2. fejezet – Angyali szerető (Adriana)

A nők olyanok, akár a szép mondatokká alakuló gondolatok, már formájukkal is csábítanak, tetszetős küllemükkel, arányos idomaikkal ragadnak meg és tartanak fogva. Addig incselkednek veled, amíg lángra nem lobban benned a vágy, hogy beszívd az illatukat és elhatolj a lényegükig, aztán úgy befészkelik magukat az agyadba, hogy egész nap csak velük foglalkoznál, őket járnád körül, ízlelgetnéd minden egyes részlet szépségét, kóstolgatnád és bámulnád minden egyes porcikájukat. Ha a nappali órákban eltávolít tőlük a valóság, felizgatnak, ha eszedbe jutnak. Hasonlóak legbensőbb gondolataidhoz: hiába próbálod elkergetni őket magadtól, mindig körülvesznek, akár az emlékek. A gondolatok, akár a nők, belőled élnek.

A gondolatok olyanok, akár a nők, ha nem kapod tollvégre őket, elillannak, mint a köd.

Akinek pedig nincs semmi veszítenivalója, jól teszi, ha kihasználja egyetlen értékét, a szabadságát.

Én, Kapolcsy Márton, egyike vagyok azoknak, akikről Lovasi így énekel: „Nem vagyok semmire jó, / Nem vagyok semmire képes, / Néha egy kicsike szex, / de attól meg mindenki mérges.” Harmincas éveim vége felé járok, filozófia szakot végeztem, könyvtárban dolgozom, a társadalom megbecsületlen tagja vagyok. Könyvem egyik főhősével, Adrianával 2008. április 28-án találkoztam először, még a napot is bekarikáztam. A könyvemben szereplő 11 nő közül azért kezdem Adrianával a történetet, mert ő ajándékozott meg a legnemesebb érzelmekkel és mindmáig ő áll a legközelebb hozzám.

Vannak nők, akik érzéseiken és benyomásaikon keresztül gondolkodnak. A kedves, figyelmes, őszinte férfiak általában gyengék a világ szemében de… az élet nem mindig racionális. Néha a legszerencsétlenebb alakot is megsajnálhatja egy gyönyörű nő, aki odaadja magát neki. Persze nem egy életre, az ilyesmi kisebbfajta csoda lenne. A szép nők sok pénzbe kerülnek. De egy ideig megkaphatjuk a testüket, talán lelküket is.

Régebbi korokban a szalonokban forgolódó ifjaknak jutott az a dicsőség, hogy egy-egy unatkozó szépasszony kegyeiből részesüljenek. A szalonokba – ha egyáltalán vannak – ma már nem jutnak be a tehetséges, szellemes, ám szegénysorú fiatalemberek. A technika azonban segítségükre siet, a közösségi oldalak kínálják a lehetőségeket.

Adriana… Már a második szabad évemet nyögtem, amikor egymásra találtunk Adrianával. Senkinek ne legyen illúziója, egy bizonyos kor után a nők utáni hajsza a szabadság világa helyett a legmélyebb rabságba taszít. De erről még sok szó esik később.

Szórakozottan keresgéltem az egyik közösségi oldalon, mustráltam a nőket, némelyik egy szál fürdőruhában vagy kombinéban pózolt. Sajnos nem mind kellő önkritikával… A fényképeket toplistára is lehetett nevezni, ahol a nők megfelelő pontszámmal, udvarló megjegyzésekkel és megnövekedett önbizalommal gazdagodhattak. A megjegyzések ritkán voltak közönségesek vagy sértők, általában ártatlan szellemeskedések formájában nyilvánultak meg: „Irigylem a párodat,” „Ha én is ott lehetnék melletted azon a matracon,” „És Isten megteremtette a Nőt,” „Szerelmes vagyok,” „Feszítővassal kellett levenni a szememet rólad.” Persze előfordult néhány merészebb mondat is, de ezeket ki lehetett törölni a kép alól.

