Furcsa évek előtt, mögött

2019-12-31
585 olvasó

Apám mindig arra tanított, hogy foglalkozzak azzal, amivel más nem hajlandó. Nem arra buzdított, hogy különcködjek, hanem hogy legyek igényes és állhatatos. Most is ezt a furcsa különállásra inspiráló tanítást követem, amikor az év utolsó napján jegyzetet írok az elmúlt és az új esztendőről.

Boldog új évet szeretnék kívánni, csak hát nem tudom, hogy ez egyáltalán lehetséges-e? Hogyan lehet boldog egy egész esztendő, amikor telis-tele van ismeretlenekkel? Szinte már önveszélyes naivitás lenne azt hinni, hogy egy ilyen kiüresedett szólam, mint a „boldog új évet kívánok” majd a helyére tesz mindent, és az életünk csupán attól, hogy hányan iratkoznak fel erre a jókívánság listánkra, vígan döcög majd a tökéletes megelégedettség felé.

Az a gyanúm, hogy a boldogság egy teljes év vonatkozásában nem létezik. Valamit nagyon félreértettünk ezzel kapcsolatban, sőt, magával a boldogsággal is, mert ha jobban belegondolunk és visszaidézzük a személyes tapasztalatainkat, rá kell jönnünk, hogy ezek csak pillanatok.

Az egész éven át kitartó boldogság nemcsak emiatt illúzió. Ha visszaidézzük a közelmúlt történéseit, azt látjuk, hogy egyik mögöttünk hagyott év furcsább volt, mint a másik. Öt évvel ezelőtt például még ki gondolt a menekültválságra, és arra, hogy az eddigi, több évszázadon keresztül biztos kapcsolódási pontot jelentő szokás- és értékrend egy pillanat alatt megváltozik. Ki hitte volna tíz, tizenöt évvel ezelőtt, hogy például a könyv elveszíti kulturális hegemóniáját, és hogy az emberi kapcsolatok nagy része áttevődik abba a virtuálisnak nevezett térbe, ahol minden és mindenki arctalan.

Mondom: furcsa évek vannak mögöttünk, és ez arra figyelmeztet bennünket, hogy még furcsábbak jönnek. A klímaváltozás csalhatatlan jeleit szó szerint a bőrünkön érezzük, és arra megy ki a globális szinten űzött játék, hogy mindent, ami tartós és állandó, végleg hagyjuk el magunk mögött. Nem hiszem, hogy egyedül vagyok, aki tart egy kissé a jövőtől.

A boldog új esztendő kiüresedni látszó frázisa helyett tehát sokkal több értelmét látom egyfajta szelíd, jóindulatú intelemnek: a most még előttünk tornyosuló és titkait ügyesen leplező 2020-ban figyelmet, megértést és türelmet kívánok mindenkinek, hozzá pedig a mindezt egyben tartó józan, értelmes gondolkodáson alapuló megfontoltságot.  Útravalónak – akár hosszú, akár rövid távra – úgy vélem, ez is megteszi.

Az ikonra kattintva egy 500 talentumos jutalomkávét ad a szerzőnek, amivel növeli az ön esélyeit a Bányai Tamás-díj megnyerésére.

Majoros Sándor

A Regénytár alapító- főszerkesztője, aki célul tűzte ki maga elé az igényes (nívós) szórakoztató és a komoly, elhivatott irodalom közötti „északnyugati átjáró” megtalálását. Ez a honlap ennek az útkeresésnek a gyakorlatozó terepe, néha komoly, máskor komolytalan, de mindig egyedien különleges és szórakoztató. Majoros jelenleg Budapesten él, néha dolgozik, máskor csak lóbálja a lábát. Mentségére legyen mondva a régi igazság, amely szerint az író akkor is ír, ha ez olyan nagyon nem is látszik: belsőleg alkot.

Vélemény, hozzászólás?

Your email address will not be published.

FelFEL