelmeztetéssel mit sem törődve letépték a csomagról a zsírpapírt és szinte kővé dermedtek a rémülettől: a borítás alól egy 19. századi vagy még régebbi, kapcsos Biblia bukkant elő.

Vélemény, hozzászólás?

Your email address will not be published.

Previous Story

Tizenharmadik fejezet

Next Story

Harmadik intermezzo

Latest from Bolha

Ötödik intermezzo

Amely nem jelentéktelenebb formátumú helyre, mint a Parlament férfi vizeldéjébe kalauzolja az olvasót. Ez a különleges

Huszonhatodik fejezet

– A legnagyobb bázisú vallás még mindig a kereszténység, és hát a Vatikán elég jól szervezett

Huszonötödik fejezet

– Igen, asszem. – Akkor ismételje el, mit kell mondania? – Deutschlands Fußballnationalmannschaft die stopprúgást Praxen

Huszonnegyedik fejezet

Anna mindebből egy árva szót sem értett, mert az argentin spanyol azon számos nyelv között volt,