2. fejezet – Angyali szerető (Adriana)

„Minden rándévu után,de a szerelem erös és kibir… Tudom mégértem hogy rágászkotsz hozám és érdekel mit történik velem körülöte hisz ,ez igy normális. Mégnésztem A vidéoklip,tudod szerintem nem kell foglálkozni vele,szép ,érzelmes, de nem ugy érzem hogy nekem szol, mért ez a Csaba iránt érzet szerelem az égyoldalu,én nem ugy érzem iránta,tudom én hogy nagyon jó ember ,és ameni tudom tisztelem hisz nem veszekszek vele,nem vagyok rosz vele,de az érzések azok nem tugya megnyeri,én nem vagyok az övé,sajnálom,mert igazán megérdemli,de en en nem tudom ut szeretni szerelemel,csak barácságal.Tudod a fiuk miat ,vagyok jó szinésznö,nehéz ez a szerep,de öket nem böntethetem meg. Akibe szerelmes vagyok az TE vagy,és ez igy is marad,és amikor csak lehet találkozok veled,idö multával ,jóbban ismerink meg,és tudom hogy jünn az idö mikor,csak a tiéd leszek ,de tudnod kell hogy a kapcsolatunk ,öszinte kell hogy legyen mert csak ugy tugyunk feltétel nélköl egymásba bizni, tudod Marci csábító az élet de ami fontos az hogy megmaragyunk öszinte egymásnak, ugy érzem én…. és akor igen hoszu lesz a szerelmünk,és nem csak szex téren ,ha nem mint emberi és lelki társ.

tudod én nem szeretném ha azért haragudnál, amiért én megirtám neked ezekröl a dolgokrol,nincs jelentöség de elövigyázátos.Hogy a klip nem nekem szol,bár csak igaz lene hogy másnak szol…bár csak igazad legyen. Éresztem a levélbe hogy szomoru vagy,ne legyel szomoru mert akor én is az leszek, tudod,az én oldálom megnészheted bármikor,én örülök neked,engem nem zavar,örülök neked komolyan,tudod most egyelöre szineszkednem kell,bár nagyon nehéz ,de etcer eljün az idö mikor nem kell szinészkedni tovább..szivem te nem csak egy titok vagy te vagy az életem nagy szerelmem,és EGYETLEN,tudom ezek csak lejrt szavak de nem tudom máshogyán megmutatni most hirtelen neked,mikor veled vagyok ,akor ugys tudod,mert mindig megmutatom neked,ne érez hogy te csak egy titok vagy,mert ez nem igy van,te nem második számu vagy….TE az elsö számu vagy…igy igaz én téged kivánlak,mikor szeretkezünk a te nevedet kimondom neked,és ha te ugy érzed tudnod kell hogy én a kicsi is azért akartám töled mert csak igy tudom neked mutatni menire szeretlek,ez igy is fog fell.eszemben se volt soha hogy te második rangu legyél,ne ezen gondolkogy ,rám gondolyál ,a szerelmönkre ,és a kölsü dolgok minket nem érdekelnek,én és te vagyunk fontosak….se Csaba se senki más nem tud befolyásolni az érzések ,ez ne felejcs el…és az alap ami igen nagyon, nagyon fontos a bizálom…egymásbantudom hogy nehéz neked hidd el átérzem hisz nekem is fáj a hiányod..mit gondolsz miért nem kisérlek el…mert bizony sirni látnál…mert borzásztoan nehéz …kutya nehéz,…de tudom hogy ujra találkozunk és ez valameny enyhitt a elválás. ne tudd meg menire nehéz,életembe még nem volt ilyen nehéz dolga a szerelemben. Nagyon nehéz mikor érzem hogy menem kell,hidd el nagyon szeretlek és ez vedd ugy mint egy zálog jegy …neked atám a szivemet.. TE vagy nekem az Elsö nem a második…. SOHA NEM HAGYLAK EL TÉGED… SENKIÉRT…te vagy az én szerelmem,akivel szeretek szeretkezni, akitöl jól érzem magam… .érted vagyok szép.”

 

Ott álltam hát a pályaudvaron, ott toporogtam a kisváros szépére várakozva, ragyogó tavaszi idő volt, a nap sugarai biztatóan melengettek. Néztem erre, arra, amarra, mindenfelé, a szőkeség késett, de egy percig sem kételkedtem benne, hogy el fog jönni. Tíz perc múlva valóban feltűnt a pályaudvar sarkán. Minden jóval megrakott, teli szatyrokkal közelített felém.

– Másnak képzeltelek – nézett a szemembe.

– No és milyen vagyok élőben? – kérdeztem.

