Tizenötödik fejezet

Amelyben Rideg zászlós és Gyökös őrmester furcsa párbeszédet folytat a Haza Bölcse, azaz Deák Frenec szellemével a Fiumei úti Nemzeti sírkertben, majd pedig fölkerekedik, hogy a Svejk Expresszel Prágába vonatozzon.
Van egy sejtésünk, hogy az Olvasó nem teljes odaadással hisz a reinkarnációban, vagy ha mégis, egyik életében sem került még olyan helyzetbe, hogy jámborul bégető bárányként kellett ácsorognia egy csorgó nyálú, vérben forgó szemű farkashorda közepében. Ilyesvalami érzése lehetett Gyökös őrmesternek és Rideg zászlósnak ott, a Keletinél, miután csupasz tenyerükben megtestesült Róza néni fémkapcsos ősbibliája, magára rántva vagy kétszáz hithű muzulmán haragvással teli pillantását.

Nem lenne ildomos elhallgatnunk azt a tényt, hogy Gyökös őrmester felmenői svábok voltak. Egyik nagynénje még mindig Garán lakott, és miután megúszta az ötvenes évek kitelepítéseit, nemes dacból soha életében nem tanult meg magyarul. Emiatt, ha kissé döcögve is, de Gyökös őrmester meg tudta magát értetni svábul, és mert a bigottan vallásos Tánti egy ehhez hasonló Bibliával gyepálta, amikor kölyök korában a garai nyaralások idején rosszul biflázta a gót betűs írást, egy életre megismerkedett annak rejtelmeivel.

Abban a helyzetben ugyan nem nyílt lehetősége a becses kiadvány elmélyült tanulmányozására, ám azt egy futó pillantással is megállapította, hogy az eszmei értékén túlmenően ütlegként is jó szolgálatokat tehet. Így aztán két kézzel megragadta a nehéz nyomdaterméket, és mint annak idején Sámson a filiszteusokat a szamárkoponyával, akit-érek-azt-ütök módon csapkodta vele azokat, akik túl közel merészkedtek hozzá.

Bizony mondom néked, kedves Olvasó, hogy azok a mordképű idegenek, akiknek fejében eladdig a Korán szent rúnái összekeveredtek az EU migránspolitikájának paragrafusaival, egy ilyen suhintás után napokig csak Pál apostolnak a korintusbeliekhez írt első leveléből idézgettek. Távolabbról ez úgy tűnt, mintha a migránsok a „vidám teverakás nagyobbat kíván” néven ismert sivatagi játékot játszanák, és mert a közelben különféle karitatív szervezetek Tom és Jerry rajzfilmeket is vetítettek a naponta megduplázódó létszámú mingránsgyerekeknek, a nemzetközi sajtó igen kedvező hangnemben tudósított róla.

Mindeközben Rideg zászlós sem maradt tétlen. Felmenőit tekintve bunyevác származású volt – a nagyszülei Radákovicsról magyarítottak még az ötvenes évek elején –, és bár ő sem sokat járt templomba, a rendőrképzőben szakdogát írt a Bibliában előforduló brutális gyilkosságokról, amire dicséretes ötöst kapott. Ennek folyományaként a felettesei rendszerint őt bízták meg olyan vallásos tömítésű bűnesetek felgöngyölítésével, amelyekkel a marxista ideológia összeférhetetlenségi alapon nem tudott mit kezdeni. Számos templombetörés, Szent Antal persely-kifosztás és ostyalopás sikeres megoldása fűződött a nevéhez, és bár azt is régóta tudta, hogy Róza néni valami furcsaságot fedezett föl a Bibliában, ezt csak az öregasszony rögeszméjének tulajdonította. Egészen eddig a pillanatig ringatta magát ebben a meggyőződésében, de most úgy járt, mint Bruce Willis a Die Hard című filmben, amikor egy terrorista zsarolása következtében „Utálom a niggereket” táblát viselve kellett mászkálnia Harlem utcáin. Derék rendőreinknek az volt a szerencséjük, hogy azokban a kis hátizsákokban, amelyeket a migránsok egyetlen poggyászként magukon viseltek, nem damaszkuszi acélból kovácsolt belező kések voltak elrejtve, hanem tiszta gatyák és az angol nyelvtanári végzetségről szóló, nemzetközi segélyszervezetek által hitelesített diplomák. Csakis emiatt úszhatták meg az affért, és a Bibliával a felbőszült támadóik sorában valóságos rendet vágva kimenekülhettek a Keleti poklából, be a Mosonyi utcába, ahonnét már csak egy kőhajításnyira volt a Fiumei úti Nemzeti Sírkert. A sok kereszt miatt ide hithű muzulmán épp úgy nem tehette be a lábát, ahogy a vámpír sem merészkedik be a katolikus szuveníreket áruló boltba, ezért a két lihegő, merkeles pólóját lucskosra izzadó zsernyák kényelemesen letelepedhetett a Deák Ferenc mauzóleum árnyékába, és megbeszélhette a további teendőket.

