Az országút végén, ahol a földút csatlakozik az aszfalthoz, egy roskatag ivó állt. Valaha fehérre volt mázolva, de a nap kifakította. A tornác oszlopain repedések futottak végig, és a fal mellé támasztott ládákban az üres palackok mindig megcsörrentek, ha valaki erősebben csapta be az ajtót. Az ivó előtt rozoga teherautó állt, oldalán egy gyümölcsszállító cég feliratával. A motorháztető forró volt, a por pedig olyan vastagon ült rajta, hogy ujjheggyel bele tudta írni a nevét, aki akarta. De az ilyesmihez aznap senkinek nem…