Én akkor is azt az Egyetlen nőt keresem, ha kalandra vágyom. Sajnos ilyen a természetem. Mindig abban bízom, hogy megtalálom azt, aki mellett lehorgonyozhatok, s aki értelmet adhat a mindennapjaimnak.

De milyen különös, a szerelemben is igaz, éppen az nem adatik meg, amire vágyunk! Aki egy életre szóló kapcsolatot, elköteleződést és szövetséget akar, annak futó kalandok, gyorsan múló viszonyok jutnak. Aki pedig kikapós asszonyok és könnyűvérű lányok után sóvárog, mert mondjuk, otthon egy komoly gazdasági kapcsolat várja, az hamarosan szembesül azzal, hogy szeretője válást és új házasságot követel, s ettől az elvárásától semmi sem térítheti el.

Adriana képein egy olyan büszke, tartással rendelkező nő elevenedett meg, aki kisugárzásával kitűnt a magyar nők közül. Rögtön megsejtettem, nem lehet szűkebb hazánk lánya, ilyen tisztasággal és bájjal csak erdélyi vagy külföldi nőnél találkozhattam. Szabályos vonásainak szépsége harmóniát, nyugalmat és kedvességet árasztott. Arcát félhosszú szőke haja keretezte, gyönyörű kék szeme, finoman ívelt, érzékien duzzadt eperajka a férfiak vágyálmának tárgyává tette. A melle, mint általában a kevésbé telt nőknél, kicsi és kézreálló volt, alma formájú, feneke erős és izmos, combjai nem túl vastagok, kicsit már telten gömbölyödtek a fenéktájon, de hát az éppen jó. Arányos, csinos alakja megkoronázta esztétikumát. Kiegyensúlyozott megjelenésével kissé ellentétben állt ábrándos tekintete.

Sejtésem beigazolódott: erdélyi román nő volt. Magyarok között nőtt fel, a férje erdélyi magyarként települt át egy magyarországi iparvárosba. Levelezésbe kezdtünk és hamarosan kölcsönösen megtetszettünk egymásnak. Erdélyben melegszívűbbek az emberek, magyarok és románok egyaránt, még mernek ábrándozni és álmodozni, a kultúrájukban élnek és nem nélküle. S bár ez a kultúra némi lemaradással követi a miénket, ez csak javára válik: nálunk az igénytelen pop a népszerű, ott még a rockzene hódít, nálunk drága italok mellett lounge-okban partiznak, ott motoros találkozókon mulatnak, nálunk feltuningolt autókon száguldoznak, ott a hegyeket járják.

A romantikus ponyvairodalmat, Daniel Steelt, Nora Robertset és társait bújta legszívesebben, ami csak látszólag állt távol az én filozófiai tanulmányaimtól. A filozófia örök kérdései közül legtöbbször és legtöbben azt a kérdést tették fel maguknak, mi célból vagyunk itt a Földön és hogyan érhetjük el a boldogságot. Ezek a könyvek egyszerű és teljesíthető választ adnak erre. Azért vagyunk itt, hogy szerelembe essünk valakivel, akivel boldogok lehetünk.

A kilencvenes évek elején nagy népszerűségre tettek szert a szépnem körében ezek az olvasmányok. Csak úgy falták e műveket, még a silánynak tekintett Júlia- és a Romana-füzeteket is. Ma már koránt sincs így, úgy látszik, túl nagy az ellentét az álmok és a valóság között, és inkább a pörgősebb, véresebb krimit vagy horrort keresik.

Csakhogy ezek nem adnak semmilyen választ az élet értelmére.

Elég, ha belehallgatunk levélopusainak első taktusaiba. Mint minden jó prózai műnek, amelynek a levél is tekinthető, ennek is zenéje van. Azt hiszem, Adrianát legalább annyira ösztönözte az alkotás, a szép szerelmes vallomások megformálásának vágya, mint az érzései. Idegen hangzású sorai között is átszűrődik – talán még inkább hangsúlyos – ő bizony igazi költő. Ne mosolyogjunk rajta, nem csak az a költő, aki elvont asszociációkat halmoz egymásra, nem. Még az sem minősíti, tökéletesen bírja-e az adott nyelvet. Semmi sem nevetséges, ami a lélekből fakad.

