(MI-vel készült próbamunka)
A fekete limuzin hangtalanul állt a kávéház előtt, mint egy túlméretezett koporsó, amelynek fedelét sosem nyitják fel. A motor némán pihent, de a vendégek úgy érezték, minden korty kávé mögött ott lüktet a veszély.
Délelőtt egy különc alak hajolt a székekhez, suttogva kérve tanácsot. A székek azóta is mereven álltak, mintha tudnák: a limuzin figyel.
Az idős törzsvendég négysoros verse botladozott, de a papíron a tinta lassan szétfolyt, mint egy vallomás, amit nem szabad elolvasni. A vendégek mosolyogtak, de a mosoly mögött ott volt a félelem.
A gyerek az ablakhoz tapadt, kakaót kapott, a hab fehér volt – túl fehér. A kontraszt éles volt: ártatlanság bent, komor árnyék kint.
A rézérme dallamos csilingelése a padlón úgy szólt, mint egy régi bűnügy filmzenéje. A vendégek percekig hallgatták, mintha tudnák: minden dallamnak ára van.
Aztán belépett Lionel Messi. Nem volt taps, nem volt zaj – csak a lassú, füstös mozdulat, ahogy cappuccinót rendelt. „Ez szebb, mint egy gólpassz a vébédöntőben” – mondta, de hangja úgy csengett, mintha egy vallomás lenne a kihallgatószobában. A barista könnyei lassan csillogtak a pulton, mint bizonyítékok egy ügy aktájában.
Az újságíró halkan közölte: a maffia szégyenlistáján a kávéház is szerepel. A vendégek ekkor mind a limuzinra néztek – az autó nem mozdult, de a csendje fenyegetőbb volt, mint bármilyen lövés.
A százforintos a lábtörlő alatt nem talált pénz volt, hanem figyelmeztetés. A becsületkassza estére megtelt, de minden apró úgy csillogott, mintha vérrel fizettek volna.
A kávéfolt a teraszon furcsa mintát hagyott: egy lófej körvonalát. Egyesek nevettek, mások elhallgattak. Noir világban a foltok sosem véletlenek.
Kora este egy vendég érkezett, kabátjáról esőillat áradt, de a cseppek lassan fekete nyomokat hagytak a padlón. Az utazó dicsérő sorokat írt a vendégkönyvbe, de a betűk árnyékot vetettek, mintha valaki más diktálta volna őket.
Végül egy vendég előhúzott egy százforintost a pénztárca mélyéről. A csilingelés felszabadító volt, de mindenki tudta: a szerencse noir világban sosem tart sokáig.
És amikor a limuzin végül elhajtott, a sofőr lassan, halkan dudált. Nem nevetett – csak jelezte: a történetnek még nincs vége.
