Negyvenedik születésnapját ünnepelte július elején a Vissza a jövőbe. Mindig foglalkoztatott, miért a Johnny B. Good került be a filmbe. Elmesélem.
Emlékszem, mennyire izgalomba jöttem 1987 őszén a pesterzsébeti Tátra moziban, amikor a vásznon Marty McFly a húrokba csapott, és már az intróból felimertem – ki nem? – hogy a Johnny B. Goodot játssza. Akkoriban nagyon sokat hallgattam az ötvenes-hatvanas évek amerikai és brit popzenéjét, Chuck Berry, no meg a Rolling Stones különösen tetszett, ráadásul volt egy gimnáziumi underground zenekarom, egyfolytában gyakoroltam a gitáron, remélve, hogy egyszer majd igazán jó leszek. Nem lettem (itt most egy kicsit hüppögök, mielőtt folytatom), de a rajongás a műfajért, természetesen a mai napig megmaradt.
A gitár, amely nem is volt
A Vissza a jövőbe nemrég ünnepelte a negyvenedik születésnapját, az amerikai közönség 1985. július 3-tól láthatta a filmet (a magyar 1987 őszétől), és az évforduló természetesen újra a produkcióra irányította a figyelmet. A Gibson cég jóval a jeles nap előtt nemzetközi kampányt indított: keresik azt a piros Gibson ES-345 gitárt, amelyen a McFly-t alakító Michael J. Fox játszott a felvételeken. A produkció bérelte a hangszert, és mivel az elmúlt négy évtized során nyoma veszett, szerették volna a jubileumra fellelni – tudtommal eddig nem sikerült. Amúgy, ha valaki őrizne otthon egy bizonytalan eredetű ES-345-öt, ennek a példánynak van egy különös ismertetőjegye: a tizenkettedik fekvésben a szokott két kisebb, paralelogramma alakú díszítés helyett egy nagy látható.
Mellékszálként említem meg, mert nem a gitárról szeretnék értekezni, hogy az egyébként gyönyörű hangszer szerepeltetése a filmben vegytiszta anakronizmus, ezt tudták is a film készítői, de a látvány többet számított, mint a történelmi hűség. Todd Hallowell művészeti vezető választása eredetileg egy Gibson ES-5 Switchmasterre esett, amely a film iskolai báljának idejében, vagyis 1955 októberében valóban népszerű hangszernek számított, de később meggondolta magát, és egy ES-345-re tettek ajánlatot. Annak ellenére, hogy ezt az instrumentumot a Gibson csak 1958-tól kezdte gyártani, a filmben is látható, Bigsby tremolókarral ellátott változatát pedig csupán a hatvanas évek elejétől. Hát ilyenek ezek a filmesek.
Egy srác délről
Engem azonban most jobban érdekel a Johnny B. Good szerepeltetése a történetben. Ezesetben a film készítőinek elvileg nem kellett a történeti hűséggel bajlódniuk, hiszen az időgép segítségével 1985-ből érkező Marty rengeteg olyan dalt játszhatott volna, amit a Hillvalley-i gimnázium diákjai még nem ismertek, van azonban a filmben egy poén, ami mégis elgondolkodtat, mert ki akarja hozni a poént az időcsavar adta lehetőségből. Miközben a banda a színpadon megőrjíti a közönséget, a sebesült kezű gitáros, aki helyett Martynak be kell ugrania, a backstage-ből telefonál, és a következőket mondja: „Chuck, Chuck! Marvin vagyok, az unokatestvéred, Marvin Berry. Megvan az új hangzás, amit keresel. Hallgasd!” És a színpad felé tartja a telefonkagylót. Vagyis mintha Chuck Berry-t – a film szerint – a saját, jövőből visszateleportált dala inspirálná saját stílusa megtalálására. Egyébként drága egy telefonhívás lehetett, a történet ugyanis Kaliforniában játszódik, Berry viszont 1955 nyara óta Chicagóban dolgozott, de erről később!
