A reggeli rutin hasonlóképpen dacol az idővel, ahogy a piramis kövei a sivataggal: szenvtelenül, közömbösen, de mindig megbízhatóan. Kupiscsák Géza a maga teljesen átlagos budapesti lakásában nagyjából hat és hét óra között ébredt, aztán rögtön nekilátott kávét kotyvasztani. Semmilyen külső történés nem tudta erről a pályáról letéríteni, mert amíg nem ivott legalább egy kortyot az imádott nedűből, nem mondhatta el magáról, hogy az álmok birodalmából átcsoszogott az ébrenlét kopárabb, mégis járhatóbb mezejére. Azon rossz emlékű reggel is kitántorgott a konyhába, és föltette a gázra a kávét. A felesége még aludt, a ház pedig az ilyenkor szokásos csöndjébe burkolózott. Az ételfutárok…