 

„Szivem!!!
ei ei! ejszaka volt valami ugye…huntszutkotál egy kicsit? éreszem am…hogy valaki nagyon kiván…mert bizony ám benem is volt a tűz,de ha volt en örülök,hisz én is sokszor csinálom veled…és ha tudnál!!! titkos vagyaim… szerintem minden ami ketönek jó minden, amit szeretnél ha csinálnánk…én neked adom magam…..te az csinálhatod amit akarsz velem… ne féj nem elenálok!!! Mondok neked egy jó hir …most menstruálom…az élyel jütt meg…ez 3 náp nálam…mindig a honáp vége fele jütt meg…és most nem hiszem el…meg az Isten is ugy akarja hogy egyut legyunk…hát nincs csoda …DE igen van!!! Ugy hogy semi akadái sincs…ne gondoi hogy csak a szexszre jár az eszem…nem csak ot…de anyra kivánlak… hogy a lelkem és a testem ,a vágyaim…urálkodnak rajtam…Hiába probálom urálkodni …és nem izgatni téged… beléd merülök. Jaj te A tégnapi kép amit kültem, az izgatot voltám.. épen neked irtám mikor igen nagyon melegem lett és levetem a felsümet mért éresztem hogy a bluz izgatya a mell bimboim, igy levetem és neked készitetem a foto, hogy lásd menire kivánlak, ha csak rád gondolok,hát ajánkor szenvedek már semi sem szeretek magamon felveni…ajánkor rád gondolok, ahogy csokolsz,a szám, a nyakam, a meleim, ot már szeretem egy kicsit ha finoman harapsz is… tudod amoján játek harapás,az nagyon szeretem mikor érzem az egész szád, menire foro… Na ugye ,ugye bái van veled is… ugy szeretnék most az öledbe ölni, érezni a férfiaságod ,ahogy kiván, érezni menire foro vagyok, és nedves…mert kivánlak! Hát ez van, most is lene foto !igen ám…Ma ugysem dolgozol ugy hogy ez a levél nem jelent gond számodra, talán mégbacsaitasz hogy ieneket irtám…még visza is fogtám magam…mert let volna még , ez ámolyan elöjáték

Tudod én is háturol szeretek ijenkör jó mélyen tutsz behatolni és szeretem ha erösen a csipomben kapaszkoc…ez nagyon izgato!!!, eleinten lágymozgásban szeretek,és asztán fokozatosan,picit gyorsab ,még gyorsab,vége fele már tele szenvedéyel,ilyenkor nem házi nö érzem magam…magyarul… Foro nö. nem szeretek ha csendes vagy, szeretnék halani az elégedet hangod,az elégedet sohajit, szeretem ha érzem hogy az egész örüm folyadék belém folyik…és látom hogy jó neked, szeretem nyitot szemel csinálni,látni ahogy élvezel, az jó nekem is,nagyon…szeretem ha mutádod telyes szivel a szenvedéjy, tépj le a tanga rolám, enged magad és légy az aki vagy , ne tarcs visza magad… bármit … érted bármit csinálhatunk…még az is amit edig csak álom volt ,én egy olyan szerelem és szenvedélyes szex akarom veled leélni amit mind a keten , akarjunk,és almotunk… Irántád nem érzem hogy szégyelös lenék… sütt szeretnék ha elmondanál, ,neked mién tikos vagyod van…mond ki nyugotan, ezel csak jóbban felforosodik a vérem töled… minden,szeretnék veled… Ot leszek ,a pájaudváron…tetszeni fogom neked…és csak a tiéd…nem bánom a fél év, sűt most találtunk igazán egymásra,mikor belátunk,nem lehet egymást nélkül,a testi kapcsolat után,tudod, akor fogunk igazán egymáshoz jóbban ragaszkodni…
Nem látlak, csak elképzellek,
Minden éjjel másmilyennek,
De tudnod kell,
Hogy minden éjjel szép vagy
(Ákos) szia!”

