A titokzatos idegen

Ilka néni több évtizede dolgozott a balatonküllői trafikban, és soha, egyetlen napot sem hiányzott. Nem volt szabadságon, nem volt beteg, nem intézett privát ügyeket, mindig pontosan nyitott és még pontosabban zárt. Megbízhatóbb volt, mint a Schaffhausen, és biztosabb, mint a májusi zápor: fél hatkor megitta kávéját a Sellőben, aztán levette a lakatot a trafikról, és kirakta az árut. A kis bódé, mely a főtér és a kultúrház sarkán állt, egyszerre volt dohánybolt, újságos, és a helyi hírek megbízható forrása.

Így aztán valóságos sokkot okozott, mikor egy kellemesen langyos júniusi reggelen, 1985-ben, Balatonküllő munkába igyekvő népe zárt trafikkal találta magát szemben.

– Hát ilyen nincs! – mérgelődött Kajtár, a traktorista, aki azért volt bosszús, mert tegnap este az utolsó Fecskéjét is elszívta, és csak itt szerezhette be az utánpótlást.

– Hol van Ilka néni? – kérdezte Bözsi, a csibekeltető dolgozója.

– Talán letartóztatták – dünnyögte Kovács, az önkéntes tűzoltó, akinek mindenről volt egy rossz sejtése.

– Már miért tartóztatták volna le? – vitatkozott vele Sutyerák, az asztalos, aki az Élet és Tudományért ált sorba. – Ilka néninek makulátlan a politikai múltja. Ötvenhatban végig otthon kötögetett.

– Biztos valami baj érte – sopánkodott Piroska, a fodrásznő. – A múltkor láttam, hogy nehezen hajol le egy ötforintosért…

A társalgást hirtelen megszakította egy váratlan epizód: mintha a semmiből lépett volna elő, egy különös idegen jelent meg a trafik ajtajánál. Hófehér vászonöltönyben, szalmakalappal a fején olyan volt, mint egy eltévedt turista, ám egy zsebéből kivett kulccsal simán kinyitotta a trafik ajtaját.

A helyiek szájtátva bámulták, ahogy ez a férfi komótosan pakolni kezdi az újságokat meg a cigarettásdobozokat. Senki sem mert megszólalni.

– Ez meg ki a rosseb? – suttogta Kajtár döbbenettel.

– Külföldi ügynök – mondta határozottan Kovács. – A múltkor is erre kószált egy, csak az a postára ment, és azóta nem kapni lenines bélyeget.

De a titokzatos idegen nem viselkedett kém módjára. Kedves volt, figyelmes, és úgy tűnt, ismeri Balatonküllő minden lakóját.

– Jó reggelt! – mondta derűsen Kajtárra nézve. – Egy Fecske, és egy Népsport, igaz? Meg egy kis mentolos cukorka, hogy jobban menjen a horgászat!

– De… – pislogott elképedve a traktorista.

– Az elvtársnak meg itt a mai Népszabadság – mosolygott az idegen Sutyerákra –, plusz egy Képes Sport.

Az egész falu ámulatba esett. Úgy tűnt, az Ilka nénit helyettesítő titokzatos idegen egy látnok. Csak Kovács maradt elégedetlen:

– Itt valami bűzlik, elvtársak – dohogott. – Túl jól csinálja a dolgát. Ez gyanús.

– Biztosan a Párt küldte – súgta oda Ternovác, a tetőfedő bádogos, aki szerint mindent a Párt intézett.

Ám a titokzatos idegen kedves volt, mosolygós, és természetfeletti módon mindenkinek azt adta a kezébe, amit venni akart.

– Szimfónia? Fecske? Kossuth? Népsport? – és már varázsolta is elő a holmikat, a falu népe meg boldogan, bár kissé megilletődve vette tudomásul: ez az idegen Ilka nénit is felülmúlja.

