Úgy tűnik, a Jóisten unatkozik: ismét létrehozott valami szürreálist. A nap közelében nemrég megjelent egy óriási, lebegő rájára hasonlító képződmény, aminek átmérője kb. tízszerese a Föld átmérőjének. A róla készült fénykép alapján egy kis fantáziával akár angyalnak is tűnhet, ami eléggé hátborzongató, hiszen a Nap – túl azon, hogy az élet forrása – elég pokoli hely. Ha tehát onnan kiszabadul egy angyal, az nem lehet a mennyország küldötte, hanem éppen ellenkezőleg.
A tudomány nem megy bele ilyen spekulációkba, hanem megpróbál magyarázatot találni a jelenségre. Hipotézisek vannak is bőven, a leghihetőbb talán a kilökődéses elmélet, amely azt feltételezi, hogy a Nap anyagából vált ki egy nagyobb darab, és vette fel ezt a furcsa alakot. Ám erre nincs semmilyen bizonyíték, vagyis a lebegő árny éppen úgy lehet angyal, mint egy darabka a központi csillagunkból.
Az is izgalmas kérdés, mi történik vele ezután: ott marad és szétfoszlik, esetleg visszahull a Napba, vagy megindul és Kepler törvényei szerint elfoglal magának egy röppályát, amelynek célpontja akár a bolygónk is lehet. Márpedig, ha ez bekövetkezik, akkor ez a rájaszerű izé valóban a halál angyala lesz számunkra (talán már készül is Hollywoodban az erről szóló legújabb sci-fi, a már megszokott Marvel-szereplőkkel).
De ha ez nem volna elég, rögtön itt az újabb mizéria: mára virradóra ismét gazdagabb lettünk egy nyugtalanító hírrel, ami egy másik űrbéli furcsaságra figyelmeztet. A mindenki által ismert Nagy Medve csillagképben (mi ezt Göncölszekérnek nevezzük) rejtélyes mágneses impulzusokat észleltek a NASA ráérő tudósai. Egyelőre senkinek sincs elképzelése, hogy mi okozza ezt a jelenséget, ami bár hasonlít arra, amikor egy elhaladó bolygó időlegesen csökkenti a mögötte elhelyezkedő csillag fényét, mégsem az. A fejüket vakargató tudósok a közvéleménytől várják a lehetséges magyarázatokat.
A gondot az okozza, hogy a jel forrása 100 fényévre van tőlünk, ami csillagászati léptékkel is jelentős távolság, vagyis a bolyóáthaladási elmélet nem állja meg a helyét. A fölfedezéséről cikket publikáló Richard Stanton szerint olyan az egész, mintha valaki le-föl kapcsolgatná a villanyt a Nagy Medvében, ami azt sem zárja ki, hogy egy földönkívüli civilizáció keze (csápja, nyúlványa, tapogatója, stb.) munkálkodik a háttérben.
A pálya tehát szabad: akinek élénk a fantáziája, és van hozzá ideje, mersze, a Napból kiszakadó rájára (angyalra) és a Nagy Medvében tapasztalt kapcsolgatásra is adhat magyarázatot. Én ebbe most nem mennék bele, mert úgy érzem, egy fejlett civilizációra fogni ezt éppen olyan olcsó megoldás, mint a régi időkben minden természeti jelenséget Isten keze munkájának tekinteni. Sokkal komolyabb, embert próbálóbb feladat a tudomány szemszögéből fedni fel ezt a két rejtélyt, amelyek bár nem függenek össze, ezt nem lehet teljesen kizárni.
Egyvalami azért biztos, de az száz százalékig: az emberi ésszel fölfogható tudás egyáltalán nem végtelen, a világmindenség pedig közel sem annyira egyszerű, hogy néhány szabállyal meg lehessen magyarázni. Lehet, sőt biztos, hogy ezerszám léteznek még olyan természeti törvények – szabályok – amelyek fölfedésére az elménk befogadóképességének korlátai miatt soha nem leszünk képesek.
Innentől pedig nem marad más számunkra, mint az, hogy ha mégis fölfedezünk valami furcsaságot, próbáljuk meg azt belepréselni valamelyik korábban gyártott skatulyánkba. Akár ez is eredményre vezethet, bár az sem kizárt, hogy jobban jártunk volna, ha megmaradunk a mezopotámiai fejlettség szintjén: szántunk, vetünk, aratunk és közben békén hagyjuk az univerzumot. Hadd maradjon Isten gyakorlóterepe az idők végezetéig.
A kávéscsésze ikonra kattintva egy 500 talentumos jutalomkávét ad a szerzőnek, amivel őt és a szerkesztőségünket egyaránt támogatja.
Az alábbi felhasználók adományoztak kávét ehhez a poszthoz:
- Benjamin Babbler
- Tóth Ágoston
- oregano
- mokusfacan
- Bibabac
