A tévében éjjel fél tizenkettőkor kezdődött egy film, amivel bár volt némi déja vu érzésem, nem mertem volna nagy tételben lefogadni, hogy már láttam. A címe valami ilyesmi volt: Halálos múlt, Végzetes árnyék, A tanú nem felejt, esetleg Esőben ölni könnyebb. Nem jegyeztem meg, mert a filmcímek mostanában nem azért vannak, hogy bármit eláruljanak a produkcióról. Az első jelenetek egyike esőáztatta amerikai nagyvárost mutatott, kék-piros rendőrfényekkel, sárga szalaggal, idegesítő zenével, és egy borostás nyomozóval, aki úgy nézett a hullára, mintha a dinnyecsősz a rábízott termésre. Ez nekem ismerős volt.…