A kávéház halk zsongásába élesen hasított bele a bejárati ajtó feletti csengő hangja. Minden fej a belépő felé fordult, aki egy kis kerekes asztalkát tolt maga előtt, a rajta lévő holmikat egy fehér lepellel letakarva. Lassan az egyedül üldögélő Zsófikához sétált, a túloldalon élő vénkisasszonyhoz, és a lepel alól kihúzott valami rongyot, amiről kiderült, hogy egy hajvágó kendő, amit Zsófika nyaka köré penderített. A kezébe kapott egy ollót, villámgyors mozdulatokkal tinis frizurát vágott a vénkisasszonynak. Utána átlebbent a szomszéd asztalnál ülő hölgyekhez, akiknek csavarókkal alakította a haját, s amíg száradtak, megnyírta a három férfivendéget – egynek, aki kopasz volt, csak a szakállát tette rendbe. Miután minden fej szinte megújult, kért egy kávét és a csészét félkézzel egyensúlyozva kitolatott az ajtón.