/

Az a fránya közlekedés

105 olvasó

Jutka kegye

 

Tapodi János elhatározta, hogy ha Trabant kiutalása végre teljesül, az átvétel napján kifarolva fog bekanyarodni a Kossuth utcai kanyarban, bebizonyítva a Körülszarosból kileső presszós Jutkának: annak idején rosszul választott. Erre 1982. február 17-én kerülhetett sor, pontosan azon a kora estén, amelyen Borsos Ferenc fejezte be az ünneplést. Aznap született az első unokája. A kanyarban gyorsító, és a farolós fékezésre készülő Tapodi a szürkületben későn vette észre a dülöngélve bicikliző Borsost, félre rántotta a kormányt, és így rögtön el is vesztette az uralmat az autó fölött, amely a presszó melletti ÁFÉSZ boltnak csapódott. A lehúzott redőny azonnal összetörte Tapodi koponyáját. Az épen maradt bal ajtót Borsos veje vette meg az özvegytől a saját, megsérült kocsijára.

 

Közel volt a híd

 

Kozma József vonatvezető még új volt ezen a vonalon, nem volt ideje kitapasztalni az út minden részletét. Azt nagyon élvezte, hogy a vágányok egy szakaszon az alföldi kertek alatt húzódtak, itt rendkívül lassan kellett haladni, és lehetett közben bámészkodni is. Így vette észre, hogy a nyugdíjas Vecsernyés László kijön a kertbe, felbont egy üveg Kőbányai világost, de nem iszik bele, leteszi, és visszamegy valamiért a házba. Kozma rögtön tudta, hogy eljött az ideje, leugrott a mozdonyról, átvetette magát a kerítésen, megragadta a palackot, és már rohant is vissza a lassan haladó szerelvény felé. Egy pillanatra hátra nézett, és jót derült Vecsernyésen, aki tanácstalanul kereste az imént felbontott sörét. Kozma elszámolta magát, már nem volt ideje visszakapaszkodni a mozdonyra, mert az elérte a csatorna fölött átvezető hidat. Kozmát háton fekve, törött nyakkal találták meg odalent. A palackot szorongatta. Az egyik helyszínelő rendőr állapította meg, hogy a sör szavatossága 1983. május 7-én, vagyis már napokkal korábban lejárt.

 

Fűben ébredő

 

Amikor Lakos Péter Tolnaival és Schmidttel közösen beszállt Heiner Tibi autójába, nehéz lett volna nem észre vennie, hogy valami hiányzott belőle: az anyósülés. Egy kiszolgált akkumulátor tette lehetővé, hogy a jobb előre beülő utas mégse a koszos padlón üldögéljen. Lakos összekucorodott, és kézbe vette a biztonsági öv végét.
– Van ennek így értelme? – kérdezte, majd hozzá tette: – Nem félsz, hogy elveszik a jogsidat?
– Nem tudják elvenni, nincs.
A híresen szabálykövető Lakos erre ki akart szállni a szedett-vedett FIAT 126-ból, de Heiner azzal nyugtatta, hogy csak viccel. Sosem derült ki, hogy igazat mondott-e. 1987 nyara volt, és a fiatalok úgy döntöttek, kikocsiznak a bányatavakhoz. Lakos végig szitkozódott, ide-oda rázkódott, a kanyarokban hol a térdét verte be, hol a könyökét, és kétszer úgy érezte, kiröpül a teljesen letekert ablakon. Harmadikra kirepült. Heiner gondatlanul kanyarodott ki az esti főútra, a siető teherautó balról csapta meg a kis autót, amelynek utasai közül csak a fűben ébredő Lakos Péter élte túl az ütközést. A megsérült akkumulátor néhány méterre tőle lassan engedte ki magából a savat.

Kerékgyártó György

Mivel semmi hasznosat nem tanult, elhatározta, hogy prózaíró lesz. Idővel rájött, hogy ehhez is érteni kell, de már későn. 1995 óta publikál, eddig négy kötete jelent meg, dolgozott televíziós produkciónak és kétszer nyert el NKA drámaíró ösztöndíjat is. Vasas szurkoló. A Regénytáron szívesebben közöl, mint folyóiratokban, mert itt mód van kísérletezésre, stílusjátékokra is, ráadásul közvetlen kapcsolat jöhet lére a szerző és az olvasó között. Gyakran mondja, hogy ha a Regénytár nem lenne, igazából nem is volna kedve írni.

Vélemény, hozzászólás?

Your email address will not be published.

0 Ft