Nyár derekán jártunk, amikor egy napon elindultunk az apám faházához vezető kétórás útra. A város képe lassan átalakult a vidék természeti csodáivá; a sziklás hegyek és a tiszta, füves lankák olyan különleges látványt nyújtottak, hogy messzi tájakról is érkeztek ide városlakók, megcsodálni ezt a varázslatos tájat.
Apám régi platós kocsijával utaztunk. Én az anyósülésen ültem, miközben figyeltem, ahogy Bailey, az aranyszínű retriverem, kidugja a fejét az ablakon, nyelvét lobogtatva próbálja elkapni az arcába repülő bogarakat.
Magunkba szívtuk a takaros lucfenyők és vadvirágok friss illatát, amit időnként elnyomott a farm állatainak trágyabűze. Felkiáltottam: „Fúj, undorító!” Bailey viszont boldogan csóválta a farkát, amikor a vadállatok szagát észlelte az út mentén. Baglyok és más madarak, valamint szarvasok voltak a leggyakoribbak, de igazán nagy izgalmat számára a jámboran legelésző fehérfarkú szarvas jelentette.
Apám csak néhány hónapja vásárolta meg a faházat, és most végre eljött az idő, hogy nekem is megmutassa a régóta várt családi pihenőhelyet. Az út során mesélt egy fémdetektorról, amit az előző tulajdonosok hagytak ott. A faház terasza alatt találta meg. Úgy gondolta, hogy a nyaraló tornáca alatt rejtőzik valami. és neki is látott a kincskeresésnek. Engem is nagyon izgatott ez a kaland, alig vártam, hogy elkezdhessem.
Amikor letértünk az autópályáról, ráfordultunk egy keskeny, kavicsos útra. Pillangók kezdtek táncolni a gyomromban, ahogy közeledtünk a faházhoz. Végre megpillantottam: a hétvégi ház az erdős környezetben bújt meg, körülötte hatalmas sziklák, mélyen beágyazódva a smaragdzöld domboldalba. A buja, zöld füves tisztás szépen kiegészítette a meleg bordó színű verandát, amely körülölelte a faházat, és békés, meghitt nyugalmat árasztott.
Bailey kiugrott a platós kocsiból, és egyenesen az erdő felé vette az irányt, hogy maga is egy kis nyomozásba kezdjen. Apám előre figyelmeztetett: a mosdó és a zuhanyzó kissé messze van a faháztól, egy ösvény végén, balra. Tudtam, hogy napnyugta után oda én már nem megyek. Beléptem a faházba a csomagjainkkal, ahol azonnal megérintett a régi, egyszerű élet hangulata: a picike konyha antik asztallal és székekkel; a nappali egy régi, fatüzelésű kályhával, rajta lábassal; és a függönyök, amik finoman keretezték az ablakokat.
A nap sugarai simogatták a muskátlikat, amelyek minden párkányon ott ültek. Meglepetésemre ezeket a muskátlikat nyolclábú farkaspókok őrizték, és csak remélni mertem, hogy rovarokra vadásznak, és nem rám fognak, miközben alszom!
Felballagtam a farönkökből készült lépcsőn a galériára, ahol a hálószoba volt, és kipakoltam a ruháimat. Miközben gyönyörködtem a fehér párnákkal és steppelt takarókkal borított antik ágyakban, észrevettem egy muskátlit a kis komódon, közvetlenül az ágy mellett. Gyorsan felkaptam, és lehoztam a többi muskátlihoz – pókokkal együtt.
Ezután kiléptem a körbefutó verandára. Izgatottan készültem arra, hogy felfedezzem az erdőt, távol a civilizációtól. Megpillantottam egy ösvényt, amely a zöld rengetegbe vezetett. Máris kezdetét vette a kalandom. Ahogy elindultam a kopott ösvényen, Bailey úgy döntött, ő is részt vesz a mókában.
Hamarosan eltűntünk a sűrű bozótban, mint víz a perzselő napsütésben. Élvezve az utat, hallgattuk a ciripelő tücsköket. Egyszer csak egy villanásra figyeltem fel, balra, az erdő mélyén. Bailey túravezetőnek nevezte ki magát, én pedig szorosan követtem. Vadul küzdöttem át magam a tövises, bozótos rengetegen, bőrömön viselve a viaskodás nyomait – de végül elértem a tisztást.
A fény egy ezüstös fémről verődött vissza – egy fekete-ezüst fémdetektorról, mellette egy kis fém ásóval. Egyenesen odasétáltam. Egy régi ház romjai mögött támaszkodott. Valójában csak a ház egyik fele állt, a másik teljesen lepusztult, tetőnek nyoma sem volt. „Hát persze! Ez volt apám újonnan felfedezett fémdetektora. Biztosan itt felejtette, miközben kincset keresett.” Most már engem is teljesen magával ragadott a kincsvadászat gondolata. Megfogtam a detektort, bekapcsoltam, és elkezdtem jobbra-balra lengetni, miközben Bailey vidáman szaglászott a ház körül – legalábbis azon a részen, ami még állt. BEEP ,BEEP, BEEP ,BEEP! A maximális hangerőre állított detektor hirtelen megszólalt, amivel nagyon megijesztett – de jelezte az első kincset! Megragadtam az ásót, és ásni kezdtem… Kövér izzadtságcseppek gördültek le az arcomon. Az ásó éles, érces hangot adott ki, ahogy tovább dolgoztam. CLINK, CLINK. Térdre ereszkedtem, és két kézzel kezdtem el kaparni a földet. Nagy erőfeszítéssel sikerült kiemelnem a tárgyat a földből.
