Vizitáció a pénzembernél

A megülepedésre hajlamos honi média állóvizét rövid időre háborgó óceánná változtatta az a hír, hogy egy hajdanvolt politikusunk – mostanában már csak a háttérből irányít – Brüsszelbe ment, hogy találkozzon azzal a pénzemberrel, akinek a nevét adatvédelmi okok miatt nem írjuk le. A sajtó egy része ezt az utazást úgy értelmezte, hogy a szóban forgó személy pénzt kérni ment oda, ám a sajtó másik része ezt a feltételezést abszurd módon nevetségesnek tartotta. Meg is kérdezték a szóban forgó politikai szereplőt, mit szól a vádhoz, mire a kérdezett hosszan ecsetelte a vele ellentétes nézeteket valló sajtótermékek elfogultságát, aztán bevallotta, hogy tényleg járt Brüsszelben, és tényleg találkozott a pénzemberrel, de ott és akkor nem osztogattak, hanem fosztogattak.

A riporter sajnos elfelejtette megkérdezni azt, amire mi, hallgatók tűkön ülve vágyakoztunk: ha nem pénzt kérni ment, akkor vajon mi okból találkozott a pénzemberrel? Mert a mi, földhözragadt észjárásunk szerint Csekonics bárótól nem azért szokás időpontot kérni, hogy a hosszú távú időjárás alakulásáról fecsegjünk vele. Valahogy úgy megy ez, hogy bebocsátást kérünk őméltóságához, aki – ha úgy véli, neki is haszna lehet ebből a találkából – fogad bennünket. Ha ez a lehetőség nem áll fenn, úgy elhajt bennünket, mint a legyet. Az is fontos, bár nem éppen létszükséglet, hogy ismerősök legyünk őméltóságával, de a nagy vagyonbeli különbség miatt nem azt a hagyományos partneri viszonyt kell ezalatt érteni, amikor két befektető oszt meg szoroz és végül kiszámolja a hasznot, hanem azt, hogy a pénzember már korábban is belénk fektetett, és mi ennek értelmében elvégeztünk neki bizonyos feladatokat.

Nos, ez a doktrína most megdőlt, akár a falusi budi a kert végében, mert ahogy a fentebb említettekből fényesen kiviláglik, a pénzembernél nemcsak pénzkunyerálási céllal lehet vizitálni. Bár az nem derült ki, hogy ebben az esetben mi volt a látogatás célja, könnyen lehet, hogy mégiscsak létezik igazi, felhőtlen barátság nagyon vagyonos és nem nagyon vagyonos emberek között. Az sem kizárt, hogy kávézgatás közben a szó politikai témákat is kibuktatott a szekrényből, ám ezeket a partnerek sietve visszatuszkolták, mondván, hogy hagyjuk a csúnya dolgokat, nélkülük is éppen elég borzasztó a világ. Örüljünk inkább a napsütésnek, meg annak, hogy momentum(sic!) nem fáj semmink, és hogy holnap is nap lesz.

De ez csak kósza feltételezés. Lehet, hogy a valóság ennél sokkal prózaibb, előfordulhatott például az, hogy a honi politikai szereplő csak egy kis hazait szeretett volna vinni a hőn szeretett pénzembernek, például egy kis hasaalja szalonnát, abból az abalében főzött fajtából, ami a múlt héten került ki a kondérból. Mert bizony itt van a disznóvágások ideje, és erre mi, magyarok nagyon büszkék vagyunk. Még akkor is, ha a sajtó nyilvánossága előtt szégyelljük bevallani.