Átverési próbálkozás

2018-08-23
963 olvasó

Tegnap este csöngött a vezetékes telefonunk. Mert nekünk még olyanunk is van. Ha már egyszer bevezették, úgy voltunk vele, hadd maradjon, mondjuk hagyománytiszteletből. Megküzdöttünk érte, családilag. Anno a hőskorban éveket, sőt évtizedeket kellett rá várni, aki emlékszik arra a korszakra, az tudja. Aki meg nem, az csak csodálkozik, ugyanúgy, mint amikor „hiszem is, nem is” módon hallgatja, hogy hány évbe került, míg valaki megkapta a hőn áhított autót, s hiába jelölte be, hogy milyen színt szeretne, abban a behozatali szériában csak randa borsózöld színű volt. Viszi vagy nem viszi? – hangzott a kérdés, s ugyan ki ne vitte volna?  Megszokta a család, lényeg, hogy 3 év után meglett. Utána már csak a kis telekért és a hétvégi házért kellett hajtani. A borsózöld autóra már csak néhány megfakult fénykép emlékeztet a balatoni kemping bejáratánál, a kis hétvégi ház meg összkomfortos nyaralóvá nőtte ki magát. Szóval jelzett az öreg telefon, szürkén és szelíden, szinte bocsánatot kérve. Nem gyakran hívnak, akkor is csak azért, hogy megkérdezzék a véleményem majonéz vagy mustár ügyben, rám próbáljanak sózni valami bóvlit egy ingyenes vacsora esetleg utazás kecsegtető ígéretével megfejelve, vagy meg akarják óvni az egészségem egy csodatermékkel. Most egy kedves, behízelgő férfihang közölte végtelen udvariasan, hogy ő most közvéleményt kutat. Azt nem mondta ugyan, hogy milyen cégtől, és a célt sem kötötte az orromra, de van ez így – gondoltam optimistán. Az is feltűnt, hogy a már megszokott dörgedelem sem hangzott el, miszerint rögzítik az egész beszélgetést, és évekig gondosan őrizni fogják, mert ez is kötelező jobb helyeken. Azt viszont megtudtam, hogy a telefonszámom sorsolás útján jutott a birtokukba, kidobta a gép, úgyhogy érezzem magam szerencsésnek. Mert hogy ő mostan feltesz három kérdést, mint a mesében – hehe, kuncogott bele a fülembe –, nagyon egyszerűek lesznek, ne legyek ideges. Megnyugtattam, hogy nem szoktam, de azért kis izgatottság van bennem. –  Higgye el, nyerni fog! – hangzott magabiztosan, s komolyan, már majdnem meghatódtam, hogy valaki ennyire bízik bennem. – Juj, de hiszen ez nagyszerű, sose szoktam nyerni! – sikkantottam fel. Ekkora örömre azért nem számított, mert kis zavarral a hangjában, de töretlen lelkesedéssel folytatta, hogy a nyaralási szokásaimról fog érdeklődni. – Nosza, rajta, ne habozzon! – biztattam. – Szokott ön külföldön vagy belföldön nyaralni? – jött az első, nehéznek tényleg nem mondható kérdés. Azért a kétely magva termékeny talajra hullott bennem. Mert szerintem nem mindegy, hogy kül- vagy belföld, közvélemény kutatásilag meg pláne nem. – Igen! – mondtam azért határozottan és egyértelműen, ossza be. – S most nyáron hol és mettől meddig? – ha jól számoltam, ezzel bőven megvolt a három, de nem akartam bezavarni. A kétely kivirágzott, sőt lombot hajtott. Te jó ég! Ez ennyire hülyének néz? Így, ismeretlenül? Mert ugye a telefonkönyvben – van még, van bizony, nyomtatott, bár igen vékonyka és elavult – ott áll fehéren-feketén a név, foglalkozás és a pontos lakcím is. Nem mintha olyan nehéz lenne mai napság bárkit is megtalálni akár egyetlenkattintással is.

Azért udvarias maradtam, alapjáraton az vagyok, így lehangoltra vettem a figurát. Kicsit könnyes- szomorúan belebúgtam a kagylóba, hogy idén sajnos lőttek a nyaralásnak. Profilt váltottunk ugyanis üzletileg, felépültek a kenelek az udvarban, amiben 13 harci kutya nyert elhelyezést, és idomításuk az egész nyarunkat elveszi.

Csak tudnám, miért csapta le köszönés nélkül a kagylót?

Az ikonra kattintva egy 500 talentumos jutalomkávét ad a szerzőnek, amivel növeli az ön esélyeit a Bányai Tamás-díj megnyerésére.

Salánki Anikó

A Regénytár jubileumi novellapályázatának és honlapunk 2015-ös nívódíjának nyertese.

6 Comments

  1. Nekem az a trükköm, hogy mikor valaki felhív és MS-nét kéri, azt mondom: börtönben van. 🙂

  2. No ezt jól megoldottad. Kérek hasonló megoldásokat érdeklődő urak, hölgyek udvarias lerázására.

  3. Hajaj, nem is tudom honnét az ötlet!? – De nagyon Anikós. Köszi

  4. Jajjjjjjjjjjjjjjj! Olyan kedvem lenne most gyorsan felhívni!!!!!!Kérdeznék mindenféle „tudakozónak tűnő” marhaságokat !!!! Vagy harci kutyául ugatnék a kagylóba !Őzem ! Ez egy kis brilliáns az írásaid széfjében !!!!

  5. Imádom! A megfelelő irónia és humor, amivel a kor aljasságait kezeled, briliáns! Remélem sokan olvassák és tanulnak, mert túl az olvasás örömén mindig ott van a plusz, ami segít élni! Köszönöm az élményt!

Vélemény, hozzászólás?

Your email address will not be published.

FelFEL