Rég volt már az, amikor jó barátom, Pepi kiment a sivatagba, annak is a közepébe, leszúrt egy botot, és azt mondta: „Itt lesz az én vállalkozásom, ami bitang sok nyereséget termel”. Mi akkoriban még hajlamosak voltunk a józan ész különféle és többnyire fölöslegesnek bizonyuló megnyilvánulásaira, ezért nemhogy kételkedtünk, de egyenesen kárörvendő kíváncsisággal figyeltük a fejleményeket. Szerintünk a sivatag, mint üzleti helyszín, nagyjából annyi lehetőséget kínált a fellendülésre, mint egy víz alá süllyesztett könyvesbolt a spontán betérő vásárlók…