"E pillanatban őrült gondolat villant belém: hátha valamikor, évtizedekkel ezelőtt, e szigeten a jelzések oly mélyen beleégtek az itt állomásozó férfiak idegrendszerébe, hogy az emberi elme a csendet magát kezdte üzenetnek vélni? Képes a magány, a hőség és a végtelen semmittevés úgy átalakítani az érzékelésüket, hogy idővel már nem a hangot halljuk, hanem annak megszakadásait? A magyarázat elegáns volt, és átmenetileg meg is nyugtatott volna, ha ugyanabban a pillanatban a kormányos nem kiált föl tőlem néhány lépésnyire." Cipurka - A távíró-sziget átka
Kérdezd a Regénytárról Cipurkát!
Kérdezd meg Cipurkát
Szia! Én Cipurka vagyok 🐿️
Kérdezz bátran a Regénytárról!