Kedves Barátom, Majoros Sándor kérésére írom ezt a kis szösszenetet, mégpedig a lyukkártyás programozás és az inka csomóírás közötti összefüggésekről.. merthogy a Macskamúmiás könyvében szerepel e két dolog között valami párhuzam. Jót nevethetett ezen a kedves Olvasó. Micsoda nyakatekert vicces ötlet! Még hogy összefüggés?
Ám … van! (Szokták mondani, hogy minden mindennel összefügg ezen a világon!)
Valamikor apám 14 éves koromban olyan középiskolába íratott be továbbtanulni, ahol az országban elsőként tanították a számítógépek programozását. Mi a COBOL programozás nyelvét tanultunk és mellé a lyukkártyás gépek ismeretét. A komputeres programok a kettes számrendszer alapelvén működnek. Nekünk buborékokat kellett felrajzolnunk a papírra, és ezekben kérdést kellett feltennünk a gépnek, amelyre majd igennel vagy nemmel kellett a választ megadnunk, majd onnan tovább folytatni újabb kérdésekkel. Egész szép kis hálózat alakult ki ily módon a rajzainkon. A gép pedig az igenek és a nemek alapján tudta, mit kell tennie.
Magam is dolgoztam nyári gyakorlaton egy olyan műhelyben, ahol az elektromos, lyukkártyákat rendező gépeken szelektáltam a kártyákon lévő adatok szerint a kilyuggatott kártyákat egy-egy a gép oldalán sorakozó tartályokba, vagy fakkokba, ki hogyan mondaná a kiszelektált kártyák helyét. Ahogyan a verkli megszólal ott, ahol a szalagon lyukat talál és megüti a hangot adó területet, ugyanúgy a lyukkártyarendező gép is, ahol lyukat talál, ott adatot észlel, és egy rekeszbe tolja az adatot hordozó kártyát.
Érdekes játék volt nekem, mint fiatal lánynak, de a dolog komoly oldalát is tekintve: bizony akkoriban a Központi Statisztikai Hivatal nagy hasznát vette ezeknek a gépeknek.
De vajon mi köze lehet ennek az egésznek az inka kipukhoz?
Bevallom, engem nem igazán érdekelt akkoriban sem az elméleti matematika sem a lyukkártyás komputerek, amúgy is hamar bejött a lyukszalagos, majd a mágnes-szalagos feldolgozás. A gépek terem nagyságú monstrumok voltak, és azok a termek, ahol működtek, olyan hűvösre voltak kondicionálva, hogy nem volt jó bennük dolgozni. Engem akkoriban inkább az indiánok egzotikus világa foglalkoztatott, akikről könyveimben olvastam és filmekben láthattam a mozikban. Az antikváriumban kezembe kerültek olyan könyvek is, amelyek az Inka Birodalomról szóltak. És itt már kezdődik az átfedés a lyukkártyák világa felé… Miért?
Mert az Inka Birodalom uralkodója is statisztikákat készített arról, amit tudni akart a birodalmában, akárcsak Magyarországon a mi vezetésünk. Az inka is kíváncsi volt a birodalmában történt jelentős eseményekre, adatokra, népességre, aranytartalékokra, a hadsereg létszámára, az élelmiszertartalékok mennyiségére, stb. Kiterjedt földjein a postaszolgálatot futárok, a chaskik látták el. (ejtsd: csaszkik) Ők vitték magukkal az adathordozókat egyik helyről a másikra. Ezek az adathordozók azonban nem lyukkártyák voltak, hanem a híres csomóírások, quipuk, magyarosan kiejtve: kipuk. Fontos adatokat tároltak. A csomóírás úgy készült, hogy a zsinórokat felfűzték egy másik fonalra, amely fonalnak a színéből megértették mit mutat a zsinór. A színek, a csomók száma és a zsinór hossza fejezte ki a csomóírás tartalmát. Például a sárga fonal aranyat, a fehér fonal ezüstöt, a piros fonal harcosokat jelentett. A csomók sorrendjük szerint egyes, tízes, százas, ezres és tízezres számegységeket fejeztek ki. Nagyon fontos, és pontos adatokat tudott ezekkel a postafutár beszolgáltatni az uralkodónak. A quipuk kezelését számadónak nevezett indiánok látták el. Az ő nevük volt a quipucamayu, (kipukamajo) Falunként legalább négy ilyen indián volt.
De a statisztikát más birodalmak uralkodói is fontosnak tartották.
Jézus Krisztus születését fogjuk nemsokára ünnepelni. A nagy Római Birodalom császárának is fontos volt a statisztika, a népszámlálás. Emiatt kellett Szent Józsefnek és családjának Betlehembe utaznia, ahol összeírták az onnan származó lakosság adatait. Enélkül Jézus nem Betlehemben született volna, amelyet pedig ma templomokban, művelődési otthonokban pásztorjátékok keretében idézik fel a színkör csoportok.
Nos, íme: nemcsak a lyukkártyás gépek és az inka kipuk, de még a mi karácsonyi ünnepünk között is találtam egy kis összefüggést. 🙂
Boldog Karácsonyt kívánok minden kedves olvasónak!
A kávéscsésze ikonra kattintva egy 500 talentumos jutalomkávét ad a szerzőnek, amivel őt és a szerkesztőségünket egyaránt támogatja.
Az alábbi felhasználók adományoztak kávét ehhez a poszthoz:
- Benjamin Babbler
- easy
