/

Ahol minden meg van bocsátva

24 olvasó

Amikor hosszú, mocskos életét lezárva jobb létre szenderült, Sutyulek meglepve tapasztalta, hogy a mennyország kapujában két egykori cimborája, a rossz életű Ürgési és a még rosszabb életű Kvazics fogadja. Messziről integettek neki, hogy jöjjön közelebb, ne szégyenlősködjön.

Sutyulek nem titkolta a meglepetését:

– Azt hittem, ti megérdemelt helyeteken, a Pokol mélységes fenekén rotyogtok – mondta pikírten, miután kelletlenül adj’ istent biccentett a fogadóbizottságnak.

– Mi is erre számítottunk  – mondta Ürgési, aki földi életében bérgyilkosként kereste meg a kenyerét –, de kiderült, hogy nincs Pokol.

– Hát az meg hogy lehet? – lepődött meg Sutyulek.

– A Túlvilági Unió a legújabb reformtörekvésekkel összhangban megszüntette – mondta Kvazics, aki meg lopott, csalt, hazudott és becstelenített  – , úgyhogy mindenkit átzsuppoltak ide, a Mennyországba. Mi, tőről metszett brigantik például menekültstátuszt kaptunk.

Sutyulek előtt fölrémlett saját iszapos élete. Az örökkévalóság nem lett volna elég fölsorolni mindazt, amit halandóként elkövetett. Száz százalékig biztos volt benne, hogy a legnagyobb főzőüstbe kerül, és tőle telhető módon föl is készült erre, de most mégis a mennyország sarkig tárt kapuja előtt állt. Csalást sejtett a háttérben.

– Nem értem – vakargatta az állát. – Ha nincs Pokol, akkor itt, a Mennyeknek Országában dorbézol a teljes földi söpredék?

– Így van! – lelkendezett Ürgési. – Dorbézolnak és fajtalankodnak, ahogy odalent tették.

– És mit szól ehhez a csúcsvezetés? – meresztgette a szemét Sutyulek.

– Ugyan már pajtás! – nevetett Kvazics. – Csak nem gondolod, hogy a nagyszakállú egymagában dönthet mindenről? Itt demokrácia van cimbora! A nép szava hétszentség. Ha a lelkek azt mondják, rosszalkodjuk, akkor rosszalkodni fogunk, és bár kezdetben, amikor még a Pokolpárt Idehelyezett Tagozata kisebbségben volt, még döcögött a gépezet, idővel megszaporodtunk és összefogtunk. Ma már egyetlen pártba édesedünk, és a szavunk a többség hangja.

– Mit szól ehhez a Szent Életű Párt, akik a jámborságot tűzték a zászlórúdjukra!?

– Kit érdekelnek azok a vén pöcsök!? – legyintett Ürgési. – A szavazótáboruk úgy zsugorodik, mint a napon felejtett szilva, mert ahelyett, hogy a korlátlan szabadságot hirdetnék, vallásos önmegtartóztatásról papolnak, ami a mai világban már nem kompaktábilis.

– Azt még megértem, hogy a plebsz így viselkedik, de mi van a politikusokkal? Nekik, mint lehető legalávalóbbaknak hol a helyük ebben a fertelmes csődületben? – forgolódott Sutyulek.

– Bent ülnek a csúcsvezetésben! – vágta rá Kvazics szinte azonnal. – Mert ahogy nálatok odalent, egy bizonyos idő után itt fönt is minden meg van bocsátva.

Tóth Cakan

(1991., Budapest) Többféle prózai műfajban, de kizárólag internetes portálokon publikál, különféle álneveken. Anyakönyvezett nevét először honlapunkon használta, elsősorban az Irodalmi Élet főszerkesztője, Benői Sztipán biztatására. Meggyőződéssel vallja, hogy a nyomtatott irodalom ideje leáldozóban van, mert könyvet már alig olvas valaki. Ezért a netes irodalomnak rövidnek, humorosnak és lényegretörőnek kell lennie.

1 Comment

Vélemény, hozzászólás?

Your email address will not be published.

0 Ft