A Regénytár bűvös boltja
Érdekes és izgalmas olvasmányok minden mennyiségben

Videópályázatnak álcázott tudományos kísérlet

Honlapunk nemrég olyan pályázatot hirdetett meg, amelynek célja a videózás (filmezés) ötvözése az olvasással. Első ránézésre hasonló volumenű ez a vállalkozás, mint a relativitáselmélet és a kvantummechanika egybekapcsolása, mert köztudott, hogy ez még senkinek sem sikerült. Minderről lapunk főszerkesztőjét, Majoros Sándort faggattuk.

 

Mostanában több interjút is adott, amelyek visszatérő motívuma az, hogy a mai fiatalság szinte egyáltalán nem olvas. Ebből ön arra a következtetésre jutott, hogy az irodalom végnapjait éljük. Nem túlzás ez a vélekedés annak függvényében, hogy az irodalom szeretete, olvasása soha nem tartozott a „tömegsportok” közé?

 

Ez tény, viszont a digitális, multimédiás, okostelefonos korszak előtt a fiatalok még tömegesen olvastak.  Nem szépirodalmat, hanem főként ponyvát, de ez akkor is más minőség volt ehhez a mostanihoz képest, ami a totális elidegenedés, bezárkózottság eklatáns példája. Úgy 40-50 évvel ezelőtt egyszerűen muszáj volt olvasni, mert ez volt a társasági élet alapja. A tévé belépésével ez háttérbe szorult, az internet és az okostelefonok mellett pedig gyakorlatilag meg is szűnt. Nem mondom azt, hogy a fiatalok egyáltalán nem vesznek könyvet a kezükbe, csak azt, hogy a könyv elveszítette a tömegbázisát.

 

Ha így vélekedik, miért hirdetett mégis olyan videópályázatot a Regénytáron, amelyre megfilmesített könyvismertetőket várnak?

 

Az ötletet az adta, hogy ebben a témában van egy bizonyos fokú ellentét köztem és néhány írótársam között. Szerintük nincs semmi baj, a könyv él és virul, csak én látok rémeket. Sokat vitatkozom velük, mert nekik az a kiváltságos sors jutott, hogy menő kiadók és kiterjedt médiaháttérrel rendelkező hálózat teríti a munkáikat, aminek eredményeként kialakult egy bizonyos rajongói körük is, ám ez csupán az irodalmi szubkultúra zárt belső köre. Hasonló ahhoz a mesterséges beavatkozáshoz, amelynek célja a kihalás szélére került fajok szaporítása. A pandamacik sem léteznének emberi gondoskodás nélkül, azzal viszont elég jól elvannak. A könyv – pontosabban az irodalom – ugyanezt mondhatja el magáról. Szóval ez egy olyan vita, ami az érvek és ellenérvek hullámzásában lassan parttalanná válik.

 

Ezért ötlötte ki ezt a „tudományos kísérletet”?

 

Arra gondoltam, ha meghirdetek egy olyan videópályázatot, amelyre könyvismertetőket várunk, hasonlóan adatokhoz juthatok, mint a közvélemény-kutatók a politikai kérdésekben. Ha nincs igazam, és a fiatalok valóban olvasnak, akár az okostelefonaikkal is készíthetnek néhány perces bemutatót az általuk kedvelt kötetekről. Ma nem nagy kunszt egy ilyen videót összerakni, ez még a témában teljesen járatlanoknak sem okozhat gondot, sőt, elmondhatjuk, hogy akinek okostelefonja van – és kinek nincs – az videózik is. A trükk az, hogy nem a nyaralásról és nem is a házi kedvencről várunk munkákat, hanem egy irodalmi műről, amit ugyebár el kell olvasni.

 

A kiírásban csupán névleges jutalmakat láttam, az első díj például alig 20 000 forint.

 

Ez szándékos, mert ha sokkal több, mondjuk, százezres lenne a jutalom, azok is elcsábulnának, akik egyébiránt nem olvasnak. Ennyi pénzért már megéri elolvasni vagy legalább átlapozni egy könyvet, de mivel a díj valóban névleges csak azoknak éri meg jelentkezni, akik tényleg otthonosan mozognak ebben a világban.

 

A Regénytár látogatottsága nem vetekszik a pénzzel kitömött irodalmi portálokéval…

 

Abszolúte így van, viszont a pályázati felhívásunkat átvette a pafi.hu , amely Magyarország legátfogóbb gyűjtőhelye. Aki szereti a kihívásokat és él benne az egészséges versenyszellem, követi ezt az oldalt, tehát meg fogja találni a felhívásunkat. Nekünk ennyi reklám bőven elég, mert a pályázat híre éppen ahhoz a réteghez jut el, amelyre számítunk: az olvasó, kreatív fiatalokhoz. Minden okunk megvan hát arra, hogy pályázatunkat a vita lezárásához szükséges tudományos kísérletnek tekintsük.

 

Milyen eredményre számít?

 

Arra, hogy nagyon kevesen fognak jelentkezni. Ad absurdum az is megeshet, hogy egyetlen munkát sem kapunk. Márpedig ha ez a forgatókönyv lép életbe, akkor nekem lesz igazam, de ha tíz, vagy annál több videót kapunk, akkor meghajolok azok előtt, akik szerint az irodalom fennmaradását tekintve még nincs minden veszve. Hogy kinek lesz igaza, decemberben kiderül.

This website uses cookies to improve your experience. We'll assume you're ok with this, but you can opt-out if you wish. Accept Read More