Időről időre megjelenik a levelesládánkban egy olyan küldemény, amelyben valaki arról érdeklődik, hogyan kerülhetne be a Regénytár szerzői közé. Mi a feltétel, a követelmény, és a metódus ahhoz, hogy valaki a honlapunkon publikálhasson? A kíváncsiskodás néha udvarias, néha követelőző, néha csak olyan, félvállról vett, mint amikor a piacon rákérdezünk papaya árára, de közben eszünk ágában sincs megvenni. De a többség komoly választ vár arra, hogyan lehet bekerülni ebbe a titkos társaságba, ahol kávét szűrnek aranyból, és reggelente szóviccekkel kenik meg a pirítóst.
Muszáj ezt a tévhitet egyszer s mindenkorra eloszlatni. A Regénytár nem egy titkos társaság, de nem is hirdetőtábla, ahová bárki fölrajzszögezhet bármit. Ami itt történik, az annyira speciális, hogy nincs párja a Naprendszerben. Nem kergetjük az elitet, nem lihegünk a divatos irányzatok nyomában, és nem is próbálunk megfelelni senkinek, és ez így megy lassanként negyedszázada.
De ha mégis össze kéne foglalni, mit jelent írnia a Regénytárra, abba az irányba kellene tapogatózni, ami ezt a helyet egy spéci klubként jelöli meg. A tagság itt önkéntes, és mert nem hajkurásszuk a népszerűséget (nem reklámozzuk magunkat), a ránk találás egyfajta kiváltság. Mi nem az írások cizelláltságát és az irodalmi emelkedettséget kedveljük, hanem a tiszta, világos beszédet. Itt nincs esztétizálás, sem teljesítési kényszer. Nagy ívben lesajnáljuk, mit mond rólunk a kritika – ami egyébként rég kimúlt, béke poraira –, nekünk az a fontos, hogy igényes és szórakoztató olvasmányokkal lássuk el azokat, akik ezt az ajándékkosarat fölfedezik.
Ez az oldal saját nyelvet beszél. Nem úgy, hogy fonetikusan kell írni a „lyukat”, vagy külön nyelvtani szabályok vonatkoznak a jelzőkre, hanem úgy, hogy szöveg életszerű. A Regénytár írásai megpróbálnak úgy beszélni a világról, ahogy az még nem hallotta magát. A mi irodalomunk nem fél letérni a mások által kitaposott utakról, és amikor sok kaland után visszatér, komiszkodva beletörli a cipőjét a hagyományos elvárások földig lógó brokátabroszába.
És hogyan lehet közénk kerülni? Nos, az első lépés nem a jelentkezés, nem az ismeretség, és főleg nem az önjelölt zseni-szindróma. Az első lépés egy szöveg. Egy jó szöveg. Nem hibátlan, hanem eleven. Egy olyan írás, amiből kiüt a fifika, a humor, a kíváncsiság. Akinek van ilyen munkája, és nem vár érte semmilyen honoráriumot – mert ez a magánzsebből eltartott honlap nem tud fizetni –küldje el. Aztán várjon. Ha szerencséje van, és az írás tényleg szikrát vet, mi felfigyelünk rá. És akkor kinyílik a kapu, amelyen már csak be kell férni — lehetőleg egy kis öniróniával a farzsebben, meg egy cetlivel, amire ez van írva: nem veszem magam túl komolyan, de azért tudom, mit csinálok.
Aki ezen a nyelven beszél, azzal szót fogunk érteni. Aki nem, az ajtó annak is nyitva áll, olvasni, nézelődni szabadon lehet, bár akik regisztrálnak – és ha még a VIP-tagságot is kiváltják – jobban járnak. A Regénytár minden szerzőt és olvasót szeretettel vár, a többit elintézi a gravitáció. Ha jól dolgozik.
A kávéscsésze ikonra kattintva egy 500 talentumos jutalomkávét ad a szerzőnek, amivel őt és a szerkesztőségünket egyaránt támogatja.
Ehhez az íráshoz még nem érkezett adományozás.
