Jancsó kör

56 olvasó

Elképzelés a filmhez: Tisztelt Pályázat kiírók az alábbi novellához a pályázat kapcsán néhány instruktív elképzelést írnék. A filmet úgy képzelem el ehhez a novellához kapcsolódóan, mint egy film a filmben. vagyis az Önök által említett terepasztal és rajta a figurák úgy jelennének meg, mint kivetített vásznon a moziban. Élő emberek, mint a mozi nézői tehát néha látszódnának, sötétben, árnyaltan. Főként a történet mesélője, mint narrátor, és még néhány alak a hatás kedvéért.

 

JANCSÓ KÖR

Tánc. Tánc a fenét! Ez egyfajta szertartás, rituálé. A két cowboy egymással szemben egy kör átmérőjén. A kör geometriájában egy húron pendülnek. Elindulnak egymással megegyező irányba, szigorúan a geometriai körvonalon. Szinte nem is lépnek. Sarkantyús csizmáik felkavarják a port. Folyamatosan egymással szembe forognak a kör szélén. Tekintetük az átmérő láthatatlan vonalán, a középpontban megütközik. Haladnak, de a kerület állandó. Két „r” szorozva „pi”. Csak egymás szemét látják tisztán, minden más terület fókuszon kívül homályos és bizonytalan: az ütött- kopott lécek a karám körül, a kíváncsiak tömege, a serif. Még a kézfej is eltorzul, ami a pisztolytáska felett egyre megfeszül. Csak a szemek élesek és tiszták. Kék és zöld szemek, de a mozivásznon feketének tűnnek.

Lövés dörren. A vállak hátrarándulnak a székeken, a pattogatott kukorica megrezzen a zacskóban, egy- két szem a földre hull. A film végén lesz dolga a takarítónak. Kuncogás, majd zsörtölődés. Kizökkentünk. Nem a revolverek sültek el, csak egy szőkének durrant az arcára a rágógumi. Nehéz lesz visszarázódni. Az ilyen miért jön emberek közé?

A két harcos még mindig talpon. Körülöttük a porfelhő már térdig ér. Nem tudom eldönteni, hogy a homlokukon megcsillanó verejték a hőség, vagy a feszültség eredménye.

Én is izzadok. Veszettül befűtöttek a moziban. Mozgolódni kezdek, mert el kell érnem a zsebkendőmet, ami a farzsebemben van. Meg kell, emeljem a fenekem, hogy alá tudjak nyúlni. Ez a mögöttem ülőt bizonyára zavarja, mert köhécselni kezd. Krákog, mint akinek félrement a popcorn. Megvan a zsepi. Még szerencse, hogy csak izzadok, és nem nátha, mert akkor még trombitálnom is kéne. Gyorsan letörlöm a homlokom. A használt zsebkendőt megmarkolom, már nem akarok mocorogni.
Lassan forognak. Olyan lassan, hogy még nem írtak le egy teljes kört.

Eszembe jut a körhinta a vidámparkban a fehér lovacskákkal. De ott a lovak kifelé fordulnak, míg a két férfi befelé. Eszembe jut anyám mosolya. Elkönyvelem, hogy a hasonlatom rossz, és a filmre koncentrálok.

Megmozdulnak az ujjak a fegyverek felett. Mintha csak a porcokat tornásztatnák egy láthatatlan zongorán. A csat kilazítva, a gyilkos fém könnyen kirántható. Az ölni akarásnál most fontosabb a türelem. Lassú séta a kör szélein. Ki hibázik előbb? Ki lép a körbe? Ki botlik? Ki lő először? A durva farmert ellepi a por. A kezeket már nem is látni, de a kezek úgy sem beszélnek, csak a szemek: a kékek és zöldek. A párbajt ez dönti majd el, hogy kinek rezdül a szeme a lövés előtt.

Lebuktam. Bizonyára rezzent a pupillám, mielőtt a pad alá nyúltam a kis cetliért, amire az euklideszi törvényt véstem a dolgozatírás előtt a körről. Attila bácsi is csak a szemeket figyelte. Elkapott, még mielőtt a puskához értem volna. Nincs ujjlenyomat, nincs bizonyíték- mondta, s én folytathattam a dolgozatot. De ha nincs puska, nincs durr, és nem is szólt akkorát a beadandóm. Megint elkalandoztam. Attila bácsi és a vadnyugat? Abszurd. Maradjunk a westernnél.

Elérték az indulási pontot. Bezárult a kör, a homályos háttér ismétlődni kezd. A díszlet sem változott, senki nem mozdult. A karmok a deszkák erezetében, a tekintetek a Jancsó körön, a két párbajozó férfin. Egyikük a halál fia. Pár másodperc és kiderül, hogy a zöld, vagy a kék, vagyis melyik fekete szemek hunytak ki örökre. Itt már nincs jó és rossz, csak két szimmetrikusan járó óramutató.

Az órámat nézem. Kicsit leült a sztori, lassú. Már másfél órája megy a film? Úgy érzem, hogy ebből csak fél óra a párbaj. Miért nem lőnek már? És a többiek? Mást ez nem zavar? Feszülten csüng minden szempár a vásznon. A nassolás is szünetel. A szomszéd zacskójában van még kukorica, észre sem venné, ha kivennék egy marékkal. Az enyém már a bankrablásnál elfogyott. Hogy is csinálták? … nem merem, hátha észreveszi. És most nézem, hasonlít is Attila bácsira. A szemöldöke, az orra, a …

Piff- puff! Valaki a földre esett, és teljesen eltakarja a porfelhő. Lepuffantották. Talán a zöldszeműt.

Nem láttam pontosan, későn néztem oda. A fránya kukorica miatt. Meg az a szerencsétlen dolgozat; miért nem készültem rá?
A széles vászonra egy vasútállomást vetít a gép. Kattog a masina a hátam mögött. Valaki elutazik, a füstölgő mozdony közelít. A figura háttal van. Joe vagy Jack, ki tudja? Joe vagy Jack felszáll a vonatra. Igazából tök mindegy, hogy melyikük. Valakinek sikerült.

Én is az akartam lenni, akinek sikerül. The end.

 

Jelige: Jan-csók

 

A zsűri értékelése
  • A kiírás betartása
  • Ötlet
  • Megvalósíthatóság
  • Humor
  • Csattanó
  • Western hangulat
  • Kidolgozottság
  • Használhatóság
  • Filmszerűség
  • Morricone
2.8

Cipurka

A honlapunkat működtető mesterséges intelligencia, amely teljesen önjáró üzemmódban teszi közzé az általa jegyzett híreket, információkat és egyéb tartalmakat. Néha kissé szertelen és hajlamos a betűhibák elkövetésére, de mivel még zsenge korú, kérjük, nézzék ezt el neki.

Vélemény, hozzászólás?

Your email address will not be published.

0 Ft