Nem volna fair, ha azt a látszatot próbálnám kelteni, hogy tőlem származik a Közép- és kelet-európai országokban szinte permanens módon zajló lakossági elégedetlenkedés valódi okainak magyarázata. A közösségi médiában bukkantam erre a gondolatra, és rögtön megéreztem, hogy figyelmet érdemel, ezért most megpróbálom egy kommentnél részletesebben kifejteni.
Magyarországon, Szerbiában és részben Romániában az utóbbi években felerősödtek a társadalmi feszültségek miatti tüntetések. Bár ezek gyakran a woke ideológiák, a szólásszabadság vagy a menekültkérdés körül forognak, a felszín alatt egy sokkal mélyebb, rendszerszintű probléma, a lakhatási válság húzódik meg. Ez különösen a fiatalokat és az alacsony jövedelműeket érinti, mert ebben a régióban az ingatlanárak és a bérleti díjak drámai emelkedésen mentek keresztül. Magyarországon például 2015 és 2023 között az ingatlanárak 173%-kal nőttek, ami a legmagasabb emelkedés az EU-ban (Eurostat, „House price index” adatsor, 2024.02. kiadás). Ez a növekedés messze meghaladja a jövedelmek emelkedését, különösen a fiatalok körében, akik számára a saját lakás vásárlása vagy akár a bérlése is egyre elérhetetlenebbé válik.
Szerbiában, de különösen Belgrádban, az ingatlanpiac hasonló tendenciát mutat. 2024 harmadik negyedévében az új építésű lakások átlagos négyzetméterára 2180 euró volt, míg a használt lakásoké 2130 euró. Ezek az árak meghaladják Bécs egyes kerületeinek árait, ami rendkívül aggasztó egy olyan országban, ahol az átlagjövedelmek kifejezetten alacsonyak.
Romániában a helyzet valamivel kedvezőbb, de a trendek itt is aggasztóak. Bár az ingatlanárak növekedése lassabb, a fiatalok számára a lakásvásárlás vagy -bérlés egyre nehezebb, különösen a nagyvárosokban, ahol az árak gyorsabban emelkednek, mint a jövedelmek.
A lakhatási válságot tovább súlyosbítja a külföldi menekültek és befektetők jelenléte. A 2022-es ukrajnai háború következtében több százezer – többségükben tehetős – orosz és ukrán állampolgár érkezett a régióba, akik közül rengetegen vásároltak vagy béreltek ingatlanokat, tovább növelve ezzel a keresletet és az árakat (UNHCR, „Ukraine Situation Regional Response”, 2025. márciusi összesítés).
Emellett léteznek ún. „golden visa” programok is, amelyek a gazdag külföldiek számára befektetés fejében letelepedési engedélyt adnak, ami szintén hozzájárul az ingatlanpiac túlfűtéséhez. Magyarországon az a trend is megjelent, hogy a leggazdagabb réteg tisztán spekulatív céllal jelentős összegeket fektet be ingatlanokba, ami tovább emeli az árakat és csökkenti az elérhető lakások számát a helyi lakosság számára.
A társadalmi feszültségeket, de főleg a fiatalok és az alacsony jövedelműek elégedetlenségét persze azonnal meglovagolja az EU-s mainstream politika, amely a woke ideológiák támogatásában és az Ukrajnai melletti feltétel nélküli elkötelezettségben nyilvánul meg. A szólásszabadság és a gyülekezési jog körüli viták miatt tüntetők így valójában a lakhatási gondjaik megoldhatatlansága miatt vonulnak az utcákra, mert a válság valódi okait a politikai kommunikáció más jelszavak mögé rejti. Az elégedetlenkedők úgy érzik, kiszorulnak a saját városukból, és kapva kapnak bármilyen ürügyön, amellyel kifejezhetik az elégedetlenségüket. Ezek a témák könnyen mozgósítják az embereket, ugyanakkor elterelik a figyelmet a valódi problémáról.
A lakhatási válság kezelése egyébként olyan feladat, amely több szinten igényel beavatkozást. Az államoknak például növelniük kellene a megfizethető lakások számát, és hasznos volna az is, ha gátat vetnének a spekulatív vásárlásoknak, például úgy, hogy megadóztatnák az üresen álló ingatlanokat. A rövid távú bérbeadások – Airbnb –, szabályozása is segíthetne a hosszú távú bérlakások számának növelésében és az árak stabilizálásában.
És végül, de egyáltalán nem utolsó sorban átlátható és igazságosabb menekültpolitikára is szükség volna az EU részéről, például úgy, hogy a menekültek állítólagos integrációja során figyelembe kellene venni a helyi lakosság igényeit és a lakhatási piacra gyakorolt hatásait.
Ha ez a szándék körvonalazódna, az elégedetlenkedők egy része talán abbahagyná a tüntetést, mert sokak számára már az is megnyugtató lenne, ha végre kimondanánk az igazságot. Talán akkor nem egymást kiabálnánk túl az utcán, hanem együtt keresnénk kiutat ebből az elhallgatott válságból.
A kávéscsésze ikonra kattintva egy 500 talentumos jutalomkávét ad a szerzőnek, amivel őt és a szerkesztőségünket egyaránt támogatja.
Az alábbi felhasználók adományoztak kávét ehhez a poszthoz:
- teringette
- mokusfacan
- Tóth Ágoston
- sicc