 

Mint az idézet is tanúsítja, első találkozásunk szenvedélyéről és hevességéről leveleivel is gondoskodott. S hogy miért kellett erre fél évet várnom? Adriana indokai ismét közelebb vittek a női lélek feltáratlan területei felé.„Akit könnyen megkapsz, annak nincs értéke. Hagytam, hogy vágyakozz irántam, hogy érezd, én egy különleges,… nem hétköznapi nő vagyok. Az izgatott engem, amit mondtál, hogy én leszek a te titkos ékszered. Mindig mosolyogva gondolsz majd rám, akkor is, amikor már csak emlékezni fogsz.Ha nagyon könnyen hullanak az öledbe a dolgok, kezdj el gyanakodni. Ha még csak a fotóit láttad, de lelkesen beszél rólad, folyton dicsér téged, akkor valami gond van a háttérben, vagy nagyon kövér vagy nincs ki a négy kereke. Legtöbbször a molett nő elrejti magát a fotókon, aztán amikor megjelenik (kezével úgy jelzett, ahogy a horgászok mutatják: „ekkora halat fogtam”)… Legszívesebben megfordulnál és elmennél, mert rájössz, hogy nem kívánod, aztán iszol rá egyet, meg még egyet, és mégis elviszed, de mindkettőtöknek egy rossz élmény lesz belőle. Ha túl simán megy minden, valami baj van.”Az élet többszörösen igazolta Adriana mondatait, ezekről a veszélyekről a későbbi fejezetekben még szó lesz (a Kis, női csukákban Annamáriáról és a különleges helyeket kedvelő Hajniról). A túlsúlyos nők hamar lelepleződnek, hisz elkerülhetetlen a találkozás, s aztán már egy csalódott szemvillanásból látják, hiába volt a levélbeli igyekezet. A lelkileg sérült, beteg és hisztérikus nők kezdetben, – ahogy a kiskocsmák szakértő filozófusai mondják – a „beetetés időszakában” uralkodnak magukon, kedvesek, mosolygósak, kimutatják vonzalmukat, elcsábítanak, de később, amikor már felőrölnek és folyamatos menekülésre kényszerítenek, nagyon nehéz szabadulni a megbéklyózó lelki és érzelmi csapdából.Ám a magam kételyeit is el kellett oszlatnom e fél év alatt, bár már túl voltam egy férjes asszonnyal való kapcsolaton, a körülmények azonban különböztek, ezúttal az is zavart, hogy míg az előző esetben egy erőszakos, alkoholista emberrel, itt egy egyszerű, de becsületes és jólelkű férfival álltam szemben, aki sok munkával teremtette elő a pénzt a családjának. Balszerencséjére Adriana nem szerette, csak azért ment hozzá, mert benne anyagilag és érzelmileg megbízhatott, s mert megszabadította a családjában betöltött bizonytalan helyzetétől. (Apja még kisgyermek korában lelépett Kanadába, nevelőapja pedig úgy érezte, csak nyűg a vállán.) Úgy határozott, elhagyja a szülői házat és őt választja, mivel mellette mindig biztonságban lesz. Egyedi szépsége miatt nem volt nehéz elérnie, hogy a férfi belészeressen. Túlzás lenne azt állítani, hogy eleinte nem vonzódott hozzá, hisz egészséges, jóképű, jómódú családból származó férfit szemelt ki magának, ám később rádöbbent, hogy ez kevés. Hiába nyugtatgatta magát azzal a gondolattal, hogy „a szerelem majd idővel megérkezik, csak ki kell várni,” csak teltek az évek, de nem jött meg semmi, idővel mind jobban ráégett a színésznői szerep. Remekül játszott ugyan, nem bántották egymást, a békés egymás mellett élés szabályait nem rúgták fel, de egy ilyen bővérű asszonynak, egy ilyen sugárzóan erotikus nőnek hiányzik a meg nem élt szerelem. A legjobb színésznő is hibázik egyszer, talán azért kellek neki, hogy megújuljon a szerepében, gondoltam. A tinédzserkorban megtapasztalt szerelem nem az igazi, csupán tapogatódzás a szerelem ösvényén, az igazi szenvedélyhez két felnőtt ember kell. De hitelesebb, ha erről egyik levele beszél.

