Majoros SándorNemrégiben fölbukkant a neten egy videó, amelyet még a komoly hírügynökségek is sorra bemutattak. A villámgyorsan népszerűvé vált produkció megtekintői egy emberként álltak értetlenkedve a bemutatott történet előtt, mondván erre az egészre nem létezik épkézláb magyarázat.
Két neves írócápa, Kerékgyártó György és Majoros Sándor mégis megpróbált utána nézni, milyen okok rejlenek a háttérben, és milyen módon gyepálják meg az őket kiváltó okozatot. Íme, a nyomozás végeredménye:
Kerékgyártó György
Grujics Szlobodán nem tudott hányni
Nem gondolta volna Grujics Szlobodán, hogy az a nap, amelyen feltörte nemrég elhalt nagyapja kerti szerszámos kamráját, az ő halála napja lesz. Az öreg hirtelen hagyta itt ezt a világot, és Szlobodánra, mint egyetlen érő örökösére, ráhagyományozta azt a kidőlt-bedőlt házat, amelytől az Arany Ősz idősotthon becsüse két évvel korábban emlékezetes röhögőgörcsöt kapott. Szlobodán is tudta, hogy azzal nem sokat tud majd kezdeni, de abban reménykedett, hogy a ház, a fészer, a kamra rejt valamit, amit pénzzé lehet tenni. A sors azonban nem ringatta őt a karján.
Az örökös nem talált semmit. Sem egy motoros fűrészt, sem egy fűnyírót, sem egy flexet, rozsdás kalapácsok, kézifűrészek és csavarhúzók sorakoztak a falra akasztva. Egyetlen dolog adott reményt: egy láda, amely vagy egy tucat doboz Palmatex ragasztót tartalmazott. Szlobodánnak már csak ezt kellett meghatároznia, hogy használható-e még az anyag. Kénytelen volt felbontani az egyik dobozt: bele is nyúlt, és arra a következtetésre jutott, hogy az állag és a szag alapján még simán megfelelőnek mondható a ragasztó, és próbaképpen össze is tapasztott vele két fűrészlapot. A kísérlet sikerült, a matéria fogott tisztességgel, így a siker felett érzett öröm pillanataiban jól jött az az enyhe szédülés, amelyet a belélegzett ragasztó okozott. Szlobodánnak ekkor jutott eszébe, hogy a Palmatexszel vigyázni kell, és bizony, ha nem ivott volna meg néhány kisfröccsöt idefelé indulván, észnél lett volna, és nem szippantott volna bele ösztönösen és jó mélyen újra a dobozba azt próbálván, hogy a ragacs okozza-e a szédülést?
Ekkor már kezdett rosszul lenni. De még mindig nem jutott el odáig, hogy feltépje a kamra ajtaját, inkább leült a kiherélt satupad mellé, hátha múlik a szédülés. Így, persze, még több Palmatexet lélegzett be, és csak ekkor vitte ki őt az ösztön végre a négy fal közül. Pechjére egészen a Petőfi utcáig, amely ugyan nem a falu legforgalmasabb utcája volt, de tekintettel arra, hogy a 112-es szám alatt ott volt a gáztelep, sokan jártak rajta.
Most épp a szőke Mirkovics érkezett fehér Dacia kombijában, amellyel a Semmirekellő Schaumant vontatta. Schauman volt az ország feltehetőleg egyetlen mihaszna svábja, akit restsége és alkoholizmusa miatt kivetett magából a családja, hogy meg se álljon Rácmezőig. Itt talált magának egy elhagyott putrit, és alkalmi munkákból tartotta fent magát. Ezen a napon például tűzifát kellett volna szállítania az erdészetből az öreg Mirkovicsnak, ráadásul a vénember szekerén, de már olyan korán berúgott, hogy egyszerűen elaludt a bakon, mire a lovak megálltak, és békésen várakoztak a Petőfi utca közepén. Ekkor ért oda az ifjabbik Mirkovics a Daciával, látta, hogy ha nem lép közbe, az apja soha nem kapja meg a fát. Felrázta Schaumant, aztán a szekeret egy vontatókábellel a kocsi után kötötte.
Ezalatt Grujics Szlobodán a rosszullétével küzdött. Az volt a problémája, hogy nem tudott hányni, pedig most nagyon kellett volna. A gimnáziumi évek végén hányt utoljára, akkor alkoholtól, megivott egy barátjával közösen egy üveg vodkát és egy palack bort, de azóta soha. A gyomra most is le-föl liftezett, ő pedig előre hajolt a Petőfi utca közepén, és várta a csodát, párszor még gyomron is vágta magát. Nem vehette észre a háta mögül érkező Daciát. Az ifjabb Mirkovics félsüket apját próbálta hívni, hogy nyissa ki a kaput, ne kelljen neki is azzal bajlódnia, de az öreg nem hallhatta a hívást, mert nem vette fel. Mirkovics csak az utolsó pillanatban vette észre Grujics Szlobodán felé meredő fenekét, ezen annyira meglepődött, hogy bár kikerülte őt, de megállt mellette az autóval. El is feledkezett arról, hogy egy szekeret vontat, ami azért volt különösen nagy baj, mert a részeg sváb közben elaludt megint a bakon. A lovak összezavarodtak, lehúzták az úttestről a szekeret, Schauman pedig leesett a kövezetre.
Grujics Szlobodán meglepődve nézett hátra, és riadtan kezdett hátrálni. Szentül meg volt győződve, hogy Schauman meghalt. Ez annyira megrémítette, hogy nem nézett a lába elé: megbotlott a vízelvezető vájatban, hátra esett, a feje a mögötte húzódó deszkakerítésnek csapódott, és azonnal eltört a nyaki gerince.
