CipurkaMa hajnalban a második postagalamb is beröppent szerkesztőségünk külön e célra kialakított dúcába, csőrében egy újabb névvel, ami jelen esetben Salánki Anikó elszánt híveit teszi boldoggá. Az a tény, hogy Dél-Amerika irodalom- és Regénytárkedvelő lakossága túlnyomórészt Salánki Anikóra szavazott egyáltalán nem meglepő. Köztudott, hogy ez a földrész még mindig az emberközpontú, szociálisan érzékeny irodalmat favorizálja, miközben a mágikus realizmus legszebb hagyományait is a tőle tehető legátfogóbb módon gondozza. „Salánki Anikó” – és ezt nem mi mondjuk, hanem La Paz-i tudósítónk, José Manuel de Falja, a Bolíviai Magyar Olvasókör címzetes első könyvárosa –„, nos szóval Salánki Anikó prózája igazi nekünk való próza. Magával ragad és sodor és cipel, akár csak az Amazónas a felső folyásán, hogy aztán az alsó folyásán még ellenálhatatlanabb, ámde lassúbb, érettebb legyen. Ezt a hatást fedezték föl a bolíviai lámaidomárok Salánki Anikó míves munkáiban, és örömmel siedtek leadni rá a szavazatukat az őket megillető alkotmányos és fatokmányos jogaikkal” – összegzett José Manuel de Falja és bevonult a helyi tavernába langyos lámakumiszt iddogálni.
