Mint minden magyar ember, Szoboszlai Dominik miatt mostanában egy kicsit én is Liverpool-drukker lettem, pedig 1982 óta az Aston Villának szurkolok. A nemzeti büszkeség vitt át az Anfieldre, ami elvegyül azzal az érzéssel, hogy az angolok megint tiszteknek bennünket, mert ez nem volt mindig így. A legendás 6-3 az ő szemszögükből nézve csak egy barátságos mérkőzés volt, és miközben az aranycsapatunk nem kapaszkodott föl a világ csúcsára, ők válogatott és klubszinten is odajutottak. Ennek persze összetett okai vannak, de ezt most ne feszegessük. Az angol premierklubok magukon viselik a birodalmi lét minden jótéteményét: brutális anyagi háttér, elképesztő szurkolótábor és kultuszteremtő hangulat jellemzi mindegyiket. A Liverpool ezen belül is külön kategória, mert egyet jelentett azzal, amit a futballban romantikának nevezünk. Kevés olyan csapat van, ahol a küzdelem, a hit és a közösség ennyire összetartozna.
Azt hihetnénk, egy ilyen alakulat – ahol a játékosok fizetése sosem okoz gondot a gazdasági vezetőnek – maga a megtestesült biztonság, de a pénz nem minden. Jöhetnek teveháton vagy Rolls-Royce-okban az arab befektetők, önthetik be a pénzt a kasszába akár talicskával is, ha a menedzsment nem rendelkezik azzal a tehetséggel, hogy a csapat szempontjából leghasznosabb focistákat hozza a klubhoz, akkor megette a fene az egészet.
A Liverpoolnál most villával kell forgatni a pénzt nehogy megpenészedjen, de nincs stratégia. A klubvezetők látszólag így okoskodnak: Nem jönnek a gólok? Hát vegyünk egy új támadót. Nincs karmester a csapatban? Vegyünk még egy középpályást. Bizonytalan a hátsó alakzat? Vegyünk egy új védőt. És mindből a legjobbat, legdrágábbat, vagyis ha a gépkocsivétel analógiával élünk, akkor nem egy négykerék meghajtású, strapabíró terepjárót, hanem Lamborghinit (talán nem véletlen, hogy a Liverpool játékosok körében ez a márka népszerű).
Nézzük az adatokat. A legutóbbi nyári átigazolási szezonban a Liverpool közel 500 millió fontot költött el (forrás: Sports Illustrated). Ez mai árfolyamon kb. 220 milliárd forint. Hogy érzékeltessük: ebből az összegből Magyarországon nagyjából 3650 vidéki családi házat lehetne venni. A Liverpool viszont ebből a pénzből – képletesen szólva – vett magának egy halom problémát.
A klubvezetés – ki tudja, miféle pénzügyi varázslók ülnek ott – láthatóan úgy gondolkodik, mint a rulettasztalnál próbálkozó szerencsejátékosok. Ha nem jön be a tét, nem baj, duplázunk. Ha a duplázás sem jön be, triplázunk. Előbb-utóbb úgyis nyerni fogunk.
Csakhogy a futballban ez nem így működik. A pénz nagyon hasznos eszköz, ha okos kézben van. Ékes példa erre a Manchester City felfutása, amely a külföldi befektető tőkeinjekciója után valódi topcsapattá nőtte ki magát, de ott tudatosan építkeztek. Ezzel szemben a Liverpool idén csak Florian Wirtzért (forrás: Al Jazeera, 2025. június 20.) több mint 100 millió fontot fizetett, Alexander Isak átigazolása pedig további 125 millió fontba került (Transfermarkt, 2025), most pedig az olasz válogatott védő, Alessandro Bastoni megszerzéséért készülnek 100 millió eurót kifizetni (SempreInter, 2025. november 7.).
Röpködnek a számok, pörögnek a százmilliók a csapat pedig romokban. Néha kínkeservesen összejön egy győzelem, de a vereségek gyakoribbak. A klubvezetés pedig minden vesztes kör után újrakeveri a paklit, és még nagyobb tétet tesz fel, miközben a csapat játékában egyre kevesebb a logika, az elképzelés meg a ritmus.
A jólét önmagában nem bűn. De amikor öncéllá válik, az mindig a vég kezdete. A Liverpool most pontosan itt tart. A klub ereje és karaktere – amelyet Jürgen Klopp évekig épített – lassan elenyészik. A döntéshozók mintha elfelejtették volna, hogy a futball nem Excelben kezdődik, és nem a mérlegfőösszegben ér véget.
Bevallom, bennem most ambivalens érzések keringenek. Amikor a Liverpool megnyerte a bajnokságot, feszített a büszkeség, hogy lám, egy magyar fiú is képes a világ legmagasabb szintjén helytállni. De ma, amikor azt látom, hogyan szenved a csapat, hogyan esik szét, nem tudok mást érezni, mint keserűséget. A Liverpool korábban példa volt arra, hogy a futball elsősorban közösség és csak aztán befektetés. Most pedig példa lett arra, hogy a pénz el tudja tüntetni az eredményességet.
Persze a rulettasztal mellől bármikor fel lehet állni. Elhatározás kérdése az egész.
A kávéscsésze ikonra kattintva egy 500 talentumos jutalomkávét ad a szerzőnek, amivel őt és a szerkesztőségünket egyaránt támogatja.
Ehhez az íráshoz még nem érkezett adományozás.
Kattints a Donate gombra, és egy tetszőleges összeggel segítsd a munkánkat! Köszönjük!
