Valamilyen fogadáson történt, tán egy könyvbemutató után, hogy a szerkesztőm, aki egyébként régi barátom, bemutatott nekem egy sovány, jelentéktelen figurát. A nevére nem emlékszem, mert ha nem ismert emberről van szó, a név ugye, elszáll, mint vonatfütty a ködben, de az határozottan megmaradt bennem, hogy a szerkesztőm ezt az alakot úgy prezentálta, hogy ő az, akit megtámadtak. Ez mellbeütött: ha valakit megtámadnak, az a mai világban komoly bónusz. Mi, akiket az égvilágon nem támadtak meg, csak tengünk és lengünk, miközben megtámadottakkal hevesen foglalkozik a média. Mielőtt a szerkesztőm odatolta…