 

„Ez a holnapi levél, holnáp mindenki ithon lesz de én akor is irok most neked mert most mindeni elálut, és nem hagyom hogy érez a hiányám.
Mikor elváltunk a szivem majd meg szakad érted, aszt hitem hogy könyebb lesz mint ez elsönél ,de tévetem…sokkal nehéz ,éresztem hogy fojnak a köneim. Jó volt veled minden téren és ugy éresztem, hogy csiszolunk egymáshoz, elég ha a szexre gondolok és elöjönek a pilanatok, szoval leirom hogy milyen volt, de még se hogy se tudom hogy irjám le , anyra de anyra jó volt hogy nem találok megfelelö szavak a leiráshoz…. A lelek, a sziv ,a test ,a vér, az érzelem,a szerelem,a hiánzás az örüm….minden bene volt….és amikor együtt a csucsra értünk…. és bennem értél véget, azt élvesztem és az volt a csucs az egészbe, én is akartám te is…tudom, de jó volt nagyon. tudom hétfö elörül minden, ,de legalább tudom, hogy baldogságot szeresztünk egymáshoz. Már hiánzol is, és vigyáz magadra mert nélküled nagyon rosz lene nekem, és hidd magadba mert nagyon jó fej vagy! Büszke vagyok rád…tudod….pihenyél szivem, és tudd, hogy az öszes férfit oda adom érted, szeretlek… mindenem a tiéd és ez igy is marad…..foro csok…mindenhol….Adrianad…SZERETLEk
Minden rándévu után hiánzol, de a szerelem erös és kibir… Tudom mégértem hogy rágászkotsz hozám és érdekel mi történik velem, hisz ez igy normális. Ttudod ez a Csaba iránt érzet szerelem az égyoldalu, én nem ugy érzem iránta, tudom én hogy nagyon jó ember, és amenire tudom tisztelem, hisz nem veszekszek vele, nem vagyok rosz vele, de az érzések azok nem tugya megnyerni, én nem vagyok az övé, sajnálom, mert igazán megérdemli, de en nem tudom öt szeretni szerelemel, csak barácságal. Tudod a fiuk miat vagyok jó szinésznö, nehéz ez a szerep, de öket nem büntethetem meg. Akibe szerelmes vagyok az TE vagy, és ez igy is marad, és amikor csak lehet találkozok veled ,idö multával ,jóbban ismerink meg, és tudom hogy jünn az idö mikor csak a tiéd leszek ,de tudnod kell hogy a kapcsolatunk öszinte kell hogy legyen, mert csak ugy tudunk feltétel nélkül egymásba bizni, tudod csabito az élet de ami fontos az hogy megmaragyunk öszinte egymásnak, ugy érzem én….és akor igen hoszu lesz a szerelmünk,és nem csak szex téren, ,ha nem mint emberi és lelki társ.”

 

Egy házasságba harmadikként lépni be, már önmagában rejt némi kockázatot, könnyen megsérülhet az ember. Ám az ár, amit ezért fizetni kell, még mindig nem olyan nagy, mint az érte kapott élvezet. Gyöngyvér példája már megismertette velem, amit Adriana megerősített, a férjes asszonyok remek szeretők. Szenvedéllyel vetik magukat a kapcsolatba, érdek nélkül szeretnek és nem ismernek tabukat. A házasélet sivárságáért, unalmáért kárpótolják magukat, újraélik a szerelmet, amit már nagyon rég éreztek. Hiszen a biztonság és a biztos jólét reményében mentek férjhez, de asszonyi életük ezzel még nem ért véget. Milyen asszony lenne az, aki sosem gondol a szerelemre?