– Jobb. A képek nem adják vissza, amilyen vagy. Általában a kép, ami az emberről készül, idealizál. De a te személyiséged hozzátesz valamit az arcodhoz, ami a képen nem látszik.

Azt hiszem, szerelmes voltam belé, de mélyen legbelül tudtam, nem lehetek elvakultan az. Gyöngyvér példája korábban már megmutatta nekem, milyen mély verembe eshet egy férjes asszony imádatának tárgya. Egy férjes asszony szerelme forró, korlátlan és veszélyes. Megismételhetetlen, mert más nő nem tudja ezt nyújtani, s aki megtapasztalja, mindig nosztalgiázni fog utána. Nem engedhettem meg magamnak, hogy ugyanúgy viszonozzam a rajongást, hisz ő vigasztalódhatott gyerekeivel, én nem, neki volt hova visszavonulnia, nekem nem.

De mégis, engedhettem romantikus érzéseimnek. Bérelt fészkünkben nem estünk rögtön egymásnak. Beszélgettünk egy kicsit, majd öt perc szembenézéssel kezdődött testi-lelki ölelkezésünk. Öt percig nem szóltunk egymáshoz, csak egymás szemébe néztünk, mosolyogtunk, de nem nevettük el magunkat. Istenem, milyen gyönyörű ez az asszony! – futott át agyamon. – Milyen tökéletes! Nem tudtam volna betelni vele, akármeddig néztem volna. Kezeim közé fogtam a fejét, úgy csókoltam.

Kapcsolatunk nem sokáig maradt ilyen éteri, bőven adóztunk az érzékek oltárán is. Újra és újra magamévá tettem, mohón csókolódzva, pózokat váltogatva fonódtunk össze: minden gát leszakadt köztünk, mindent ki akartunk próbálni egymással, évtizedek elmaradt szerelmi csatáit akartuk bepótolni.

 

„Örülök szivem hogy boldog vagy ,nem sokára találkozunk,És jóbban fogsz örülni,hisz találkozol azal a növel akiért szenvetél egy fél év…kárpotolak,ojan foro és jó leszek hogy csak na!! Teljesitem neked ami minden ferfi álma ,vágya, én nekem nincs titkos vágyam hisz imádom a sexet,és szenvedélyen nincs határ,és akibe még szerelmes is vagyok,annak igazán kitálalom magam. Hát a hangoktól nem kel félteni…bizony maid én elfogom mondani,mire van szügségem akor amikor ,nagyon akarsz,tudom füszerezni,az aktus…na ná! Jol értek ahhoz hogy felébresszem a vágyaidat…pl.a nyelvel,vagy az ajkaimal nincs semi cikit az egészbe,igy van ijen a szerelem,de látod rendes voltám veled és regeli levél visza fogotab volt…Tudod én igen foro vagyok,ot ahova imádod behátolni háturol,és bizony tudom koordinálni a méret..tudod alyan szük lehetek amien csak akarod,foro ,kelemes, nedves..maid megmutatom ugy jóbban fogsz érteni, de aktus közbe szeretek,sugni neked egy két szexi dolgok..csokolgatni a nyakad,a belsü comb,finoman simogatni…ugye szereted..tudom hogy nagyon,tölem mégkapod az igazi szenvedély, egy nötól aki igazán szereted,és tetszik neked,vagyom ,kivánok,és ez természetes hogy csak a szex jár a fejunkre hisz ,régota vagyunk egymásután. A fenekem jó izmos,nincs egy deka zir se,de izgato amilyen szeretnéd…..

Tudod, megfogom a csipödet , a feneked… melkasod atol beindulok, és érzem a jó kemény férfiaságod amit alig vár hogy megismerjen, megkostolni, érzem hogy pászolni fog nagyon, a hátad finoman megmászirozni, csupászon, lovágolok maid rajtad. érezni fogzs valami nagyon foro, kelemes, szeretném érezni a szád milyen foro,mikor kényeszteted a meleim,és szeretem mikor a számba veszem miközben a hajaman játszik a kezed,a nyelvemel kényesztetlek,és érzem hogy egyre csak nö…mert tetszik neki ,neked jó…nekem is nagyon tudom élvezni a látványatol is…mert látom hogy kivánsz… És utána ugy akarok erösen veled ölelkezve piheni egy kicsit és utána elöröl minden de akor már haturol,ugy hogy jó méjen tutsz behátolni,és mégmutatni hogy menire tutsz te engem és én téged kiváni,és ne félcs ,elejen lágyan finoman szeretem ,és egyre szenvedéjeseb,és a legvége pedig érezni akarom a kezed ahogy szorosan megfogya a csipöm,és a elfogom mondani hogy menire kivánlak,menire akarlak és szeretném ha te is elmondanál nekem aszt amit akor érzel mert bizony nagyon tud izgulni,a pikáns szó! Szeretlek és kivánlak ,és ezek csak szavak ,de bebizonytom neked,hogyhogy igy lesz! Meg késö este mégirok neked a regeli szánt levél,egy etszerö káve mellet olvásni válo,elirom peldául,mien voltám kislány korában…

