Reménységünk a Ceres

2015-09-10
451 olvasó

A világsajtóban kiemelt figyelmet kapott a NASA Dawn nevű missziója, amely a Ceres kisbolygót próbálja felderíteni. Közismert, hogy a szonda nemrégiben furcsa, fénylő foltokat talált az égitest felszínén, és ezeket a mai napig nem sikerült megmagyarázni. A tudósvilág legyártott ugyan néhány hipotézist, de egyik sem meggyőző. A fénylő foltok még mindig csak elmosódott pacniknak látszanak, pedig a Dawn alig 1400 kilométer magasból kapta le őket, ami a világűr irdatlan méreteihez képest ugyebár potomság.

A hozzám hasonló álmodozók azzal szédítik magukat, hogy esetleg valamilyen mesterséges képződményről van szó, netán városokról. Magam is azt állítom: aki komolyan veszi ezt a teóriát, finoman szólva a tudománytalan okoskodás talajára téved. Egyszerűen lehetetlen, hogy a Ceresen magasabb rendű civilizáció működjön, ha pedig a Földet gyakran látogató ufók bázisa az a dolog, elővigyázatosságból már rég leszedték volna a szondánkat.

A logikus okfejtés perspektívájából tehát nem lehet semmi meglepőben reménykedni, de aki ült már repülőn, jól tudja, hogy tízezer méter magasból is csak az emberi ügyködés nagyobb arányú bizonyítékai látszanak: utak, városok, gyárak, stb. Ha tehát a Ceresen egy liliputi méretű társaság világít, ez 1400 kilométerről nem fog kiderülni.

Ezért ne adjuk fel az álmainkat, hogy tán mégis lehet ott valami döbbenetesen meglepő. Ha ez bebizonyosodna, mondjuk úgy, hogy a lejjebb ereszkedő szonda képein kirajzolódna egy város alaprajza, az ebben a válságokkal, háborúskodásokkal, nihillista dekadenciával fertőzött világunkban egyet jelentene a megváltással.

A most még egymás gyilkolásában jeleskedő népek józanabb gondolkodói talán eltűnődnének azon, hogy ha egy ilyen kietlen vidéken lehetséges várost építeni, akkor ez bárhol, bármikor megismétlődhet. Magyarán: ha tovább folytatjuk az eddigi önmegsemmisítő tevékenységünket, lejáratjuk magunkat az űrbéli szomszédok előtt, ami az emberi kultúrától függetlenül a lehető legnagyobb szégyen.

Jelen pillanatban kizárólag ebben reménykedem: bár csak kiderülne, hogy valamilyen civilizáció működik a Ceresen, hozzánk képest békében, nyugalomban, mert ez úgy hatna ránk, ahogy egy kijózanító varázsital. Tudom, ez csupán megmosolyogtató naivitás, de várjuk a Ceresre, hadd mondja meg ő is a magáét.

Szükségünk van az ön segítségére, ezért arra kérjük, a lentebb látható kerek Facebook ikonra kattintva ossza meg ezt az írást, hogy mások is megtalálhassák.

Majoros Sándor

A Regénytár alapító- főszerkesztője, aki célul tűzte ki maga elé az igényes (nívós) szórakoztató és a komoly, elhivatott irodalom közötti „északnyugati átjáró” megtalálását. Ez a honlap ennek az útkeresésnek a gyakorlatozó terepe, néha komoly, máskor komolytalan, de mindig egyedien különleges és szórakoztató. Majoros jelenleg Budapesten él, néha dolgozik, máskor csak lóbálja a lábát. Mentségére legyen mondva a régi igazság, amely szerint az író akkor is ír, ha ez olyan nagyon nem is látszik: belsőleg alkot.

Vélemény, hozzászólás?

Your email address will not be published.

FelFEL