Egy-két napig minden tökéletesen alakult, aztán az események furcsa fordulatot vettek.

– Ideje, hogy váltson az elvtárs, ez a Fecske már annyira snassz. Próbálja meg inkább a Románcot, annak garantáltan finomabb a füstje – mondta mosolyogva az új trafikos az odaérkező Kajtárnak.

– Románc? – pislogott a traktorista értetlenül, de szót fogadott.

Kovács sem úszta meg:

– Népszabadság helyett itt van az Élet és Irodalom, elvtárs! Jobban jár vele, sokkal emelkedettebb olvasmány!

Kovács tiltakozni próbált volna, de az idegen barátságosan rákacsintott:

– Tudja, elvtárs, a fejlődés megállíthatatlan!

Kovács hazament, és szomorúan bámulta Juhász Ferenc egész oldalas prózaversét.

A helyzet napról napra súlyosbodott. A titokzatos idegen divatlapokat adott a férfiak kezébe, a nők pedig kénytelenek voltak elfogadni az Autó-Motor magazint vagy a Horgászújságot. A cigaretták is egyre különlegesebbek lettek, a jól ismert márkák eltűntek, helyettük szokatlan nevű, furcsa, aromás cigaretták jelentek meg.

A falu népe egyre letargikusabbá vált, de lázadni senki sem mert. Ki volna elég bátor ellenkezni egy titokzatos, és minden bizonnyal pesti idegennel?

– Ez biztos valami új kormányprogram – dünnyögte Kovács. – Ki kell bírni, elvtársak, majd csak vége lesz.

– Én már azt sem tudom, mi vagyok, traktorista, vagy csellista – sóhajtott Kajtár, kezében a legújabb Burda szabásmintáival.

Ám amikor már majdnem eluralkodott a reménytelenség, megtörtént az a csoda, amire ekkor már senki nem számított. A déli Volán járat autóbuszából kiszállt Ilka néni!

– Ilka néni! – kiáltották egyszerre többen is. – Hát visszajött?

– De még mennyire! – mosolygott Ilka néni. – Remélem, Tibor úr nem kutyult össze semmit.

– Tibor úr? – döbbentek meg mindannyian.

A titokzatos idegen ekkor kilépett a bódéból, és színpadias mozdulattal meghajolt:

– Ó, igen, elfelejtettem bemutatkozni: Csovicsek Tibor vagyok, színész és ideiglenes trafikos. Most egy NDK-s filmszerepemre készülök, és Ilka néni jóvoltából egy trafikos karakterét tanulmányozom. Sajnálom, ha kissé túltoltam volna a kreativitást, de hát a művészet oltárán áldozatokat kell hozni!

A falubeliek némán álltak, majd lassan kifújták a beléjük szorult levegőt.

– Én már azt hittem, hogy mostantól csak női ruhában járhatok majd pecázni ! – mondta Kajtár megkönnyebbülve.

Tibor úr elbúcsúzott, és ugyanazzal a járattal, amellyel Ilka néni érkezett, visszautazott Budapestre, Balatonküllő pedig végre visszatérhetett a régi, megszokott életéhez. Azaz, hogy csak visszatérhetett volna, mert amikor Ilka néni a helyét elfoglalva megkérdezte, akkor ugye, mindenkinek a szokásosat, az egybegyűltek a fejüket rázva jelezték, hogy nem, aki eddig Fecskét szívott, mostantól Románcot pöfékel, a férfiak pedig Autó-Motor helyett Burdát lapoznak, és a Népszabadság hátrébb szorult a népszerűségi listán az Élet és Irodalom rovására.

Ilka néni döbbenten vette tudomásul az új helyzetet, majd megjegyezte:

– Remélem, hogy jövőre, ha megint meglátogatom a lányomékat, nem fognak egy minisztériumi tanácsost ültetni a helyemre, aki előírja, hogy csak az olvashat Népsportot, aki előbb lead egy önkritikát!