Írótitkok

Szálló füst, ősz, hallgatás

Valamikor a kilencvenes évek végén, mint elsőkötetes fiatal költő, egy verőfényes szeptemberi napon beténferegtem az Írószövetség

A hülyeség haszna

Nem szagolok rohadt almát, nem vedelek kávét nyakra-főre, és nem írok állva, mint tette azt Ernest

A megtalált levelezőlap

(Jancsi lapja 1978-ból) Nemsokára új lakásba költözünk; kipakoltuk a szekrényeket, ürítjük a fiókokat, lomtalanítunk. Sok-sok régi,

Szöveget játszani

Vegyünk kézbe egy elemlámpát. Kapcsoljuk be, és fordítsuk a fal felé. A lámpa és a fal

Kettőezertizenkettő

Az én szakmám olyan, hogy soha sem lehet pihentetni. Nem tudok szabadságra menni, nem tudom levetni

Az író, aki költő volt

Azok a boldog kilencvenes évek! A magyar prózairodalom kitaposott libalegelőjén rendíthetetlenül futballoztak egymás ellen az új
FelFEL