Ahol minden meg van bocsátva

Ahol minden meg van bocsátva

Amikor hosszú, mocskos életét lezárva jobb létre szenderült, Sutyulek meglepve tapasztalta, hogy a mennyország kapujában két egykori cimborája, a rossz életű Ürgési és a még rosszabb életű Kvazics fogadja. Messziről integettek neki, hogy jöjjön közelebb, ne szégyenlősködjön.

Sutyulek nem titkolta a meglepetését:

– Azt hittem, ti megérdemelt helyeteken, a Pokol mélységes fenekén rotyogtok – mondta pikírten, miután kelletlenül adj’ istent biccentett a fogadóbizottságnak.

– Mi is erre számítottunk  – mondta Ürgési, aki földi életében bérgyilkosként kereste meg a kenyerét –, de kiderült, hogy nincs Pokol.

– Hát az meg hogy lehet? – lepődött meg Sutyulek.

– A Túlvilági Unió a legújabb reformtörekvésekkel összhangban megszüntette – mondta Kvazics, aki meg lopott, csalt, hazudott és becstelenített  – , úgyhogy mindenkit átzsuppoltak ide, a Mennyországba. Mi, tőről metszett brigantik például menekültstátuszt kaptunk.

Sutyulek előtt fölrémlett saját iszapos élete. Az örökkévalóság nem lett volna elég fölsorolni mindazt, amit halandóként elkövetett. Száz százalékig biztos volt benne, hogy a legnagyobb főzőüstbe kerül, és tőle telhető módon föl is készült erre, de most mégis a mennyország sarkig tárt kapuja előtt állt. Csalást sejtett a háttérben.

– Nem értem – vakargatta az állát. – Ha nincs Pokol, akkor itt, a Mennyeknek Országában dorbézol a teljes földi söpredék?

– Így van! – lelkendezett Ürgési. – Dorbézolnak és fajtalankodnak, ahogy odalent tették.

– És mit szól ehhez a csúcsvezetés? – meresztgette a szemét Sutyulek.

– Ugyan már pajtás! – nevetett Kvazics. – Csak nem gondolod, hogy a nagyszakállú egymagában dönthet mindenről? Itt demokrácia van cimbora! A nép szava hétszentség. Ha a lelkek azt mondják, rosszalkodjuk, akkor rosszalkodni fogunk, és bár kezdetben, amikor még a Pokolpárt Idehelyezett Tagozata kisebbségben volt, még döcögött a gépezet, idővel megszaporodtunk és összefogtunk. Ma már egyetlen pártba édesedünk, és a szavunk a többség hangja.

– Mit szól ehhez a Szent Életű Párt, akik a jámborságot tűzték a zászlórúdjukra!?

– Kit érdekelnek azok a vén pöcsök!? – legyintett Ürgési. – A szavazótáboruk úgy zsugorodik, mint a napon felejtett szilva, mert ahelyett, hogy a korlátlan szabadságot hirdetnék, vallásos önmegtartóztatásról papolnak, ami a mai világban már nem kompaktábilis.

– Azt még megértem, hogy a plebsz így viselkedik, de mi van a politikusokkal? Nekik, mint lehető legalávalóbbaknak hol a helyük ebben a fertelmes csődületben? – forgolódott Sutyulek.

– Bent ülnek a csúcsvezetésben! – vágta rá Kvazics szinte azonnal. – Mert ahogy nálatok odalent, egy bizonyos idő után itt fönt is minden meg van bocsátva.

Megjegyzés ehhez a témához: "Ahol minden meg van bocsátva"

  1. Avatar
    Névtelen   2019-10-25 at 11:05

    Ezek is hősök meg antihősök 😀

    Válasz

Szóljon hozzá