mintha már ismertönk volna egymást. Etszere kesztünk beszélgetni aranyos voltál,szeretlek téged,mindig is szeretelek,mindig szivem,ugy hiánzol,muszáj nézni a képeidet kicsit enhit a hiányod ,most tudod mit csinálnám,veled,jó erösen magamhoz ölelnélek,hogy érzem a test meleget…

SZERETLEK!
Körkörös repülés, vagy körkörös zuhanás?
Kell, hogy érts, kell, hogy láss!
Jeleket látsz, ahol nincsenek jelek,
Ha zuhanni kezdesz, én megfogom a kezed.
Szakadék fölött mozdulatlan lebegő,
Kitárt szárnyú angyali szerető,
Jó lesz, ha figyelsz, jó lesz, ha érted,
Én itt vagyok veled, és szeretlek téged

 

Így zajlott le első találkánk, s ahogy írja, „a lélek, a szív, a test, a vér, az érzelem, a szerelem, a hiányzás, az öröm… minden benne volt.” És ha kívántam valamit, csak hangot kellett adnom neki és teljesült. Legtitkosabb vágyaim is előcsalta. Fantáziánk ugyan nem szabott határt, ám a variációk száma véges. De kezdhettük újból és újból…

– A szentségit – kiáltott Robi – Hatszor egy nap alatt! Micsoda sivárságban élt ez a nő!

Szokatlan volt ez az erkölcsi megközelítés Robitól. Szóvá is tettem.

– Én inkább a bővérűség természetes jelének tartom. Számomra az élet első számú parancsa: élj bővérűen! Nem mindenki képes erre, hisz egyrészt kevés az utántöltős” férfi, másrészt a munkahelyi stressz és az időhiány is lankasztja a férfiasságot. Csak a magunkfajta semmihaszna, léhűtő társadalmon kívüliek tudnak egész napokat a szerelemre áldozni és a csatározásokat bővérűen állni!

– Akár a mediterrán emberek!

– Igyunk erre!

Magunkat mediterrán embereknek tartottuk, felidézve a sok napsütést, a tengerpartot és a heves vérű donnákat, kárpótlásul azért, hogy egy hagyományosan értelmiségellenes országban láttuk meg a napvilágot. Gyakran hangoztattuk, a magyarokat olyan kevéssé érdekli a kultúra, hogy a művészekről, költőkről és más dudásokról a többség elítélően és előítéletesen nyilatkozik, hangoztatva könnyelmű lezserségüket és kicsapongó életmódjukat.

Adriana továbbra is kedvemre tett mindenben, amire kértem. Szerelmi vallomásokat ugyan nem hozhatott nyilvánosságra a neten, de megörvendeztetett mással. Mikor kértem, tegyen fel új képeket a közösségi oldalra, olyan művészi fotókban gyönyörködhettem, amelyek fejlett szépérzékéről árulkodtak. A kertben örökítette meg magát, leanderbokrok bíborló környezetében, oldalt felvágott szoknyával, lábán fekete harisnya feszült, combtájon láttatni engedte a szexis csipkemintát. Egy másik képen szőke haja egybeolvadt az aranyeső leomló fürtjeivel. Újabb ruha és újabb szín: lila akácok közt emelte ki lila kisestélyijének mély dekoltázsát.

Mindez nem csak arról tanúskodott, hogy kertjében pompás rendet tart és hozzáértően ápolja virágait, hanem arról is, stílus és elegancia dolgában is otthon van. Másoktól is láthattam – ennél sokkal merészebb – erotikus képeket ezen az oldalon, de a háttérre csak kevesen figyeltek. Egy- egy ottfelejtett konyhai eszköz vagy a hálószoba rendetlensége árulkodott arról, hogy a vágy titokzatos tárgya a kompozícióra már nem figyelt.
Stílusa és kifinomult ízlése nem csak ebben mutatkozott meg. Az írás maga az ember, egy embert az jellemez, ahogyan ír. Szóljon erről Adriana maga.

