Rideg zászlós nagy nehezen kibogozta magát a saját és Gyökös őrmester végtagjainak gordiuszi csomójából, és úgy ahogy volt, fektében ököllel a padlóra csapott. Ekkor derült ki, hogy a sok elméleti tudás egyáltalán nem volt hiábavaló, mert a rezonancia, mint valami cunami, fölerősödve végigfutott a padlólemezeken, és levegőbe pöckölte az egyébként cseppet sem könnyű Szentírást. A könyv egy pillanatig súlytalanul lebegett, de mivel a szerelvény éppen ekkor fékezett valami kanyar miatt, a tehetetlenségi erő visszaröpítette eredeti gazdáihoz, akik azonnal rá is tették a kezüket.
– Nyomás, kifelé! – rendelkezett a zászlós feletteshez méltó határozottsággal.
Rendőreink nagy nehezen kivergődtek a folyosóra, és egy partvisnyéllel blokkolták az ajtót (ne kérdezze tőlem a kedves Olvasó, honnét volt a Svejk Expresszen partvisnyél, véletlenül ott volt és kész), föltápászkodtak, hogy rendbe hozzák az öltözéküket. Ám újabb csapás várt rájuk: ott magasodott előttük a kalauz, egy festett szőke, savószemű egyén!
Az őrmester habozás nélkül lecsapta a Bibliával – egy gyors Dominus Vobiscumot hadarva hozzá –, majd az alélt tetem fölött átlépve hanyatt-homlok megindult a már lóhossznyi előnnyel rendelkező zászlós után. A kabinajtók sorra nyíltak ki előttük, s mindből szőke, savószemű egyének bukkantak elő. Némelyiket a zászlós, némelyiket pedig az őrmester kínálta meg egy jóféle alföldi vendégmarasztalóval, úgyhogy sikeresen elvergődtek a klozetig, ami egyfajta bunkerként nyújthatott volna védelmet számukra, ha az ajtaján nem éktelenkedik a vörös „foglalt” jelzés.
– Kegyetlen nagy bajban vagyunk… – lihegte a zászlós kivörösödve. – Az egész szerelvény tele van illumináltakkal. Sehol sem lehetünk tőlük biztonságban.
– Párágáig egészen biztosan nem húzzuk ki. Mi lenne, ha meghúznánk a vészféket?
– Megőrültél?! Ha megáll a vonat, gyalog kell menekülnünk, ami olyan, mint rókának lenni a derbyshirei hajtóvadászaton.
– Adjuk meg magunkat?
– Még csak az kéne! Ezek a szicíliai iskola szerint járnak el: nem hagynak tanúkat maguk után!
– Akkor nincs más lehetőségünk, mint fölmászni a tetőre!
A rendelkezésükre álló szűk időintervallumban Rideg zászlós elgondolkodott.
– Ez annyira őrült és elcsépelt, hogy nem mondjam, jamesbondos megoldás, hogy még akár működhet is.
Így aztán a két bátor rendőr nagy nehezen föltornázta magát a Prága felé robogó Svejk Expressz tetejére, és arcát a hűs szélben fürösztve hozzálátott az esélylatolgatáshoz.
– A Biblia az oka mindennek – állapította meg Gyökös őrmester. – Legjobb lenne, ha rövid úton megszabadulnánk tőle.
– Nem ajánlom – kiabálta túl a menetszél zúgását a zászlós. – Emlékezz csak, milyen rafinált módon manipulált bennünket Róza néni a Deák mauzóleumnál. Nem tartom kizártnak, hogy a vonaton is itt van. Még az is lehet, hogy ő vezeti a szerelvényt. Márpedig, ha a nyomunkban van, irtó mérges lesz, ha Prágában a Biblia nélkül lát viszont bennünket.
– Értem az aggódást, csak éppen föl nem foghatom. Én tisztán vallásfilozófiai alapon nézem ezt az egészet – lendült formába Gyökös őrmester. – A Biblia egy őskövület, tele van olyan tanítással, ami egymásnak ugrasztja az embereket. Nem te voltál, aki szakdogát írtál a benne lévő töménytelen erőszakról? Az iszlámhoz nem értek, de valahogy egyszerűbbnek, kezelhetőbbnek tűnik. Lehet, hogy az illumináltak is ezért akarják fizikailag megsemmisíteni. Hidd el, ha a Biblia nem lenne, nyugodtabb, és biztonságosabb volna a világ, mi ketten pedig békésen fánkozhatnánk a restiben a hittársainkkal, elvégre Allah nagy.
– Föltéve, hogy nem tiltja a fánkot, mert abban sohasem lehetünk biztosak.
– Ez igaz – komorodott el az őrmester. – De azt akkor is fenntartom, hogy sürgősen meg kell szabadulnunk ettől a nyűgtől. Ebben a pillanatban ugyan hasznos, mert jólesik rajta az ülés, de Prágában megint ki fog derülni, hogy szőke és savószemű az egész város. Nekem ebből elegem van. Az eredeti megbízatásunk úgysem az volt, hogy vigyázzunk egy csicsás Bibliára, hanem hogy kapjuk el azt a két semmirekellőt.
– Na, de mi lesz Róza nénivel? Nem akarom magamra haragítani az öreglányt, és gondolom, ezzel te sem vagy másként.
– Nem ettem meszet! Róza néni kitartóbb, mint az oposszum és veszélyesebb, mint az átokhínár, de van egy ötletem, hogyan pattanhatunk meg tőle is meg a Bibliájától is. Prágában elvegyülünk a turisták között, és addig cikázunk sörözőből sörözőbe, amíg az öreglány a nyomunkat nem veszti.
– Értem a logikádat! Sörözőbe magányos öregasszony nem léphet be, mert az blaszfémia!
– Ha jól számolom, két-három söröző meglátogatása után már bottal ütheti a nyomunkat, aztán nyugodtan végrehajthatjuk a tervem második részét.
– A sör után áttérünk a borovicskára?
– Nem egészen: fölmegyünk a Károly-hídra és a Bibliát nagy ívben belehajítjuk a Moldva habjaiba.
Lájk 🙂