Egy karmos láb? Pont olyan, amilyet a Claw Foot Crane fürdőkádakhoz készítettek! Tátott szájjal csodálkoztam, és éreztem, tudtam, hogy ez az antik Crane fürdőkád valaha ennek a háznak a része volt. Felálltam, és a fémdetektort az első leletem közelében lengettem meg újra. Ismét megszólalt: BEEP, BEEP, BEEP, BEEP!
Sikerült megtalálnom mind a négy öntöttvas, díszes karmos lábat a fürdőkádhoz. Az egyik karmot a tenyerembe vettem, és izgatottan megfordítottam, hogy elolvassam a kopott feliratot – az 1800-as évekből származott. Elképzeltem, kik lakhattak itt, milyen életet élhettek. Talán egy család gyerekekkel? Most már szenvedélyesen folytatni akartam a felfedezést, és úgy döntöttem, körbesétálok a ház körül, és megkeresem, hol volt a bejárat.
Hamarosan ismét a ház előtti telken álltam, ahol egy újabb titokzatos ösvény vonta magára a figyelmemet. Az ásót és a fémkeresőt szorosan markolva indultam előre, Bailey pedig árnyékként követett. Az arcomba hajló ágakat félresöpörve törtem előre, és hamarosan egy mesterséges tavacskára bukkantam, amelyet pompás, évszázados fák öleltek körül, ágaikat a vízbe lógatva.
A kavicsos parton festői rendben sziklák sorakoztak a csobogó patak mentén. A vízfolyás kilométereken át kanyargott. Liliomok és rózsaszín lótuszvirágok ringtak el mellettem a víz felszínén úszva. Ez a varázslatos hangulat mintha egy új világ kapuját nyitotta volna meg előttem – tele rejtéllyel és kalanddal. A fémdetektort a vízparti szikla mellett kezdtem lengetni, s az váratlanul megszólalt! Nagy csodálkozással egy csillogó, tömör aranyból készült, vintage hajkefét ástam ki. Úgy éreztem, mintha egy új életcélra leltem volna, és most már izgatottan, de óvatosan készültem találkozni a komor, elárvult házzal.
A tavacskát elhagyva, Baileyvel ismét a keskeny csapáson haladtunk visszafelé, míg újra az ódon háznál álltunk. Az ajtó elcsavarodva lógott a zsanéron. Nehezen toltam félre. Óvatosan beléptem, miközben a detektort lassan jobbra-balra lengettem magam előtt… aztán hirtelen porfelhő borított be, és a hátamon fekve találtam magam.
Mintha csak egy pillanat telt volna el, mire kinyitottam a szemem, és megpillantottam az égboltot. Kiabálást, ugatást hallottam, majd egy leeresztett kötél tette világossá a helyzetet. Beszakadt alattam a padló és lezuhantam. Éles fájdalom hasított a hátamba, de még tudtam mozogni. Óvatosan felültem és bal kezemmel megragadtam a kötelet. Jobb kezemmel támaszt keresve, ujjaim körülöttem heverő tárgyakba ütköztek. Sikerült megmarkolnom őket, miközben lassan felhúztak a felszínre.
Odakint apám elmagyarázta a hűhó okát és Bailey hőstettét, ahogy idevezette őt a régi házhoz. A pick-uppal érkezett, amely szerencsére csörlővel is fel volt szerelve. Én pedig két antik, keretezett képet szorongatva léptem ki a régi házból.
Döbbenten álltam meg. Az első képen gyönyörű, hosszú, lebegő hajjal ábrázolt sellő pihent egy antik Crane fürdőkádban, hal-farka kecsesen kinyúlt a kád peremén túlra. Mellette egy gondoskodó szolgálólány állt.
Izgatott remegéssel pillantottam a második képre. Egy szépséges sellő ült egy hatalmas sziklán, karjában kisbabáját tartva. Gyengéden fésülte a haját egy aranyszínű, vintage hajkefével. Előtte egy patak csörgedezett, s gyönyörködőn nézve a tavacska varázslatos vizébe, liliomok és rózsaszín lótuszvirágok úsztak el mellette.
(Furján Rita fordítása)
A kávéscsésze ikonra kattintva egy 500 talentumos jutalomkávét ad a szerzőnek, amivel őt és a szerkesztőségünket egyaránt támogatja.
Az alábbi felhasználók adományoztak kávét ehhez a poszthoz:
- easy
- Cipurka
- mokusfacan
Kattints a Donate gombra, és egy tetszőleges összeggel segítsd a munkánkat! Köszönjük!
