Felkérést kaptam egy novellára, ami nagy szó manapság. Még akkor is, ha a téma kötött: a megrendelő azt mondta, olyan írást kér, amelyben a szerencse, a balsors és a falusi babona fonódik össze. Nekiláttam hát ünnepélyes arccal, kávéval, de amikor az első mondatot a helyére akartam illeszteni, a billentyűzetből kipattant a G-betű. Ott hevert előttem, apró, fekete patkóként, amelyről azonnal kiderült, hogy nem hoz szerencsét. Dermedten néztem rá, ő meg visszanézett énrám pimaszul, mint a vén kupec, aki tudja: öt perccel a vásár zárása előtt már nincs üzlet. Késő…