 

Igen én simogatlak…ugy, mint a tenger huntszut hulám…. ugy mintha… szél… csak éppen hogy hozád ..érek….a férfiaságod finoman megsimogatom…ugy mint a hulám a finom szikrázo homok…és lasan a számban veszem…és érzed a meleget ….a nap meleget…és nedves a szám…ugy mint tenger part… látom a spániol szex is szereted…… igen a lábaim a nyakadra teszem…érzed…minden…de figyelsz is…mi a reakciom….kiván téged a nunám ugy mint egy rozsa mikor kinylik….én nedves mint a hajnali rozsa.. lobogjon hát…. nem bánom.. romántikus látvány… és szeretem ha ha megsimogatod ugy mintha egy finom sejem simogatnál…érzed….közbe gondold…ot vagyok…és örülten kivánok….most feketen vagyok….most irodalmian szeretni foglak….nyers és provokativ…inkább ugy mondom…hogy nagy etvágyal… Szoval néznél…hát néz…én is élvezem..szeretem magamat…és szeretek ha nézel…..igen finom vagyok magamhoz…és hozád….segicseg magamon…hát akor néz ..huni be a szemed…és gondold leveszem a nadrágomat ..a szoros nadrágomat …igys nedves..és eldobom félre…. Simogatom magamat lágyan finoman..a meleim…az ujámal a mell bimbom…és közben te csak nézel…és tetszik bedugom az ujám a szádban…és nedvesen…..kihuzom és odda viszem ot amit ugy nevezet hogy nuna…te csak élvez …kényesztes magad ..én is szeretnék viszont téged ahogy kényszteted magad…gyere…

engem nézel én téged kölün kölün csinálunk…és közbe vadul mégcsokolak….inkáb..szomjazok a csokodért… elmerülök a szádban….és igen huntcut nézésel…a szemedben nézek…ugy mintha az mondanám…hogy kérlek…ne gyötörj….inkább keféj meg nagyon…ez nem mondom csak jeleket adok…én csak any mondom ….kivánlak…gyere…. Igen, együtt hullámzunk,. hisz hiánzol…csinál aszt amit az eszetben jütt hisz ugys a tiéd vagyok…és a legg titkos vagyaink együt betejesitjuk…. Közben izgas magad…. meleted vagyok…egy hulámban veled….kényesztesd magad ugy mint ha ot lenék veled…. Hogy …háturol…szereted a látvány..hm…..nagyan is…..és hogy álsz….érzed hogy kivánlak….bármilyen pozban….minden a tiéd…tudod hogy nézek ki…gondold…minden a tiéd….csináj életem…

Szorics magadhoz hiánzol nagyon ,nagyon….szeres nagyon….érezni akarom hogy kivánsz…hogy nagyon kivánsz… újra és újra belémhatolsz …és oddá dugod az uját ahova szeretnéd…és nem csak az ujád…hm…tudod mire gondolok…szoros foro és izgat ..tudod mint amilyen a szex csatornán látál….gondold….mit látál ot…a látvány… Én a te képeid…és nagyon jó mert van mit fogni rajtad…a fneked a karod..jaj bele harapok…kivánlak……buj be a nunádban…és élvez…foro vagyok és kivánlak….szeretlek

 

Az idill azonban nem tarthat örökké. Ezzel minden szeretőnek számolnia kell. Erről a témáról bőségesen olvashatunk a világirodalomban, ellátnak minket tapasztalatokkal a szappanoperák és a sorozatok is. Igaz ezekben szinte kivétel nélkül egy nős férfi és egy független nő viszonyáról van szó. Én a másik oldalon állok, és egy olyan kapcsolatról beszélek, amiről kevesebb szó esik, de a nemi szerepek változásával egyre többször fogunk találkozni vele. Robi már felvillantott előttem egy másik sorsot – mintegy mellékesen, egyik beszélgetésünk során – egy évfolyamtársa sorsát, aki öngyilkos lett amiatt, mert a szeretett nő nem volt hajlandó elválni. Zoli – mesélte – az utolsó hónapokban már érezte a halálát, testamentumot hagyott a barátaira, olyan üzeneteket küldött nekik, olyan bölcsességeket mondott, mint aki egy távoli tájra készül, ahonnan soha többé nem tér vissza. Tudatában volt, ha a nő nemet mond, véget ér az útja. Barátai mondataiból, gesztusaiból, viselkedéséből megsejtették ezt, de nem tudtak tenni érte semmit.

