Állítólag tőlünk 124 fényévre létezik egy bolygó, amelyet teljes egészében óceán borít. Az égitest neve nem túl költői módon K2-18b, bár az ottlakók biztosan nem így hivatkoznak rá. A James Webb űrteleszkóp megfigyelései szerint a bolygó légkörében olyan vegyületek találhatók, mint a dimetil-szulfid és a dimetil-diszulfid, amelyek a Földön szinte kizárólag tengeri mikroorganizmusok, például fitoplanktonok által termelődnek. Ezek az adatok szinte már bizonyítékként szolgálnak arra, hogy nem vagyunk egyedül az univerzumban.
Az is szinte biztos, hogy a K2-18b óceánjaiban magasabb szintű civilizáció virágzik. A lakosság persze nem emberekből áll, hanem intelligens, víz alatti lényekből, akik kagylókból és korallokból építenek maguknak lenyűgöző városokat. Ezek a lények nem beszédhangokkal, hanem a delfinekéhez hasonló nyelven kommunikálnak, ugyanolyan kifinomult módon, ahogy ezt mi tesszük a közösségi médiában. Azt most még nem tudjuk, hogyan küldik el egymást a búsba, ha politikailag ütközik a véleményük, de holtbiztos, hogy erre is találnak megoldást. Mindeközben virágzik köreikben a buborékfestészet, és rengeteg híve van a lubickolásos alapú sportversenyeknek, meg a tengeri csikó futtatásnak, amire fogadni is lehet. Az ipar ugyancsak változatos, bár az óceánban beavatkozás nélkül is megterem minden, amire egy ilyen társadalomnak szüksége van. Ha pedig luxusra vágynak, minden igényüket kielégítik a kagylókból kinyerhető színpompás igazgyöngyök, és a korallokból tenyészett organikus szobrok. Házi kedvencek gyanánt apró cápákat és táskarákokat tartanak, bár ez a két faj időnként nem tűri meg egymást. Az utóbbi időben a házibálna divat is feljövőben van, mert a lakosság rájött, hogy egy cápa nem cápa, a táskarák pedig kicsi. Aki ad magára, az bálnát tart a lakásában.
A K2-18b népességének élete békés és harmonikus. Nincsenek háborúk, mert a víz alatti harc túl sok energiát emésztene fel, ráadásul a lövedékek pár méter után le is lassulnak és szépen, alázattal lesüllyednek a tenger fenekére. Így merő képtelenség harcba bocsátkozni, bár időnként azért megpróbálkoznak ezzel, de az eredmény mindig kudarc, azaz béke. Sokkal elterjedtebb az, hogy vad és féktelen filozófiai vitákat folytatnak, persze hangtalanul, mert azt tartják, hogy sok beszédnek sok az alja, ami lerakódik, és előbb-utóbb a felszínre tör. Azt pedig nem szeretnék, hogy a tengerfenék feltöltődjön, és kialakuljon belőle holmi féle szárazföld. Náluk is van csillagászat, és rájöttek, hogy tőlük 124 fényévre van egy bolygó, amelyet csak részben borítanak óceánok, a többi beszédből képződött förtelmes salak, más néven szárazföld. Azt is megállapították, hogy ennek a bolygónak a lakói ezen a salakon – szárazföldön – gyakran háborúznak vagy egyéb módon gyötrik egymást, ezért borzadva tekintenek erre a világra. Nem győznek hálálkodni a Vizek Istenének, hogy megkímélte őket ettől a sorstól.
Mi, földlakók persze visszavághatunk nekik, hogy számos előnye is van a vízen kívüli életnek. A K2-18b lakói például nem napozhatnak, és nem is ihatnak kávét, nem beszélve a zene nyújtotta élvezetekről. Az sem világos, hogyan képesek a víz alatt nevetni anélkül, hogy az ne változna át bugyborékolássá. De mindezt leszámítva biztosan szép lehet arrafelé az élet, mint ahogy errefelé is, ha nem munkálkodunk az ellenkezőjén. Ha egyszer kapcsolatba lépünk velük, megmutathatjuk majd nekik a mikrós pizzát, a barkácsáruházat, meg a közép-európai tüntetések hangulatát – csak hogy tudják, hova ne fejlődjenek. Ők meg cserébe megtanítanak minket buborékban gondolkodni. De addig is, maradjunk meg ezen a koszos, füstös, kavicsos kis bolygónkon, amit ugyan már sokszor leégettünk, újrahasznosítottunk, de még mindig ez a legjobb hely számunkra a világűrben. Mert bár a K2-18b-n a halak is filozofálnak, nálunk bárki okoskodhat a villamossíneken. Ha ez nem a civilizáció, akkor semmi.
A kávéscsésze ikonra kattintva egy 500 talentumos jutalomkávét ad a szerzőnek, amivel őt és a szerkesztőségünket egyaránt támogatja.
Az alábbi felhasználók adományoztak kávét ehhez a poszthoz:
- easy
- Bibabac