– Ez most teljesen új helyzet – forgatta a csata után is kifogástalan állapotban maradt ősnyomtatványt Rideg zászlós. – Azt javaslom, lépjünk be a facebookos fiókba, és küldjünk üzenetet a hadnagynak.

– Egyértelmű, nyílt üzenetet nem küldhetünk – vakargatta az állát Gyökös őrmester –, a kódolást meg elfelejtettük megbeszélni. Ezért, ha beírnánk, mondjuk azt, hogy „a tyúk letojt”, a hadnagynak fogalma sem volna, mit akarunk mondani.

– De miért írnánk azt, hogy „a tyúk letojt”? Miért nem azt, hogy „csöndes tóban lakik a béka”?

– Mert valami egyszerű és nyilvánvaló üzenet kell! Annál pedig, hogy „a tyúk letojt” nincs egyszerűbb. Még egy óvodás is tudja, mit jelent.

– Miért, mit jelent?

– Hát azt, hogy a tyúk lejtolt! Kolumbusz tojása.

– Ne feledjük, hogy egy urbánus személyről van szó, akinek a tojás minimum tízes csomagolásban jelenik meg a SPAR polcain! Sokkal univerzálisabb valami kellene, olyasmi, amiben benne van a konkrét helyzetünk. Például: „a Deák-mauzóleum árnyékában édes a pihenés”.

– Szerinted ebből rájönne, hogy megváltozott a szitu?

– Még szép! Benne van a helyzetünk teljes kórképe: itt ülünk a Deák-mauzóleum falánál, ami ugyebár nem a Keleti, de közel van hozzá. Ebből arra következtetne, hogy el kellett jönnünk onnét, és mert pont ide, a Nemzeti Sírkertbe vonultunk, az is nyilvánvaló lenne számára, hogy a dolognak vallási vetülete van. Ettől pedig már csak egy apró logikai szöcskeugrás az, hogy nálunk van Róza néni Bibliája.

Vélemény, hozzászólás?

Your email address will not be published.

Previous Story

Harmadik intermezzo

Next Story

Tizenhatodik fejezet

Latest from Bolha

Ötödik intermezzo

Amely nem jelentéktelenebb formátumú helyre, mint a Parlament férfi vizeldéjébe kalauzolja az olvasót. Ez a különleges

Huszonhatodik fejezet

Amelyben végre fény derül mindenre, beleértve a menekültválság néven támadt világméretű krízis kiváltó okait és azt

Huszonötödik fejezet

Amelyben fény derül egy titkos kormányközi megállapodásra, ami egyúttal lerántja a leplet arról a titokról is,

Huszonnegyedik fejezet

Amelyben sok mindent megtudunk azokból a rejtélyes összefüggésekből, amelyek eddig csupán tudat alatt nyugtalanítottak bennünket, sőt,

Huszonharmadik fejezet

Amelyben a berlini Alexanderplatzon sorsdöntő történelmi eseményeknek leszünk szemtanúi, ám ezek gyorsan átalakulnak magán – vagy