A Sors néha csikktálcába nyomja az égő igazakat. Gyöngyvér révén megtanultam, milyen kevés hiányzik, hogy az ember átlibbenjen a másik oldalra. Megjártam a poklot, de túléltem, pedig szúrt, égetett a fájdalom hónapokon keresztül, szakadatlanul. Ettem a dühömet, szorítottam a tapaszt a sebeimre, öklömmel vertem a homlokomat. De lassan gyógyultam. Ahogy észleltem, a külvilágban semmi sem változott, keserves ábrázatomat és keserű szavaimat pedig unják már az emberek. Végül szinte belebotlottam Hajniba, akivel ellentmondásosan és körülményesen gyógyulgattam.

Adrianáról sosem hittem igazán, hogy az enyém lehet. Ő viszont egy év után annyira átélte a szerelmet, hogy már nem tudott lefeküdni a férjével. A férjes asszonyok szenvedéllyel vetik bele magukat az új kapcsolatba, s míg a férfiak titokban „mindkét fűtőszálat hevítik,” addig az asszonyok természetének ellentmond ez a fajta kétkulacsosság. Az elején még csak-csak odaadta magát, de hamarosan közölte törvényes párjával, ő bizony nem kívánja a közeledését. A férj erre úgy reagált, nem baj, majd vár egy kicsit, amíg a feleségnek megjön a kedve. No hiszen, várhatott… Amíg én látogattam, addig Csaba koplalásra volt ítélve.

Végül megunta a szerzetesi életet, és a vacsoraasztalnál kifakadt:

– Én mindent megadok neked, semmiben nem szenvedsz hiányt. Házat építettem neked, szép kerted van, úgy járhattál, mint egy királynő. Gürcölök minden nap, hogy neked és a gyerekeknek boldog életetek legyen. Még a seggedet is kinyaltam. Hogy gondolod, hogy nem fekszel le velem? Azt hiszed, abból a hatvanezer forintból, amit keresel, meg lehet élni? Majd megtudnád, ha én nem lennék! Kapsz még egy kis időt, de ha nem lesz változás, fel is út, le is út!

Adriana túlságosan bátor volt ahhoz, hogy ettől megijedjen. És túlságosan ravasz. Ám ettől fogva jobbnak látta, ha forró együttléteink fokozatos leépítésén dolgozik. Tudta azt is, nem fogok belenyugodni egyhamar, hogy a hívogató, meleg ölből kiessek. Utolsónak szánt szeretkezésünk minden eddigi élményt felülmúlt. Egy kis tégelyben olvasztott csokoládét hozott magával. A testemre öntötte és úgy nyalta le belső combomról, farkamról és golyóimról az édességet, mint a legfinomabb csemegét. Majd ő következett, a csokit minden intim helyre magára kente.

– Most nem vagyunk emberek. Tedd meg, amit csak akarsz velem. Kilépünk abból a szerepből, amit eddig elvártak tőlünk. Szeresd és nyald minden porcikámat!

Így tettem, s aztán addig döftem, mindig újralobbanó hevességgel, amíg csak tudtam. Szerencsére megittunk egy egész üveg pezsgőt és ez visszatartotta vágyamat. Amikor éreztem, itt az idő, kihúztam belőle, ő gyorsan elém térdelt, tövig beszippantotta hímtagomat, kicsit dédelgette, kényeztette isteni szájával, majd a nyelvére, arcára engedte a forró nedűt.

– Ilyen jó még soha nem volt – ziháltam lihegve.

Ennek nagyon örült és még háromszor megismételtük a jelenetet, más variációkkal.

De a meglepetések estéje még nem ért véget, sajnos.

Miután mindketten kifáradtunk, Adriana lassan a jövőnkre terelte a szót. Azt kívánta, adjam fel fővárosi lakásomat és keressek állást a távoli iparvárosban. Mihelyt meglesz az állásom és a lakásom az általam egyáltalán nem ismert „vidéki székhelyen,” ő közli Csabával, ami úgyis elkerülhetetlen.

– Ha ezt megteszed értem, én máris ott vagyok nálad.

Tudtam, nincs reális esélyem, hogy magam mellett lássam. De azt is tudtam, mindent meg fogok próbálni, hogy minél tovább mellettem maradjon. Nem mondhattam le csak úgy életem legjobb nőjéről, még nem.

Vélemény, hozzászólás?

Your email address will not be published.

Previous Story

1. fejezet – Megváltás, avagy előszó helyett előjáték

Next Story

3. fejezet – Egy elrontott házasság margójára

Latest from Hová tűntek a férfiak?

10. fejezet – Végzet

Minden gazdagságnak ára van. A szegénységhez viszont mindenki hozzáférhet. A rendszerváltás utáni magyar társadalom kétharmada évről

9. fejezet – Té iubesc

Feleség mindenkiből lehet. De szerető csak igazán önzetlen nőkből válhat. Ők, a maguk önzetlenségében, önmagukat nyújtják,