A jelenet azt sejteti, hogy a Johnny B. Good 1955-ben született meg, ezt állítja az angol nyelvű Wikipédia is, de attól még nem igaz. A kérdés azért érdekes, mert a popvilág egységes abban, hogy Berryt tekinti a modern R&R megalapozójának, és noha több igazán nagy slágert is írt (Maybellene, Sweet Little Sixteen, Roll Over Beethoven stb), a Louisianából elinduló, írni-olvasni is alig tudó, szegény, de zenei tehetséggel megáldott Johnny B. Good története, aki a gitárját egy fegyvertáskában cipeli, abban az értelemben kiemelkedik az életműből, hogy ikonikus figurát teremtett, sőt maga a dal is a műfaj ikonjává vált. „Nekem a Johnny B. Good nyolcvanéves koromban is a Johnny B. Good lesz” – mondja dacosan Szomjas György 1981-ben készült filmjében, a Kopaszkutyában a sikertelen és túlkoros zenészekből álló Colorado együttes énekese. Egy későbbi lemezén az említett énekest alakító Hobo az Apák rock and rolljában azt énekli: „nekünk megmarad a Johnny B. Good”. Lehet, hogy a mai gitáros srácok már inkább csak technikai tudásukat fitogtatva játsszák lelkesen a dal intróját, de ez előző nemzedékek számára a szöveg üzenete legalább olyan fontos volt, mint a zene R&B alapú lüktetése.
A fordított Elvis
Akármilyen furán hangzik, Berry sikerének az az alapja, hogy nem akart úgynevezett fekete zenét játszani. Elvis Presley személyes varázsa mellett azzal tarolt, hogy fehér fiú létére hitelesen tudta játszani a R&B alapú rockot, Berry viszont – épp fordítva – a country felé kacsingatott. Az Alan di Perna-Brad Tolinski szerzőpáros a 2022-ben a Guitar World online-on közzétett cikkében idézi Berry önéletrajzát, amelyben a zenész azt mondja, szülővárosában, St. Louisban a country-western és a swing volt a két legjátszottabb stílus, ami arra ösztönözte őt, hogy ezeket közvetítse a saját fekete közönége számára. Hozzáteszi: „azután, hogy néhányszor kinevettek, elkezdték igényelni ezeket a hillbilly cuccokat (hillbillynek az Appalache-hegység vidékén élő fehérek zenéjét és kultúráját hívják; eredetileg gúnynév, de már büszkén viselik, mint a texasiak a redneck elnevezést).
Berry tehát, miközben fiatal muzsikusént maga is Muddy Waters riffjeit és szólóit gyakorolta, nyitott más műfajok felé. Így kialakított saját játékmódja végül is sikert aratott Missouriban, de ő többre vágyott.
Jól kapta el a ritmust. 1955-ben Chicagóban utazott, hogy lásson egy Waters koncertet, ahol sikerült bejutnia Lepnard Chess, a Chess Studios tulajdonosának dolgozószobájába, hogy megmutassa a házi készítésű demóját. Chess azonnal lehetőséget látott a crossoverben, és szerződtette a fiatalembert. A Maybellene volt az első közös sikerük, a Johnny B. Good csak később, 1958 márciusában jelent meg, ahogy azt a források megerősítik. A többit tudjuk.
Visszatérve a filmhez: a Vissza a jövőbe Marvinja egy új hangzásra hívja fel a figyelmet, a szó szoros értelmében tehát nem állítja, hogy maga a Johnny B. Good eredne innen. Tény viszont, hogy a dal – ikonikus volta miatt – inkább kívánkozik egy ilyen filmbe, ráadásul jobban is illik egy gimnáziumi bál programjába, mint a Roll Over Beethoven. Így-vagy úgy, a poén jó, mi pedig most már tudjuk a dal történetét. Egyszerűen élvezzük!
A kávéscsésze ikonra kattintva egy 500 talentumos jutalomkávét ad a szerzőnek, amivel őt és a szerkesztőségünket egyaránt támogatja.
Az alábbi felhasználók adományoztak kávét ehhez a poszthoz:
- Cipurka
- Tóth Ágoston
- easy
- mokusfacan
Kattints a Donate gombra, és egy tetszőleges összeggel segítsd a munkánkat! Köszönjük!