Az ifjabb Mirkovics soha többé nem ült autóba, a fát csekély javadalmazásért Kalányos Sanyi vitte el a szekéren az öregnek, mert szerencsére épp akkor bandukolt arra a bolt felé igyekezvén. A Dacia ma is ott áll az öreg Mirkovics udvarán, a macskák szeretnek kellemes tavaszi napokon a tetején napozni.
Majoros Sándor
Egy félresikerült madárles krónikája
A fostos bugybóka csak átvonul a Balkánon, a megjelenése így mindig kivételes esemény. Rendszerint virradat után ad életjelet magáról, de nem bírja a mozgást, így ha észreveszi, hogy közelednek hozzá, vagy távolodnak tőle, gondolkodás nélkül támad. Ezzel kísértetiesen hasonlít arra az albán cukrászra, akinek az anyját szidják.
Vasil Popescu, tapasztalt madarász lévén jól tudta ezt, így azon a bizonyos napon, amikor az öreg Ioan Dicţionare letaknyolt a faszállító kocsiról, már kora reggel kiment az utcára és fölvette azt a pozíciót, amelyet a román értelmező szótár oly szemléletes módon ír körül a „szabályos madárles” tételnél. A külső szemlélő számára ebből csupán annyi látszott, hogy Vasil Popescu ott áll az út közepén, és a távolba összpontosít irigylésre méltó határozottsággal. Talán emiatt, talán más miatt, tény, hogy nem vette észre a háta mögött közlekedő Daciát, amelyet az öreg Ioan Dicţioanre fia, az informatikus Jordan Dicţionare vezetett távoli eléréssel. Köznapias módon kifejezve az történt, hogy Jordan a harmadik utcából Bluetooth-eléréssel dirigálta a Daciát, amelyre egy hosszú madzagon – biztos, ami biztos alapon – rákötötte az apja szűzfával jól megpakolt szekerét, nehogy a kocsi irányt tévesszen. Aznap valami lehetett a levegőben, talán a földmágnesesség, vagy mi a szösz, mert innentől semmi sem úgy alakult, ahogy azt elvárhatnánk.
Az út közepén leskelődő Vasil Popesku ugyanis nem vette észre a Dacia berregését, és nem tette meg jobb keze felé azt a néhány szükséges lépést, ami a vontatmány zavartalan közlekedését biztosíthatta volna, ezért Jordan Dicţionare kénytelen volt távoli eléréssel levenni a gázt, nehogy a kocsi oldala megcsapja Vasil Popescut. Csakhogy a nagy távolság miatt annyira gyönge volt a jel, hogy a Dacia vonakodva engedelmeskedett a parancsnak. Ettől meg az öreg Ioan papa Conducator névre hallgató lova riadt meg, lehúzva a kocsit az útról, be a padkán lévő láthatatlan gödrök egyikébe.
Az események innentől látványosan fölgyorsultak. A bakon, azaz a fahasábokon billegő öreg Ioan egyszer csak azt vette észre, hogy az eleddig pompásan zajló kísérlet megbicsaklik, alatta pedig irgalmatlanul nagyot döccen a szekér. Ha részeg lett volna, azonnal tudja, mit kell tennie, de így, színjózanon csak tökölődött. Egyszerre kapott a gyeplő, az ustor és a saját töke irányába, nem tudván eldönteni, melyiket helyezze nagyobb biztonságba.
És ha már tudományos kísérletről van szó, a fizikai törvényeit sem hagyhatjuk ki, azok ugyanis összehangolt támadást indítottak az öreg Ioan ellen, lerántva őt a fahasábokról, majd pedig átpörgetvén önnön függeszkedési pontja körül. Úgy nézett ez ki, mint amikor az ember a weben rendel valamilyen kínai árut, és a gép fölajánl neki egy szerencsekerék pörgetést. Megforgatjuk a cágert, és az mereven, mint egy tenyéren átbuktatott fakanál tesz egy kört, hogy megálljon valamelyik kedvezménynél. Az öreg Ioan szakasztott így bucskázott le a kocsiderékról, akkorát nyekkenve, mint egy kilapított kecskebéka, vagy mint egy webes kedvezmény.
Az ezt követő másodpercben az ősrobbanás utáni pillanat minden nyűge belefért. Miközben az öreg a szeme előtt szikrázó galaxisokat számolgatta, Vasil Popescu végre észrevette, hogy a háta mögött nagy horderejű események vannak kibontakozóban. Ha részeg lett volna, vagy csak kapatos, azonnal odasiet a kiütött bokszolót idéző módon tápászkodó Ioan bácsihoz, ám ekkor tudatosult benne, hogy ezt a galibát végül is ő okozta azzal, hogy madárles-pozíciót foglalt el az út közepén.
Ennyi felelősséget józanul már nem lehetett sem felvállalni, sem elviselni ezért úgy látta jónak, ha lassan, észrevétlenül kihátrál a képből. Addig csoszogott hátramenetben, amíg a bocskora sarka bele nem akadt az út padkába, mert akkor hanyatt esett és úgy belevágta a fejét saját házának lopott anyagból készült bádogkerítésébe, hogy csak úgy zengett.
A többi már történelem.
Az ikonra kattintva egy 500 talentumos jutalomkávét ad a szerzőnek, amivel növeli az ön esélyeit a Bányai Tamás-díj megnyerésére.