Az utcán már sötét volt, csak pár utcalámpa hunyorgott.
Emma Clark az ablaküvegnek nyomta ráncos homlokát, hunyorított, hogy jobban lássa, amiről ő maga sem hitte, hogy jól látja.
Éppen az ő ablakával szemben volt a szemközti ház lakásainak egyik ablaka. A gyengén kivilágított szobában egy magas, testes alak egy másikkal dulakodott, felemelte a kezét, és lesújtott az alacsony emberre, akiről kiderült, hogy nő, mert estében meglibbentek hosszú tincsei. A nagydarab férfi egy ideig állt ott, nézte az áldozatát, aztán ledobott valamit, talán egy kést, és elviharzott.
Emma Clark már sok mindent látott a 82 éve alatt, de ehhez még csak hasonlót sem. Ránézett a faliórára – 9-et mutatott. Elővette az íróasztal felső fiókjából a jegyzetfüzetét és felírta a dátumot, az időpontot, és néhány mondattal összefoglalta az eseményeket. A telefon után nyúlt, tárcsázta a városka rendőrőrsének számát.
– Mi van? – szólt bele egy mogorva, álmos hang.
– Jó estét kívánok, Emma Clark vagyok. Egy gyilkosságot akarok bejelenteni.
– Mooooost? – nyögött a szolgálatos a vonal másik végén. Majd lemondóan:
– Mondja a címet, és hogy mi történt.
Emma Clark távirati stílusban elmesélte, amit az ablakból látott, aztán bediktálta a lakcímét. Rövid időn belül csengettek az ajtajánál. Kicsoszogott, ajtót nyitott a rendőrnek. Az futólag bemutatkozott – valami James Jones nyomozó volt – és az ablakhoz ment. Kinézett, kérdőn kimutatott az ominózus lakás irányába. „ Ott történt? ”. Meg sem várva Emma válaszát felkapta a jegyzetfüzetet.
„20:55 – kor: a magas verekszik az alacsonnyal.
20:58 – kor: a magas erőteljesen lesújt az alacsonyra (mintha valami lett volna a kezében)
Az alacsony elesik.
20:59 – a magas eldobja azt, ami a kezében volt és elszalad.” – olvasta félhangosan.
Felnézett.
– Maga végig látta az egészet?
– Igen. Tudja, minden este, vacsora után kicsit még bámészkodom az ablakon – Elpirult. – Aztán, néha elkóborol a tekintetem a szomszéd ablakok felé is…de nem leskelődöm, csak hát nem lehet sokáig egy irányba meredni….érti, ugye?
Jones nyomozó bólintott, miközben fel-alá sétált. Hamarosan megérkezett a helyszínelő csoport, akik arról számoltak be, hogy bár mindent átnéztek, de nem hogy hullát nem találtak, de még egy ájult hörcsögöt sem. Jegyzőkönyvezték a nem történteket.
– Akkor mindenki megnyugodhat, mehetünk aludni. – nyugtázta James Jones. – Jó éjt, asszonyom!
A rendőrök kivonultak Emma Clark lakásából.
„Pedig láttam! Ott voltak!” – motyogta Emma Clark, miközben hálóruhába öltözött. Éjjel rosszul aludt.
Másnap korán kelt, rutinosan végigcsinálta a napot. Az este ismét az ablaknál köszönt rá.
Alig helyezkedett el, a szomszédban felgyulladt egy kis fény és két alakot látott: egy magasat és egy alacsonyabbat. Kis ideig mintha beszélgettek volna, aztán a magas megrázta a másikat, majd lesújtott rá, mire az elesett. A jelenet kísértetiesen hasonlított a tegnapira. Emma Clark ismét feljegyzett mindent, és hívta a rendőrséget.
Újra kiment hozzá James Jones nyomozó, újra felolvasta Emma Clark jegyzeteit, ismét jegyzőkönyv készült, és a rendőrség újfent dolog nélkül távozott.
A másnap eseménytelenül telt, majd a negyedik napon megismétlődött az egész. Emma Clark ismét kihívta a rendőröket, azok már unott képpel teljesítették a kötelességüket, majd dolguk nem lévén, elvonultak.
Így ment ez még öt alkalommal – az utolsó bejelentést már nem is jegyzőkönyvezték… egy bolond öregasszony bolondot csinál az egész rendőrségből. Felháborító, erre nem költik az adófizetők pénzét.
Emma Clark ezek után hiába ült a kényelmes karszékébe az ablakhoz, nem látott semmi izgalmasat. Fél év múlva azonban a következő tévés hírfoszlányra kapta fel a fejét:
„… A csendes utcácska lakóit megrendítette a gyilkosság híre. A lakásban talált női holttest legalább hat hónapja feküdt ott. A nyomozást James Jones nyomozó vezeti. Aki bármilyen információval tud szolgálni az esettel kapcsolatban, kérem, hívja a következő számot…”
„ Én mondtam! ” – motyogta Emma Clark maga elé, és feltette a teavizet.
A kávéscsésze ikonra kattintva egy 500 talentumos jutalomkávét ad a szerzőnek, amivel őt és a szerkesztőségünket egyaránt támogatja.
Ehhez az íráshoz még nem érkezett adományozás.