Persze, ha egy ismeretlen, de rendes ember hírében álló férjről van szó, mégiscsak megszólal a férfiszolidaritás hangja. Kételyeimet, tapasztalt barátom, Robi segített legyőzni.

Robi, akit egymás közt csak hippipápának neveztünk, már nem volt fiatal, de éppen jártassága és udvarlói rutinja miatt „Avatarként” tiszteltük. Ötvenes évei közepén járt, valaha nagyon szép férfiként aratta sikereit a nőknél. Házassága tizenöt évvel ezelőtt tönkrement, azóta sok szívet meghódított, számos kaland áll mögötte, ám lassan eljárt fölötte az idő, és ma már csak az emlékeiből élt. Őszülő haja és őszülő szakálla egyre inkább elriasztotta az általa kedvelt, bonyolult lelkületű harmincas szingliket. Jóindulatú Mikulás bácsit idéző üstöke, pajkos tekintete már nem ejtette rabul prakticista korunk lányait. Talán ha festette volna a haját és a szakállát… Ám a hippipápa nem volt hajlandó megalkudni, bízott a szellem erejében, beatnemzedékről írt számtalan kötetében, érdekes sztorijaiban, szónoki tehetségében, a korszellem azonban nem követte. Sivár, pragmatikus hivatalnok – és tőzsdealkusz-világ jött el, ahol ő már hiába keresné a helyét. S bár a világot lehetetlen teljesen racionálissá tenni, az embernek ember iránti természetes érdeklődését lehetséges egyre kisebbre és kisebbre csökkenteni, addig, amíg az általános közöny minden érzelmet háttérbe szorít. Ezek után ismét felszínre hozni az érzelmeket: iszonyatos nagy munka.

Robi azonban segített felismerni, hogy a nemes érzéseket idejében ki kell aknázni. Hisz fogy az idő, mind eredményesebben dolgoznak azon, hogy beállítsanak az arctalanok sorába.

– Ha visszautasítod Adrianát, attól a férjét még nem mented meg – fejtegette.

Most érkezett el annak az ideje, hogy a férjét végérvényesen ejtse. Lehet, hogy még le fog feküdni vele és visszabotorkál hozzá, de most nem. Most egy másik férfi vonzza, neki akarja odaadni magát. A férjét megunta, kiábrándult belőle, taszítják a szokásai, ő most hiába csinál bármit, a visszájára sül el. A női szexualitás másképp működik: mivel a férje már nem tudja minden nap meghódítani, csak egy új férfi képes újra felkorbácsolni a vágyait. Aztán lehet, hogy később abból fog kiábrándulni, látva emberi hibáit, ez a pillanat azonban még nem érkezett el. A férjét most semmiképp nem tudod megmenteni, ha nem használod ki a nő nagylelkűségét, más teszi meg, de a férjével egyhamar nem fog romantikázni.

Valóban így történt, Adriana olyan természetesnek vette férje hódolatát, azt, hogy lesi minden kívánságát és mindent megvesz neki, mint a reggeli napfelkeltét. A nap minden reggel felkel, Csaba pedig mindig meglepi a feleségét egy új ruhával, egy utazással vagy egy kirándulással. Vallomásoknak sem marad híján: már első nagy találkozásunk után bukkantam rá saját közösségi oldalán a Youtube-ról leszedett hiperromantikus verses-zenés klipre, melyben lágy zene és szép képek kíséretében egy ismert színész suttog búgó hangon szerelmes szavakat összetartozásról, lelkek egybeolvadásáról, lélekzetek összefonódásáról, örökkévaló szeretetről. A maguk módján rendkívül megható összeállítások ezek, talán az olvasó is találkozott már ilyenekkel.

Oldalak: 1 2

Hagyjon üzenetet