Olvasom, hogy Magyarországon jelentős mértékben megszaporodtak a kígyóészlelések. Többnyire ártalmatlan rézsiklókról van szó, de keresztes vipera is előfordul közöttük, aminek a marása halálos is lehet (a cikk szerint utoljára 2001-ben halt bele hazánkban valaki kígyómarásba). Mivel az emberek többsége nem tud különbséget tenni a kígyófajták között, a rézsiklót is mérgesnek tekinti és vagy elmenekül előle, vagy igyekszik egy bottal elkergetni.
Jómagam is abba a népes táborba tartozom, akiknek a kígyó – mindegy hogy szelíd vagy mérges – hideglelést okoz. Emlékszem egyszer, nagyon régen Efeszoszban, az ókori Artemisz templom helyén tátongó pocsolyában észrevettem egy zöld kígyót és úgy megijedtem tőle, hogy többé nem is érdekelt az egyébként nem túl szemrevaló romhalmaz. Szerencsére eddig mifelénk, és főleg urbánus környezetben nem jelentek meg a kígyók, úgyhogy biztonságban érezhettük magunkat tőlük. Nem úgy Ausztráliában, ahol részint a világ legmérgesebb teremtményei találhatók, másrészt ezek a félelmetes rovarok és állatok szinte mindenhová beférkőznek. Némelyik marása ellen nincs is ellenszer, úgyhogy adjunk hálát a sorsnak, hogy itt, a Kárpát-Medencében legrosszabb esetben is csak a keresztes vipera ijesztgethet bennünket.
De a klímaváltozás úgy tűnik, ezt is megváltoztatja. Ma már olyan enyhék a teleink, mint a hatvanas, hetvenes években voltak az Adrián – tegnap, november 15-én például a pesti kávéházak teraszán iszogató, beszélgető társaságokat láttam, és még csak nem is nagykabátban meg kesztyűben ültek –, úgyhogy teljesen reális azt feltételezni, hogy a déli végeken honos csúszómászók megpróbálnak majd észak felé is terjeszkedni.
Talán ez lehet a kígyók gyakoriságának a magyarázata. Ám ez a logikusnak tűnő következtetés sem teszi érthetővé azt, ami miatt ebbe a jegyzetbe belekezdtem. A fentebb említett cikk ugyanis részletesen bemutat egy olyan esetet, amikor egy Temun rendelt zacskóból – itt, Magyarországon – egy élő kígyó senderedett elő. A pánik égbe szökött, mert a megszeppent vásárló rögtön arra gondolt, hogy keresztes vipera az istenadta, de amikor a megfelelő szakszolgálatot riasztotta, kiderült, hogy csak egy rézsikló. A hüllő ezek után az állatkert lakója lett, a történet szereplői pedig talán megnyugodtak, de szerintem erre nem volt semmi okuk. Mert mi az, hogy a temus zacsiból egy hüllő bújik elő?! Hogyan fordulhat elő ilyesmi? Véletlenek persze vannak, nem beszélve a csodákról – jó és rossz értelemben egyaránt (lásd a tegnapi magyar-ír meccset) –, na de ekkorák?
Én mindenesetre mostantól óvatosabb leszek a temus rendeléseimmel. Például úgy, hogy mielőtt feltépném a zacsit, megrázogatom, és ha sziszegve reagál, akkor inkább lemondok az olcsón vett kézi porszívóról. De ha csak zörög, akkor jöhet.
A kávéscsésze ikonra kattintva egy 500 talentumos jutalomkávét ad a szerzőnek, amivel őt és a szerkesztőségünket egyaránt támogatja.
Az alábbi felhasználók adományoztak kávét ehhez a poszthoz:
- easy
