Főzhető-e a szalonnából feketekávé?

Főzhető-e a szalonnából feketekávé?

A globális klímaváltozás nagyon is nyilvánvaló veszélyeire egyre több cikk, értekezés és jóslás hívja fel a figyelmet, abszolúte eredménytelenül. A kizárólag saját pénztárcájának tömöttsége miatt aggódó emberiség eddig nagy ívben tett arra, hogy elolvadnak a sarki jégmezők és hogy viharos gyorsasággal pusztulnak a trópusi erdők, de talán most végre észhez tér mindenki, és egy emberként csap a homlokára. Nem más forog ugyanis veszélyben, mint függőségünk findzsába porciózott, kortyolható megtestesülése, az illatos, kellemes és kulturális hozadékait tekintve is abszolúte nélkülözhetetlen feketekávé.

Merthogy a világban az történik, amire senki sem számított: a globális fölmelegedés hatására a jelenleg rendelkezésre álló termőföldek nagy része hamarosan alkalmatlanná válik a kávétermesztésre. Mindez azt jelenti, hogy néhány éven belül agyőt mondhatunk a reggeli feketénknek, hacsak nem találunk ki valamit a pótlására. De vajon mit lehet elővenni a sifonérból egy ilyen kényes helyzetben? Az vitán felül áll, hogy a vegyipar mesterségesen is elő tudj állítani kávéesszenciát, sőt, talán még koffeint is, de hogy ez pótolni fogja a világ első számú serkentő italát, az alig képzelhető.

Szinte látom, hogy ettől a lidércnyomásos jövendöléstől százezrek fehérednek el és kapnak a szívükhöz , hogy jaj istenem, mit vétettem én balga, amikor ma is autóba ültem, vagy amikor rácsatlakoztam a netre, mert ez a két tényező ugye, már önmagában is rengeteg szén-dioxidot pöffent a levegőbe, nem beszélve a vízmelegítéshez használt energiáról és a szupermarketben vásárolt fogyasztási cikkekről. Az emberiség felelősségérzetét véve alapul nem lehet kétséges, hogy ez a riasztás meghozza majd a várva várt áttörést, és holnaptól szép, tiszta levegőre, no meg fényes jövőre ébredünk.

De hagyjuk az otromba viccelődést, és térjünk vissza a könyörtelenül rideg valósághoz: a kávét úgy tűnik, hozzáadhatjuk a veszteséglistánkhoz és ezzel kezdetét veszi az a félelmetes láncreakció, ami totális összeomlásban éri el a végkifejletét. A sok frusztrált, ideges és önmaga szokásaiba mélyen beidegződött ember kávé nélkül még több energiát pazarol majd el, mert sokkal költségesebb póteszközökhöz folyamodik. Azok a szemnek is kellemes, megnyugtató elemek is eltűnnek majd, amihez hozzászoktunk: egy szépen kiporciózott csésze kávé már önmagában is boldogít, nem beszélve az utcán papírpoharas kávét hordozható emberek meghitt látványáról.

A vegyészek most biztos mosolyognak, mert a mesterséges kávé formulája már régóta ismert, csak gazdasági meg egyéb okokból titokban tartják. Az sem zárható ki teljes bizonyossággal, hogy már az ún. rendes kávé sem az, ami régen volt. Emlékszem például a 80-as évek kávézásaira, amikor egy dupla után is képest voltam kézremegéses koffeinózist kapni, most meg a friss őrlésű magból készült löttyöt literszámra vedelhetem, mégsem történik velem semmi azon kívül, hogy felmegy tőle a vérnyomásom. Tovább erősíti a gyanút az is, hogy kb. hétmilliárd ember él a földön, és ennek nagyjából a fele rendszeres kávéfogyasztó. Márpedig ha naponta hárommilliárd ember megiszik három kávét, akkor az egész bolygón kávénak kéne nőnie.

Szóval a kávé már önmagában is gyanús, mint ahogy minden élelmiszer, amelyet fogyasztunk. Kivétel talán a szalonna, amit köztudottan nem lehet hamisítani. Már csak arra kéne rájönni, hogy a szalonnából hogyan lehet kávét főzni.

Szóljon hozzá