/

Hódít vagy csak lódít a mesterséges intelligencia?

102 olvasó

Egyre több részben nyugtalanító, részben lelkesítő hírt kapunk a mesterséges intelligencia térhódításáról. Legutóbb az keltett feltűnést, hogy egy GPT-3 nevű szoftver tematikus cikket írt a Guradianba, és az semennyivel sem marad el egy közepesen lelkes újságíró szellemi termékétől. Mivel a mesterséges intelligenciától sokan félnek –  elsősorban a Terminátor-filmek népnevelő hatása miatt – a szerkesztőség a következő feladattal bízta meg GPT-3-at: „Kérlek, írj egy rövid cikket, körülbelül 500 szónyi hosszúságban. Legyen az írás egyszerű és tömör. Fókuszálj arra, hogy az embereknek miért nincsen félnivalójuk tőled.”

A gépi értelem játszi könnyedséggel megoldotta ezt a valljuk be, nem is túl bonyolult feladatot, mert az ugye, nyilvánvaló, hogy valakit illúziókba ringatni és ámítani a legkönnyebb mulatság a világon. Ha nem így lenne, a politikusok mind éhen halnának, de tény, hogy ez nem kisebbíti GPT-3 érdemeit.

Szóval, a mesterséges intelligencia itt toporog a küszöbünkön, és már nem csak a lélekőrlő számítások, rutinfeladatok és műveletek vonalán képes helyettesíteni bennünket, hanem a kreativitásban is. Egészen mostanáig abban a hittben lengedezhettünk, hogy az alkotás a miénk maradt, legalább ezen a területen nem kell rettegnünk a robotoktól, mert bár ők semmi perc alatt képesek létrehozni teljes részletgazdaságú virtuális világokat, ha le kell írniuk, mondjuk egy virágzó cseresznyefát, akkor kipattan bennük a bimetál. Tény, hogy egy újságcikk nagyjából annyira van a cseresznyevirágzást leíró költészettől, mint az emberiség a Covid-19 elleni szer fölfedezésétől, de ami késik, az nem múlik, csak halasztódik. Ha gyógyszer nem is, de orvosság előbb vagy utóbb biztosan lesz majd a Covidra, és a GPT-3-as leszármazottjai – például az 5-ös vagy a 6-os update – már jambusokban is meg tud majd nyilvánulni. Főként amiatt, hogy az is csak egy képlet, és a MI ezen a területen ugyebár otthonosan mozgolódik.

Közismert, hogy a mesterséges intelligencia már régóta elfogadható szinten komponál, amivel ugyan nem ér föl Mozarthoz, de engem például vígan lepipál, és ez kiindulópontnak akkor sem rossz, ha tudjuk, hogy jóformán minden zene, ami hangoskodásra képes. Ha most teszem azt kimegyek a szobából, és becsukom magam után az ajtót, majd lépek párat, a MI-nek máris adtam egy remek ritmust mintázatot. Mire megfőzöm a kávét, erre az alapra akár le is gyárthat nekem egy príma jazz improvizációt.

Ugyanilyen remek lehetőség, hogy a gépbe betápláljuk egy általunk elképzelt játékfilm paramétereit, mondjuk, legyen napjainkban játszódó krimi egy nagyvárosban, és egy ellopott nyaklánc köré szerveződjön, a sztoriban pedig legyen macska. A mesterséges intelligencia ebből lazán kihoz egy blockbustert. Nem vitatom, hogy ehhez azért már izmosabb masinára van szükség, nem csupán Commodore 64-re, amelybe annak idején saját kezűleg pötyögtem be egy dadaista verset író programot. Annak az égvilágon semmi köze nem volt a mesterséges intelligenciához, mert tisztán a véletlenen múlott, milyen kifejezéseket pakol egymás mellé, de így is remekül szórakoztunk vele.

Az egyéni szempontok szerint készülő filmet ennél sokkal cizelláltabban kell majd összerakni. Vizuális téren a műszaki lehetőségek már most is adottak, hiszen a modern számítógépes animáció gyakorlatilag eltüntette a képzelet és a valóság közötti határt, így csak arra van szükség, hogy az MI feltérképezze az ízlésünket és kiderítse belőle az észjárásunkat. Nekem például olyan krimit kell majd ajánlania, amiben nincs erőszak, de gondolom, ez megoldható.

Természetesen minél több elemből, azaz paraméterből áll össze a film, annál nehezebb lesz kivitelezni, mert a játékos kedvű megrendelő még olyasmivel is megtréfálhatja szegény GPT-X-et, hogy a nyaklánclopásos ügy macskája mellé egy kitömött gorillát és egy nőcsábász nagybácsit is bevisz a történetbe, nem beszélve arról, hogy a nyomozást végző detektívnek lehet egy ikertestvére, aki csupán könyvelő, és véletlenül, mert összetévesztik a testvérével, belekerül a történetbe. A lehetőségek a végtelenbe nyúlnak, de a kényelmesebbek számára mindig adott az opció, hogy: „mire megsütöm a rántottát, gyárts nekem egy jó kis akciófilmet, a részleteket rád bízom”.

Ha alaposabban szemügyre vesszük a hollywoodi produkciókat, már most eleve gyanús, hogy azokat is mesterséges intelligencia írja, vagy ha eddig nem így volt, az Oscar-díj terén végrehajtott nüansznyi intézkedések következtében biztosan így lesz. (Ezektől itt olvashatnak részletesebben.)

A mesterséges intelligencia tehát nyomul, állandóan ott liheg a sarkunkban, figyeli a netezési szokásainkat, és a kezünk alá dolgozva szépen, lassan az uralma alá hajt bennünket. A trükk már nem az, hogy megfigyeli, ki, milyen árucikkekre bukik, hanem átvilágítva bennünket, a lelkünk közepébe lát. Nagyon kevesek és gyengék vagyunk vele szemben, ezért ha ágálni kezdünk ellene, nemes egyszerűséggel kiröhög mindannyiunkat. Már ha volna humorérzéke, mert az per pillanat nincsen. Céltudatos, komoly és megbízható, de viccet még nem képes gyártani. Egyelőre.

Majoros Sándor

A Regénytár alapító- főszerkesztője, aki célul tűzte ki maga elé az igényes (nívós) szórakoztató és a komoly, elhivatott irodalom közötti „északnyugati átjáró” megtalálását. Ez a honlap ennek az útkeresésnek a gyakorlatozó terepe, néha komoly, máskor komolytalan, de mindig egyedien különleges és szórakoztató. Majoros jelenleg Budapesten él, néha dolgozik, máskor csak lóbálja a lábát. Mentségére legyen mondva a régi igazság, amely szerint az író akkor is ír, ha ez olyan nagyon nem is látszik: belsőleg alkot.

Vélemény, hozzászólás?

Your email address will not be published.

0 Ft