Teendők fedélzeti részegség esetén

Mostanában egyre gyakrabban fordul elő az, hogy ha ordenáré módon viselkedünk, részegségre hivatkozva kérjük a felmentésünket. Az eljárás jogos, mert a részegséget az orvostudomány mérgezésnek tekinti, így ha valaki bizonyos fajtájú cseppfolyós anyagból bizonyos mennyiséget elfogyaszt, és a lerészegedés állapotába kerül, nem a közvélekedés szerinti megvetés, hanem a megértés és a sajnálat egyvelege illeti meg, a szokásos istápolgatással együtt.

A törvény ezt úgy tűnik, be is építette a megfelelő paragrafusaiba, mert ha azt halljuk, hogy egy részeg ipse dúvadként viselkedve a földdel tette egyenlővé a környezetét, majd pedig szemlesütve kijelentette, hogy nem tehet semmiről, mert az adott időpontban részeg volt, a bíróság szinte biztosan enyhébb szankciókat ró ki rá, mint amilyeneket Oroszország kapott a boldog békeidőben.

Nemrég például az történt, hogy egy társaság valamelyik repülőjáraton a részegség olyan fokáig jutott, hogy nemcsak a döbbent utasnépséget, hanem a gépet vezető pilótát is ütlegelni kezdte. A merész tettnek természetesen letartóztatás lett a vége, és könnyű kitalálni, mi lesz majd a folytatás: a banda szépen kijózanodik, és előjön a szöveggel, hogy történt, ami történt, pardon és bocsánat, részegek voltunk. Kapnak majd egy szerény pénzbírságot, és jó eséllyel ki is tiltják őket a szóban forgó cég minden járatáról, de mivel a légitársaságok manapság szűkös időket élnek, a konkurencia ennek csak örülni fog, mert onnantól az ő járataikat veszik igénybe. És mivel ez az egész egy jó buli – lám, a média is foglalkozik vele – mindig lesznek olyanok, akik inspirációt éreznek a túlzott alkoholfogyasztás iránt.

Éppen ezért mutatkozik szükségesnek az, hogy egy gyorstalpaló fejtágítás keretében megmagyarázzuk, miként kell viselkedni spontán vagy kész akarva történő fedélzeti részegség esetén.

Az első és legfontosabb az, hogy ne akarjunk józannak látszani. Ha már úgy alakult, ahogy, próbáljunk a lehető legkevesebbet beszélni, és a lehető legkevesebbet cselekedni. Példának okáért: részegen ne kezdjünk ott, helyben regényt, novellát vagy satöbbit írni. Verset azt lehet, sőt a versnek kifejezetten jót tesz a maligánfok, kivéve, ha alexandrinusokban gondolkodunk. De ha már így kiforogta a szó: lehetőség szerint a gondolkodást is mellőzzük, mert az hozza elő belőlünk azokat az ötleteket, amelyeknek rendszerint pilótaverés lesz a vége.

Önök most azt kérdezik: ha így áll a dolog, ha nem tehetünk és nem is gondolhatunk semmit, akkor mi a ragyvánikus retkes fenét csinálhatunk részegen? Csakis egy dolgot: udvaroljunk a közelünkben fellelhető szebbik nemnek, ahogy a csövön kifér. A tapasztalat azt mutatja, hogy ennek a tevékenységnek a részegség kifejezetten jót tesz, olyannyira, hogy szinte ez az egyetlen terület, amelyen a bizonyos értékhatárok között tartott maligánszint eredményre vezethet. Ha pedig az ellentétes nemhez tartozva ér utol bennünket a részegség, ebben az állapotunkban kacarásszunk a lehető legönfeledtebben a hozzánk közeledni próbáló egyén ügyetlenkedésén, mert az elveszi a dolog karcosságát.

A pilótát pedig úgy, ahogy van, egyszer és mindenkorra hagyjuk békén.

Az ikonra kattintva egy 500 talentumos jutalomkávét ad a szerzőnek, amivel növeli az ön esélyeit a Bányai Tamás-díj megnyerésére.

Ehhez az íráshoz még nem érkezett adományozás.